Felsőházi napló, 1927. VI. kötet • 1930. november 21. - 1931. június 6.
Ülésnapok - 1927-92
28 Az országgyűlés felsőházának 92. ülé Ez alkalommal nem mulaszthatom el rámutatni arra, hogy súlyos hiba volt az, hogy egy állami alakulat az állam segítségével^ a magyar gabonakereskedelmet teljesen kisajátította, ami nem felel meg különösen a mai helyzetben az ország érdekének. Bár nem szeretem Cassandra szerepét játszani, mégsem mulaszthatom el, hogy kifejezést adjak aggályomnak abban a tekintetben, hogy mi fog történni azzal az óriási gabonamennyiséggel, amelyet ez az alakulat felvásárolt, hogyan fogja ezt lebonyolítani és az országnak ebből milyen anyagi kára származhatik. . ' Igen t. Felsőház ! Azzal a rendszerrel, amely mindig újabb privilégiumokat és kiváltságokat teremt, egyszer már fel kellene hagyni. Az ország mai súlyos hely setében ' mindenkinek munkájára, [mindenkinek erőmegfeszítésére szükség van, és ha már nem tudjuk biztosítani mindenkinek boldogulását, legalább biztosítsuk azt, hogy ebben az országban mindenki érvényesülhessen, hogy a szabad versenynél fogva erejét mindenki kellőképpen gyümölcsöztethesse. - A törvényjavaslat 7. §-ában ifoglalt engedélyezési rendszert úgy gazdasági, mint politikai oltókból károsnak tartom és ezért bármily üdvös legyen ennek a törvényjavaslatnak, intenciója, azt a magam részéről legnagyobb sajnálatomra nem fogadhatom el. Elnök; Kíván valaki a törvényjavaslathoz általánosságiban hozzászólni 1 ? (Nem!) Ha szólani senki sem kíván, a vitát bezárom. A földmívelésügyi miniszter úr kíván szólni. Mayer János földmívelésügyi miniszter: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! A háború előtt, a monarchia idején mezőgazdasági terményeink könnyen kerültek piacra és az értékesítés annakidején kevés gondot okozott. Az úgynevezett békeszerződések a régi kiformálódott gazdasági egységeket megbontották, új vámterületek alakultak, amelyek elől magas vámokkal zárják el áruinkat és amelyek majdnem lehetetlenné teszik, hogy mezőgazdasági terményeinkkel odajussunk. Az utóbbi időkben ugyanis a,z önellátás elve alapján minden állam olyan magas vámokkal védi termelését, amelyek rendkívül megnehezítik, különösen a mezőgazdasági államoknak az értékesítési lehetőséget. Másrészről árháború után az elveszett javakat az összes államok lázas tevékenységgel, a több termelés jelszavával igyekeznek pótolni és ezzel kívánják megbolygatott gazdasági rendjüket is helyreállítani. A többtermelés jelszava alatt megindult munka produkálta azt, hogy alig egy évtized bekövetkezése után bizonyos túltermeléssel álltunk szemben ós a piacok telítettsége miatt még jobban .megnehezült az (értékesítés. Ekkor a többtermelés jelszavát a jobbtermelés jelszava váltotta fel, úgyhogy ma már nemcsak többet, hanem jobbat is törekednek termelni ós minden állam a külföldi piacokon szerzett pozicióját jobb minőségű terménnyel. szolid gazdasági elvek érvényesítésével és az üzleti piac szolid kiszolgálásával törekszik magának biztosítani. Ennek következménye az, hogy az összes nyugati államokban most már rátérnek a márkázás módszerére, amellyel védeni akarják terményüket és amellyel meg akarják könnyíteni a gazdasági .és a kereskedelmi élet lebonyolítását. Tagadhatatlan tény az, hogy a kereskedelemnek nagy előnyére szolgál a márkázás, mert hiszen ez lehetővé teszi azt, hogy ne kelljen árut kutatni és árut keresni. A külföldi kereskedő a márka segítségével bármilyen mennyiségben meg meri rendelni az árut, mert biztosítva van 1930. évi december hó 12-én, pénteken. a tekintetben, hogy olyan árut fog kapni, amelyet ő tovább is tud adni, illetve minden árukutatás nélkül a legköhnyelbben tudja a maga üzleti dolgait lebonyolítani. Mélyen t. Felsőház! A márkázás nálunk sem ismeretlen, hiszen nálunk a vajnál és a zsírnál már bevezettük ezt és az úgy a vaj, mint a zsír márkázásánál rendkívül bevált. iJgy a vajban, mint a zsírban sokszorosan megnövekedett a kivitelünk, mert mint egységes típusú márkaáruk, megnyerték a külföld ízlését; a legkeresettebbekké váltak és a nagytömegű megrendelések tárgyává váltak, A külföldi kereskedők ízlése és törekvése ugyanis arra irányul, hogy egységes minőségű, egységes márkájú és típusú árut tudjon beszerezni. A régebbi időben a lucernamagnál és a heremagnál is már fennállott a márkázás, de fennállott a paprikánál is, amelynél minősítettük úgy a vetőmagot, mint a paprikát, ami szintén márkázásnak nevezhetők Mélyen t. Felsőház! Azért hoztam a törvényhozás elé ezt a javaslatot, hogy a külföld példájára és mintájára törekedjünk mi is lépést tartani a tért hódító modern eljárásokkal és törekedjünk megkönnyíteni ezzel a külföldi piacokon áruink és terményeink elhelyezését. A német kormány most nyújtotta be a maga márkázási javaslatát, amely még meszszebbmenő beavatkozást biztosít a kormánynak, mert kényszerszindikátusok létesítését is biztosítja. Kényszerszindikátusokat^ r létesíthet maga a kormány, úgyhogy a márkázásnál nem száz külön-külön kereskedővel fog tárgyalni, hanem az egy szakmában dolgozókat kényszerítvén tömörülésbe, ezen az úton hajtja végre mindazokat a rendelkezéseket, amelyekre felhatalmazást nyert. Székács ö méltósága kifogásolja azt, hogy ez kerettörvény. A német törvényjavaslat is kerettörvény, teljesen hasonló a mienkhez, bar mi ezt már hamarabb nyújtottuk be, de teljesen hasonló azzal az eltéréssel, hogy a német törvényjavaslat messzebbmenő rendelkezéseket biztosít a kormány számára, Hangsúlyoznom kell. hogy nem gondolunk mi arra, hogy mindent márkázzunk. Teljesen igazat adok Székács ő méltóságának a tekintetben, hogy mindaddig, a ( mí g megfelelő mennyiségű áruval és minőségi áruval nem rendelkezünk, elhibázott dolog volna a márkázást megkezdeni, mert ez esetben inkább ártanánk annak az árunak, amely a márkázás feltételeit meg nem üti és selejtesnek és alárendelt minőségűnek kellene klasszifikálni. Ezt el kell és el is akarjuk kerülni. Egyáltalában nem gondolunk tehát arra, hogy most már szalámit és minden egyéb árut márkázzunk, hanem csak arra. hogy aminő mértékben a minőségi termelés fokozatosan előhalad, abban a mértékben léptessük életbe a márkázást is. Mélyen t. Felsőház! Székács ő méltósága különösen kifogásolta azt, hogy a márkára talán kezesi privilégiumot akarunk teremteni, mert hiszen a 7. § szerint engedélyhez akarjuk kötni a márkázást. Ez eszünkágában sincs. Nem megnehezíteni^ lakarjuk a kereskedő munkáját, nem megakadályozni akarjuk őket abban, hogy gyorsan, biztosan bonyolíthassák le az üzleteiket, hanem^ ellenkezőleg, segíteni akarjuk őket, a kereskedőknek minden tekintetben rendelkezésére akarunk állani, hogy sikeresebben tudjanak feladatuknak megfelelni. De arra az esetre, ha vannak kereskedők, akik e téren viszszaélnek, akik kompromittálják a magyar árut és a magyar terményt, és esetleg visszaélnek a márkázással is, mégis módot akarunk bizto-