Felsőházi napló, 1927. VI. kötet • 1930. november 21. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-94

Az országgyűlés felsőházának 94. ülése gyek, valamint Debrecen város közönsége által benyújtott és az együttes bizottsághoz utalt feliratoknak a kartellkérdés rendezésére vonatkozó része adassék ki a kartell törvényjavaslattal való együttes tárgyalás céljából azoknak a bizottságoknak, amelyekhez a kartellj avaslat annakidején tárgyalás és jelentéstétel végett utasíttatni fog, — elfogadni, igen vagy nemi (Igen!) Ha igen, ily értelemben mondom ki a határozatot. Kérdem végül, iméltóztatnak-e az együttes bizottságnak azt a javaslatát, hogy Baranya, Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok, Sopron, SzabolcsUng, Tolna, Zala és Zemplén vármegyék, valamint Debrecen város közönsége által benyújtott és az együttes bizottsághoz utatt feliratoknak az autonóm ^vámtarifa revíziójára vonatkozó része adassék ki a kereskedelemügyi miniszternek, elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, ily értelemben mondom, ki. határozatot. Napirend szerint következik a közgazdasági és közlekedésügyi, valamint a pénzügyi bizottságok együttes jelentésének tárgyalása a villamos energia fejlesztéséről, vezetéséről és szol: gáltatásáról szóló törvényjavaslat tárgyában. Mielőtt a törvényjavaslat tárgyalását megkezdenek, bejelentem, hogy az együttes bizottság a törvényjavaslat előadásával Kühne Lóránt bizottsági 'tag urat bízta meg, tehát Kühne Lóránt ő méltóságát, mint előadót illeti a szó. Kühne Lóránt előadó: Nagyméltóságú Elnök úr! Mélyen t. Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) Az előttünk fekvő törvényjavaslat a villamos energia fejlesztéséről, vezetéséről és szolgáltatásáról szól és a villamos energiaellátásra irányuló tevékenységet szabályozza. Ezzel a törvényjavaslattal a mi törvényalkotásunk is követi azon államok hosszú sorát, amelyek a modern kor^ műszaki szellemének megfelelően a villamosságügyi törvényalkotás termékeny terére léptek. A világháborút követően kibontakozó racionalizálási törekvések a villamos energiának az . energiagazdálkodás megszervezésében igen nagy szerepet juttattak. Az elektrotechnika, különösen pedig a háromfázisú váltóáramú rendszernek az utolsó évtizedekben bekövetkezett nagyszerű kifejlesztése azt eredményezte, hogy a villamos energiaellátás az energiagazdálkodás megszervezésének leghatalmasabb eszközévé vált. A villamos energiaellátás állandó tökéletesbítésének szinte számtalan előnyei az energiafejlesztés racionalizálásában, olcsó energiatermelésben és annak szinte korlátlan távolságokra való gazdaságos elvezetésében, valamint a legkülönbözőbb fogyasztóterületek szükségleteinek gazdaságos kielégítésében foglalhatók össze. Az államok csakhamar felismerték a villamos energiaellátásra irányuló tevékenységnek fontos nemzetgazdasági jelentőségét. Egyes államok például a^ vízierők hasznosításához kapcsolt villamosításukkal nemcsak belső termelésüket tették racionálisabbá, hanem szénbehozataluk csökkentésével vagy éppen energiaexportjuk megteremtésével gazdasági helyzetüket nemzetközi vonatkozásban is nagymértékben megjavították. Az energiajavaslat általános indokolása részletesen és szemléltetően ismerteti az egyes államok villamos energiagazdálkodásának fejlődését. Számadatok által látjuk bizonyítva, hogy a villamosságügy fejlesztése Angliára, 1931. évi február hó 14~én, szombaton. 69 Németországra, az Eszakamerikai Egyesült Államokra, Olaszországra, Svájcra, Csehországra, Romániára, valamint Ausztriára nézve milyen fontos köz- és magángazdasági előnyöket jelentett és jelent. A magyar villamosítási mozgalom különösen a háború utáni időkben szintén figyelemreméltó fejlődést ért el. Talán nem érdektelen, ha megemlítem, hogy az eddig lebonyolított villamosítások az ország 3440 községéből kereken 600 községnek ellátását oldották meg, ez a 600 község pedig az ország összlakosságának 56%-át képviseli. A törvényes rendelkezést azonban nem annyira ez az örvendetes fejlődés, mint^ inkább az a fájdalmas körülmény tette elodázhatótlanul szükségessé, hogy NagyMagyarország és Csonka-Magyarország általános energiahelyzete fundamentálisan különbözik egymástól. A trianoni békediktátum folytán elvesztettük a Kárpátok r hegykoszorújának pompás erdőségeit, elveszítettük ennek az egységes vízrajzi alakulású hegyvidéknek közel 3 'millió lóerőt^ képviselő vizierőit. Veszítettünk értékes r szénbányákat, nyersolajforrásokat ) és földgázkutakat, amely utóbbiaknak bősége Európában egyedülálló. Csonka^ országunk r energiaellátása ma szinte kizáróan szén- és lignitvagyonunkon nyugszik, amely azonban a mai fogyasztásunkhoz szabottan is csak korlátolt időre elég. Ezzel szemben tüzelőszer-gazdálkodásunk erősen passzív mérleget mutat, és ez éppen a hazai széntermékek fokozottabb felhasználását teszi kötelességünkké. Nemzetgazdasági szempontból külföldreutaltságunknak következményei f a legsúlyosabbak. Példának okáért az 1929. évben importált szén, koksz és tűzifa értéke kereken 111 millió pengő, amely összeg az összbehozatalunk — kereken 1063 millió pengő — 10'5%-ának felel meg. A 111 millió pengő behozatali értékből 87 millió pengő érték jóformán kizáróan a háztartások fogyasztásából származó improduktív importtétel. Ez az utóbbi tétel, — a 87 millió pengő — annál súlyosabban terheli fizetőmérlegünket, mert — a szokásos kihasználási módok, illetőleg tüzelési eljárások mellett — annak legalább 60%-a haszontalanul kallódik el. Ez annyit jelent, mintha évenként 52 millip pengőnyi külföldi fizetőeszközt semmisítenénk meg. Energiagazdálkodási szempontból sem kisebb jelentőségű a kérdés. Az improduktív célokra importált tüzelőszer-mennyiségekben lévő kalóriák pótlására ugyanis a 4400 kalóriás átlagos fűtőértékű hazai szenünk évi össztertmelését 33 millió métermázsáról 79 millió métermázsára, vagyis 42%-kai kellene emelnünk. A nemzet- és energiagazdasági nagy kettős problémának súlyos nehézségein az általános villamosítás racionális végrehajtása hivatott átsegíteni. Az ismertetett ^terhes improduktív behozatali tételnek lehetőség szerinti leépítése elsőrangú közgazdasági feladatnak tekintendő. Az energiafejlesztés központosításával, különösen pedig villamosításával módunkban lesz — vizierőink fokozottabb hasznosítása mellett — olyan energiatelepek útján, amelyek a hulladékszenet és szénhulladékot használják fel, a hazai szenünkből igen tekintélyes menynyiségeket tartalékolni. A hulladékszén, vagyis az égő pala, és a szénhulladék, vagyis a nemesítési eljárások törmeléke a, kereskedelmi forgalomban amúgy sem értékesíthetők, viszont a szállításra alkalmas hazai szén az ipar-