Felsőházi napló, 1927. VI. kötet • 1930. november 21. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-95

88 Az országgyűlés felsőházának 95. ülés viatsiat címét s azután a szokásos módon szakaszainak isorszámát felolvasni .szíveskedjék, Bezerédj István jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét s 1—3. szakaszait, melyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad). Elnök: Ekként a törvényjavaslat részleteiben is letárgyalhatván, kérdem a t. Felsőházat, elfogadja-e azt a részletes tárgyalás során elfogadott végszerkezetben, igen vagy nem? Méltóztassanak azok, akik a törvényjavaslatot végszerkezetben elfogadják, ezt felállással jelezni. (Megtörténik.) Kimondom ia határozatot, hogy a, Felsőház «a Rigában 1930. évi augusztus hó 13. napján kelt magyar-letifa békéltetőeljárási és választottbírósági szerződés becikkelyezéséről» szóló törvényjavaslatot a Képviselőház szövegezése iszerinti szerkezetben változatlanul elfogadta, amiről ia Képviselőház értesíttetni fog. Napirend szerint következik a pénzügyi, valamint közjogi és törvénykezési bizottságok együttes jelentésének tárgyalása «a földteherrendezés előmozdítására szükséges intézkedésekről^ szóló törvényjavaslat tárgyában. Kérem a jegyző urat, hogy a bizottságok együttes jelentéséfa felolvasni szíveskedjék. Bezerédj István jegyző (olvassa a bizottságok együttes jelentését). Elnök: Szólásra következik Pap Géza ő méltósága. \ Báró Pap Géza: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen tisztelt Felsőház! A tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot a gazdatársadalom, nézetem szerint, nagy reményekkel fogadja, mert az abban lefektetett rendelkezéseket orvosszereknek hiszi hajai gyógyítására és segítséget vár azoktól megszorult helyzetében. Sajátságos helyzettel állunk szemben, amikor kutatjuk azokat az okokat, amelyek a gazdatársadalom mai beteg helyzetének előidézésében főfontosságú szerepet játszanak. A mezőgazdaság beteg helyzete nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában is ugyanaz, de nálunk a mi sajátságos viszonyaink következtében még külön helyi okok is vannak. Sajátságos az, hogy a terményárak általános esésén kívül olyan tünetet találunk, amely nem korholásra, hanem elismerésre szolgáltat alkalmat. Mindannyiunknak tudnunk kell, hogy különösen a mezőgazdasággal foglalkozó kisgazdák az utóbbi évek eredményes gazdálkodása mellett igyekeztek saját gazdaságukat növelni, igyekeztek arra, hogy a meglévő gazdaságukhoz még földeket szerezzenek, hogy meglévő élő- ési holtfelszereléseikkel és kis családjuk munkájával több hozamot biztosífcanak maguknak és családjuknak. Ez az egészséges, okos és jogos elgondolás vezette oda a kisgazdatársadalmat, t hogy a magas gabonaárak melletti józan számításában reménykedve, a változott viszonyok mellett nem a remények megvalósulását, hanem bajaik forrását találták meg. Méltóztatnak nagyon bölcsen tudni, hogy a kisgazdatársadalom a legutób'bi években jelentékeny ingatlanokat szerzett. Természetszerű volt, hogy az ingatlanok szerzéséhez szükséges anyagi eszközökkel teljes mértékben nem rendelkezett; igen gyakran abban a reményben, hogy a gazdasági hozammal a közeljövőben képes lesz terheit enyhíteni, rövidlejáratú kölcsönöket vett igénybe s ezek a rövidlejáratú kölcsönök voltak azok, amelyek bajainak főokozójává váltak. {Ügy van! Ügy van! — Szeberényi Lajos Zsigmond: A hosszúlejáratúak is!) A hosszúlejáratú kölcsönök más elbírálás alá esnek, később azokra is rátérek. 1931. évi március hó 27-én, pénteken. A rövidlejáratú kölcsönök felhalmozódva egyrészről, másrészről a pénaviszonyok okozta kellemetlen változás következtében kamatokban mindig növekedve, olyan terhet róttak a kisgazdatársadalomra, de a középgazdatársadalomra is, amelyet többé elviselni nem tudott. Ennek természetes következménye volt, hogy a hitelezők éltek azokkal az eszközökkel, amelyek a pénz visszatérítésénél rendelkezésre állottak: perek voltak, árverések kérettek és az árverések nagy számából olyan katasztrofális helyzet állott elő, amelyet tétlenül nézni az arra illetékes hivatottaknak nem lehetett. Keresték tehát az orvosszereket, amelyekkel a kisgazda- és középgazdatársadalomnak ebben a nagyon nehéz helyzetében segítségére jöhetnek. Hónapok és hónapok multak el, s ez idő alatt a pénzügyminiszter úr gondos körültekintéssel, az Összes tényezők véleményeinek meghallgatásával kereste azokat a segédeszközöket, amelyekkel a bajokon segíteni lehetne. Felmerültek ideák. Darab ideig a pénzügyminiszter úr abban a hitben volt, — amikor még a pénzpiac helyzete nem volt olyan kedvezőtlen, mint most — hogy talán előnyös külföldi kölcsönökkel konvertálva a imagas kamatozású rövidlejáratú hiteleket, segítségre tudna jönni a gazdatársadalomnak olyanformán, hogy egységes típusú záloglevelet teremt, amely egységes típusú záloglevél azután a külföldön közismertté válva megfelelne ama feltételeknek, amelyeket a külföldi pénznyujtó hitelezők elvárnak. _ A pénzügyminiszter úr ezzel gondolta a bajok részbeni orvoslását, sajnos, azonban ezt a sok munkával járó fáradozását siker nem. koronázta. Különböző tényezők és körülmények nem tették lehetővé, hogy a kormány ezzel az akkor általam is nagyon helyesnek tartott és hangoztatott megoldási móddal éljen és ezt megvalósítsa. A helyzet így alakulván, időközben a pénzügyi helyzet külföldön mindinkább bizalmatlanná vált. A politikai körülmények nem segítették elő azt, hogy külföldi kölcsönökhöz jut? hassunk és a helyzet napról-napra veszedelmesebbé és súlyosabbá válván, a pénzügyi kormányzatnak kötelességévé vált a további^ új orvosszerek keresése, hogyha nem is száz százalékig, de legalább jelentékeny résziben tudjon segíteni azokon a bajokon^ amelyeken ha nem segítenek, ez az országra végzetessé váló következményekkel járhat. A tárgyalások hosszú ideig tartottak. Alkalom nyílt arra, hogy • az egész magyar társadalomnak, gazda és pénzügyi világa adja gondolatainak legjavát és jelölje meg azokat a segítségi módokat, amelyeket a bajbajutott gazdák segítségére a legjobbnak vél. Különféle ideák merültek fel, de egy sem volt alkalmas arra, hogy a betegséget orvosolja, míg végre a pénzügyminiszter legegyénibb elgondolása az, ami ebben a törvényjavaslatban le van fektetve és ami számtalan olyan intézkedést foglal magában, amelyekkel, ha a segítő eszközöknek nem is egész vonalával jöhet segítségére, mégis igen jelentékeny részben intézkedéseivel enyhít a gazdatársadalom meglévő bajain. A törvényjavaslat, amely a Felsőházban most jelent meg, tárgyalás alatt áll, sok olyan intézkedést foglal magában, amely általános óhajként jelentkezett és amelynek megvalósításától a magam részéről is javuló helyzetet, megnyugvást várok és főkép várom azt, hogy elmarad az a rengeteg per és árverelés, amely az utbóbbi időkben abban éreztette káros hatá-