Felsőházi napló, 1927. VI. kötet • 1930. november 21. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-92

Az országgyűlés felsőházának 92. ülése tani annak a nemzet ősére jéből kitermelt altiszti típusnak, amely példaképe .a becsületességnek, a kötelességteljesítésnek, az önfeláldozásnak, amely a nemzeti társadalomnak méltó részese, amely nemzeti büszkeségünk s amelyre a nemzet minden időkben bizton számíthat. Mintaszerű honvédségünknek^ csendőrségünknek és rendőrségünknek ez a típus adja^ karakterét, mert ezek a testületek ebből az értékes rétegből tagozódnak. A törvényjavaslat kimondja, hogy a fegyveres őrtestületek, a csendőrség, a rendőrség tagja csak az lehet, .aki katonai kiképzésben részesült. Helyes volna ezt a rendelkezést . alkalmazni a rendőrfelügyelői kar kiválasztásánál, illetőleg kinevezésénél is. Magának a törvény javaslatnak több intézkedése és indokolása is azt (bizonyítja, hogy a kormányzat -a közeljövőben nem reméli az általános hadkötelezettségre való áttérés lehetőségét és éppen ez^a körülmény is indokolja a törvényjavaslatban foglalt intézkedések helyességét, mégis erélyes és sürgető külpolitikai lépéseket kellene tenni a népszövetségnél atekintetben, hogy a -súlyos gazdasági viszonyok és a nemzet súlyos 'háborús terhei miatt amúgy is kis látszámú honvédség az általános hadkötelezettség t alapján, vagyis sorozás útján legyen összeállítva. (Helyeslés.) A nemzet lelkében benne él a törvényjavaslat indokolásának az a része, mely a világháború résztvevőiről való gondoskodást^ az államnak nyilvánvaló erkölcsi kötelességévé^ deklarálja s ezzel bizonyos bíztatást és Reményt nyújt abban az irányban, hogy a világháború többi részesének, a hadirokkantak, a

v hadiárvák, egyszóval a hadigondozottaknak ellátása tekintetében a közeljövőiben szintén törvényhozási rendezés várható, amivel kapcsolatban a vitézségi érempótdíjak kérdése is sürgős megoldás tárgyát kell hogy képezze. így ezt a törvényjavaslatot ama folyamat első mozzanatának tekintem, amely végeredményben a magyar katonai erények minden vonalon való teljes megbecsülésében, a hadigondozottak megfelelő védelmében és ellátásában : fog_ kidomborodni, amelyben egyúttal kifejezésre jut a nemzetnek a hősök iránti tisztelete és megbecsülése is. Ez a törvényjavaslat csak akkor lesz teljes s a törvényjavaslatban kedvezményezett férfiak csak akkor vehetik igénybe felemelt fővel, nyugodt lélekkel e törvényjavaslat előnyeit, s az lesz méltó a nemzethez is, ha a világháború részeseinek egyéb kategóriáiról is megfelelő gondoskodás történik. Ha a gazdaságilag teljesen leigázott, nálunk súlyosabb viszonyok között lévő Németország és Ausztria tudott megfelelő ellátási törvényt alkotni a hadigondozottak javára, kell, hogy mi is képesek legyünk megteremteni azokat az alapokat, amelyeken ezeknek megfelelő ellátása 'biztosítható lesz. A nemzet minden rétege át van hatva attól a tudattól, hogy a hadigondozottakkal szemben kötelességünk a fokozottabb gondoskodás s legalább a megélhetés létminimumának biztosítása, E törvényjavaslat képviselőházi tárgyalása alkalmával a sajtóban is egyöntetűen megnyilvánult a segíteni akarás közóhaja és ebben ennek a magas közjogi testületnek minden egyes tagja is egyetért és e közóhaj megvalósítását teljes készséggel elősegíteni akarj a. Méltóztassék megengedni, hogy e törvényjavaslat tárgyalásának keretében a hadirokkantak, hadigondozottak megfelelő ellátásának biztosítására, a vitézségi érempótdíjak rendezésének fedezeti lehetőségére egy-két expediensre hívjam fel az érdekelt minisztériumok nagybecsű figyelmét. 1930. évi december hó 12-én, pénteken. 39 Teljesen szárazon, minden célzat nélkül felhívom a mélyen t. Felsőház figyelmét arra, hogy a nagy világháborúban az ország férfilakossága két részre oszlott. Egyik része a különböző harctereken adta teljesítménye legjavát, a másik része pedig akarva-akaratlan a nehéz időket itthon töltötte el. Míg a hadban valók élete, testi épsége, anyagi helyzete pusztulásba ment, azok közül, akik itthon maradtak, voltak sokan, akik a hadrakelt seregek szükségletének e mögöttes országrészekben való előteremtésével, szállításával foglalkoztak, voltak olyanok, akik vagyonilag gyarapodtak, háborús nagy vagyonokat alapítottak ^és gyarapították. Megfoghatók volnának-e még és megállapíthatók-e ezek a hadivagyonok, amelyek egy megfelelő külön rokkantadóval való megadóztatás által a hozzájárulás bizonyos részét viselhetnék? Itt vannak a százezres jövedelmek, a többszörös jövedelmek, amelyek különleges rokkantadó viselése alá vonhatók. Vagy ott van a földreform során az állam részére igénybevett és túlnyomó nagy részben : hadirokkantak, hadiözvegyek, hadiárvák, vitézségi érmes hadviseltek és vitézek részére jutott vagyonváltságföldek felhasználása. Ezeket általában kétholdas részletekben osztották ki és ezek törlesztési - részleteit és adóit a hozzájutottak szinte képtelenek viselni. A rokkantaknak juttatott vagyon váltság-földek vételárait a birtokba helyezett rokkant rokkantsági százalékának megfelelően lehetne revízió alá venni és a százszázalékos rokkantaknak ingyenesen átengedni, a többi rokkantnak pedig rokkantsága arányában a föld vételárát mérsékelni. Megfelelő elvek szerint mérsékelhető volna a hadiözvegyek ; és hadiárvák részére juttatott^ vagyonváltságföldek vételára is, A vitézségi érempótdíjak egy összeggel való megváltásának kimondásával és szabályozásával e megváltási összegek egyelőre beszámíthatók volnának a vitézségi érmeseknek és vitézeknek juttatott vagyonváltság-földek vételárába, míg a földhöz nem juttatott vitézségi érmesek — a földmívesek — ,még földhöz juthatnának a meglevő nagy megürülő vagyonváltság-földekből^ és az érempótdíj megváltási összegek ezeknél is ibetudbatók lennének a vagyonváltság-földek vételárába. míg az ezen kívül eső vitézségi érmesek kategóriákra felosztva sukcesszíve évről-évre való beosztással kielégíthetők lennének. Ennél a megoldásnál természetesen csak a vagyonváltság címén igénybevett földekről lehet szó, mert a vagy on válts ág-földkomplexus egy részére minden nehézség nélkül és az állam külön megterhelése nélkül felhasználható volna a hadigondozottak támogatására. Mindenekelőtt azonban sürgősen és rövid úton szabályozni kellene a hadigondozottak egészségügyi támogatását esetleg olyképen, hogy a Társadalombiztosító Intézet minden kerülete, körzete, kirendeltsége lajstromba vezetné be a hatósága területén lévő igazolványos hadigondozottakat és ezek, mint a pénztár fizetésnélküli tagjai, a Társadalombiztosítónak csak orvosi és gyógyszerellátási ked! vezményében részesülnének. Az orvosi ellátást minden külön megterhelés és külön kiadás nélkül el lehet végezni a munkásbiztosító alkalmazott orvosaival, a gyógyszerellátás pedig ezeknek anyagraktárából az országos betegápolási pótadó terhére volna fedezhető. Azt hiszem, hogy ezekkel az itt felhozott gondolatokkal nem érintettem &

f törvényhozókra köteles diszkréciót és egyéb^ tekinteteket és talán a kormányzat fog találni ezek