Felsőházi napló, 1927. VI. kötet • 1930. november 21. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-94

80 Az országgyűlés felsőházának 94. ülése 1931. évi február hó 14-én, szombaton. nem szükséges, hogy akármelyikét ezeknek a pontoknak különösebben tovább taglaljam. Ezeket sorolom még hozzá azokhoz a tételekhez, amelyeket Simontsits ő excelleneiája előhozott, s amelyeket részben én is el akartam mondani, de most már felesleges. Ezzel indokolom meg azt a szavazatomat, hogy Hellebronth ő excellenciájának javaslatát elfogadom. Elnök : Szólásra következik Kaltenecker Viktor ő méltósága. Kaltenecker Viktor : Nagyméltóságú Elnök Úr! Mélyen tisztelt Felsőház! Nagyon sajnálom, de kénytelen vagyok Hellebronth ő excellenciájának indítványa ellen szavazni, és szavazatomat röviden egypár szóval megindokolom. Megindokolom pedig azzal, hogy a javaslat egy alapjában helyes és mindenki által helyeselt célt helytelen és nem arravaló eszközökkel igyekszik megvalósítani. Mi ennek a javaslatnak az indokolása? Az, hogy a vidéknek, és általában az országnak villamosítása közérdek. Elhiszem, aláírom és elfogadom azt is, hogy a tanyák és a községek, amelyek nem képesek arra, hogy villamosenergiatelepet, villamosvezetékhálózatot létesítsenek maguknak és ezt a közérdekű célt, az energiagazdálkodást valahogyan megvalósítsák, ezt csak úgy tudják elérni, ha országos támogatásban részesülnek. Elismerem azt is, hogy a mezőgazdaság villamosítása | általános közérdek, nemcsak a mezőgazdaság érdeke, hanem a város érdeke és az ország minden lakójának érdeke. Mi következik ebből, mélyen t. Felsőház ? Ha csakugyan ilyen általános érdekű kérdésről van szó, akkor ezt az általános érdekű kérdést meg kell valósítani közpénzből, meg kell valósítani úgy, hogy ahhoz mindenki járuljon hozzá. Ha Hellebronth ő excelleneiája azzal az indítvánnyal jött volna, hogy az országos energia-gazdálkodási alap megteremtése céljából emeljük fel, mondjuk pótlékoljuk meg az általános adókat, az egyenes adókat egy fél százalékkal, vagy egy negyed százalékkal, ami körülbelül kitette volna azt a 3 milliót, amelyet a villamos energia megadóztatása jelent, szó nélkül elfogadtam volna ezt a javaslatot és melléje álltam volna, az ő javaslata azonban egy nagy logikai inkonzekvenciábaü szenved, ő ugyanis azt mondja, hogy a villamosítás általános közérdek, a villamosítás árát fizessük meg, de ne űzessen mindenki, hanem fizessék meg azok, akik már csináltak maguknak villamos telepet óriási befektetésekkel, óriási kölcsönnel a 9—10 %-os Speyer-kölcsönnel. Most fizessenek ezek még egy 2%-os pótadót a Speyer-kölcsön törlesztési részletei után, melyeket az a villamos telep fizet. Igazságtalan és fordított progressziót is jelent ez az indítvány. Különböző telepek vannak az országban, amelyek különböző feltótelek mellett működnek. Budapest fővárosban egy hektowatt áram ára — úgy tudom — 3 és fél fillér. Ismerek olyan vidéki telepet, olyan törpetelepet, ahol egy hektowatt áramot 15 fillérért adnak. Hellebronth ő excelleneiája kiszámította, hogy aki öt pengő villamos áramdíjat fizet, az 10 fillért fog fizetni a 2Vo fejében, de azok, akik vidéken, kedvezőtlenebb körülmények között, mondjuk, súlyosabb kölcsön révén állították fel a maguk kis törpetelepeit, ötszörannyit fognak fizetni. Budapesten 100 hektowatt után ennyi és ennyi fillért és két percent fogyasztási illetéket fizetnének, míg az a vidéki, akinek ötszörannyiba kerül az áram, ötszörannyi adót fog fizetni. Ez a progresszivitás megterhelése azoknak a vállalatoknak, amelyek kedvezőtlenebb körülmények között dolgoznak, azokkal a telepekkel szemben, amelyek kedvezőbb körülmények között dolgoznak, De itt van azután még egy másik szempont. az annyit hangoztatott szociálpolitikai szempont. Simontsits ő excelleneiája nagyon szépen kifejtette azt, hogy a városnak segítségére kell lennie a vidék népességének, mert hiszen a vidék is adózik sok olyan célra, amely a városban van megvalósítva, kulturális célokra, állami színházakra stb. Ez mind tökéletesen igaz, azonban méltóztassék azt is figyelembe venni, hogy az a kisiparos, aki Budapesten, vagy abban a vidéki városban beszerzett egy elektromotort, hogy a gyalugépét vagy a fűrészgépét hajtsa vele, nagyon meg fogja köszönni a Felsőháznak azt a szociális gondoskodást, ha most, a kisipar pártolása idején azt mondjuk neki, hogy te fogsz ezentúl fizetni a yillamosenergiafogyasztás után 2%-ot, vagy ha az ő iparának folytatását megnehezítjük egy 2°/o-os fogyasztási adó bevezetésével. Akkor tesszük ezt, amikor — hangsúlyozom — az a nagyvállalat, amellyel szemben a kisipart pártolni, felemelni akarjuk, s amelynek magának van villamostelepe, nem fog semmit sem fizetni abba az országos energiagazdálkodási alapba, mert Hellebronth ő excelleneiája indítványa szerint a kereskedelemügyi miniszter a közvetlen fogyasztóknak ellenérték fejében szolgáltatott villamos energia után villamossági illeték szedését rendeli el. Az a gyenge motorral, egy-két segéddel dolgozó kisiparos meg fogja fizetni a 2°/o-os fogyasztási adót csak azért, hogy ez az országos energiagazdálkodási alap létesült, viszont a nagyvállalat nem fog semmit sem-fizetni. Tessék elhinni, hogy az a kisiparos nagyon meg fogja köszönni ezt a gondoskodást és nagyon kevés megértéssel lesz aziránt, hogy mindez azért van, hogy ha ő elvégezte a gyalulást, a fűrészelést, elmehet az Operába és hallgathatja a Parsival előadását. Mert attól ez éppen olyan távol esik, mint a tanyák esnek a várostól. Mélyen t. Felsőház ! Azzal akarom végezni felszólalásomat, hogy ezeket a kérdéseket nem lehet olyan könnyen és egyszerűen egy kézlegyintéssel megoldani és egyszerűen hozzávágni egy bizonyos dologhoz 2% pótadót, mert ebből nagyon sok szociális igazságtalanság származik. Meg kell oldani ezt a kérdést, s magam is mellette volnék, hogy valami módon megoldjuk, de úgy, hogy általában a közteherviselés alapján oldjuk meg, ne pedig azok fizessék meg ennek az árát, akiknek úgyis van villamostelepük. Nemrég olvastam egy cikket, amely az Alföldnek vízzel való ellátását közérdeknek minősíti. Tudjuk, hogy ott nincs víz, tehát az Alföld vízzel való ellátása nemcsak közérdek, hanem nemzeti érdek is. Nagyon furcsa volna, ha most azt mondanók, hogy akiknek úgyis van vízvezetékük, azok fizessenek a mérőóráról leolvasott vízfogyasztás után bizonyos percentet, csakhogy'az Alföldet is el lehessen látni vízzel. Azért mondtam tehát, hogy egy helyes célt helytelen eszközzel akar Hellebronth ő excelleneiája megvalósítani. Mert ha az a cél, amelyet meg akar valósítani, közérdek, akkor fizetnie kell mindenkinek, vagy pedig nem közérdek és akkor ne fizessen mindenki, ne fizessen az akinek úgyis van villamostelepe, aki úgyis meghozta az áldozatokat annak a célnak érdekében, amelyet meg akarunk valósítani. Ezeknek az idokoknak alapján tisztelettel kérem a t. Felsőházat, méltóztassék ezt az indítványt mellőzni. Elnök : Miután már szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A kereskedelemügyi miniszter úr ő excelleneiája kíván szólani. Bud János kereskedelemügyi miniszter: Nagyméltóságú Elnök úr! Mélyen t. Felsőház! Megvallom, ennél a kérdésnél elég nehéz helyzetben