Felsőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1932. július 2.

Ülésnapok - 1931-4

14 Az országgyűlés felsőházának U-ik ülése 1931. évi augusztus hó h-én, kedden. 2JL előlegeket a gazdaközönség minél előbb megkapja, hiszem és remélem, hogy ezek az áldatlan állapotok mielőbb meg fognak szűnni és nem lesz kényszerülve az a kisgazda a maga kis búzáját métermázsánként 5 pengőért eladogatni. Ezek a zuhanó árak rettenetes katasztrófát jelentenek az országra és valóban gondolkodik rajta az ember, hogy tulajdonképpen milyen eszközök állanak rendelkezésünkre, hogy ezeket az árzuhanásokat valamiképpen megakadályozzuk. Mélyen tisztelt Felsőház! Egy interpellációt intéztem a nagyméltóságú földmívelésügyi miniszter úrhoz, akiről tudom, hogy minden gazdaügyben a legnagyobb jóakarattal jár el és valóban gondviselő atyja a magyar gazdának, előadom neki egypár gondolatomat, hogy — bár csak szerény kis termelője vagyok egy vidéknek, — a mi szempontunkból is nem tudja-e előmozdítani az áraknak az emelkedését, illetőleg nem tudja-e megakadályozni az árak zuhanását. Most megint a Futurával kell foglalkoznom. Egy szomorú jelenséget látok: a Futur a nem rendezkedett be kellőleg ezekre a mostani állapotokra. Nem tudom, hogy benne van-e a hiba, hogy tudniillik nincs ellátva pénzzel és nem tud vásárolni, de olyan mizériák is vannak, hogy nincs zsákja egy ilyen nagy intézménynek és ha nem tud zsákokat adni, megáll az egész kereskedelem. Még egy másik nagy hiba van. A mi értékünk külföldi szempontból, a sikérdús, kitűnő, magyar, tiszavidéki búza! A vásárlásoknál azonban igen felületesen történik a szortírozása; az eddigi tapasztalat az, hogy derűre-borúra vettek össze mindent. Kernelem, hogy ezek az állapotok hirtelen meg fognak változni, mert eddig összevettek búzákat, azokat összeöntötték, lett belőlük kommerszáru, igen szomorú kárára az országnak, mert a jó búzák kommer szárúképpen csak itthon adhatók el és nem exportálva. Zsebemben van egy, a Futurának úgynevezett selejtbúzája, amit korpának fognak megőrölni, egy szokvány, onnan való a nagy tömegből. Itt is egy nagyon szomorú tényt konstatálok. Hivatalosan vizsgáltattam meg ezt a selejtbúzát, van benne 12% kitűnő exportbúza, 22%, ami kitűnően használható a malmok által őrlésre, így tehát 34—35% jó búzát megetetünk az állatokkal. Nem tudom, szükség volna-e erre. Jól szortírozzanak és kellőleg rendezkedjenek be, mert a jó búzánkat tulajdonképpen szét kellene választani a rossztól, s ez nagy hasznot jelentene az országnak. A követendő eljárás az lenne, hogy a Futura vesse magát alá a Magyar Mezőgazdasági Kamara által a múlt évben tartott ankét eredményének, amely tudniillik azt mutatta ki, hogy Magyarország a minőségi búzával áll vagy bukik. Ha nekünk van kitűnő bánkúti, székácsi, tiszavidéki búzánk, nagy bűn azt öszszeke verni különféle helyekről való búzákkal azért, mert nincs berendezkedve a szortírozásra az államig intézet. Egy kitűnő gabona- és lisztkisérleti állomásunk van Budapesten, amely úgy el van hanyagolva, hogy az ottlévő három embernek hétszámra semmi dolga sincs. Ezek mellett nem tudok elmenni szó nélkül. A mi jövőnk az kell, hogy legyen, hogy mi öszszegyüjtjük a kitűnő búzánkat és az egy-kettőre kitűnő exportáru lesz, ha a lehetőségek megvannak, de hogy mi a rossz búzát exportáljuk, arra semmi kilátás nem lehet. Arra kérem tehát a miniszter urat, aki a Futura felett áll» hogy szigorú ellenőrzés alá vegye a Futurát a tekintetben, hogy a minőségi búza kérdésében nagyobb előrelátással szerezzen be búzákat és a szétválasztás nagyobb előrelátással történjék. Mélyen t. Felsőház! Egy nagyon jó eszköz volna ha vidéken kinn, a nagyobb gócpontokon felállítanának egy kisebb laboratóriumot. Utána néztem a dolognak, egy kisebb laboratórium körülbelül 10.000 pengőbe kerül. Már most mi volna ennek a haszna? Egy-kettőre az odaérkező gabonát megvizsgálhatnák és a kisembernek, a legszegényebb parasztembernek vagy kisgazdának is módja lenne megtudni, hogy tulajdonképpen milyen búzát termel. Most bocsánatot kérek, ha kissé összevissza zavarom a dolgot, de ennél a pontnál meg kell jegyeznem, hogy mi igenis, okosan gondoltuk el, hogy minőségre termelünk, de talán ez is visszafelé sül el, mert most könnyen ráfogják a búzára, hogy nem sikérdús, nem exportbúza, nem ér semmit, megetetni való búza. Ezt tehát kontrollálnunk kell, és úgy lehet kontrollálni, hogy vidékenként egyes gócpontokon, mint például Szolnokon, Békéscsabán, Mezőtúron — négy-öt helyen — a Futura felállítana gabona- és lisztvásárló állomásokat, így a kisgazdák érdekét is megvédve látnám. Ha mi minőségi búzát gyűjtünk össze, akkor ezzel, azt hiszem, a búzánk értékét nagyban növelni tudjuk. A harmadik eszköz, amely rendelkezésünkre áll, az olcsó fuvar, értem tudniillik a hajón való szállítást. Persze, ez is alku tárgya, mert hiszen a hajóstársaságok is kartellben vannak egymással. Négy nagy társaság van, amelynek kartellje kiterjed Romániára, Szerbiára, stb. Nagyon sajnálom, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr nincs itt; tulajdonképpen őrá tartozik interpellációmnak ez a része, de azért helyeztem ezt ' is a földmívelésügyi miniszter úr oltalma alá, mert hiszen ez erősen belevág a földmívelés érdekébe. Ez a kartell azután olyan díjszabást állapít meg, amely alku tárgya, de egymásra nem nagyon licitálnak. Most azonban már abba a szerencsés vagy szerencsétlen — nem tudom egyelőre, milyen — helyzetbe jutottunk, hogy a Mftr. többségét átvette a magyar állam, az Államvasút, tehát a kartellre valami befolyást gyakorol. Méltóztassanak figyelmükkel megajándékozni, hogy egyes tételeket felolvassak. (Halljuk! Halljuk!) Ne méltóztassék rossz néven venni, hogy a magam községének adatait olvasom fel, mert az én községem tulajdonképpen központja az egész Tiszamentének, tehát olyan központon fekszik, amely jobbra-balra kiegyenlíti a fuvardíjtételeket. (Halljuk] Halljuk!) Mélyen t. Felsőház! Szolnoktól Budapesten át Pozsonyig 1 pengő 41 fillérért megy a búza, Bécsig 1 pengő 45 fillérért, Linzig 1 pengő 91 fillérért, Passauig 2 pengő 10 fillérért, Eegensburgig 2 pengő 25 fillérért. A vasúti szállítás sokkal többe, körülbelül kétszer annyiba kerül Budapestre, ezekre az állomásokra pedig háromszor annyiba kerül. Azt akarom ebből kihozni, hogy a hajón való szállítás a vasúti szállításnak egyharmadába, de sokszor a felébe kerül. Ez nekünk egy bonum, ez a búzánkat értékesebbé teszi a külföldön, tehát rá kell kényszerítenünk a bevásárló szervet, hogy vegye igénybe a hajójáratokat. Itt egy baj van; a kereskedelmi miniszter úr tavaly igen előzékenyen és teljes jóakarattal beállított egy ilyen rendes hajóközlekedési járatot Szolnok és Tiszafüred között. Ez nem fizetődött ki. En mondtam is, hogy így egy-két mázsás tételekkel nem igen fog kifizetődni, mert hiszen,