Felsőházi napló, 1927. VI. kötet • 1930. november 21. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-92

Az országgyűlés felsőházának 92. Ülése különböző rovatokban ezekre a célokra. Ebben az összegben lis bennfoglaltattak azok az összegek, amelyek szükségesek az állami erdők fásítására, faiskolákra stb., úgyhogy körülbelül kitesz 300.000 pengőt maga ez az egy tétel. Így aztán jóformán semmi sem marad arra a célta> amelyért meghozatott a törvény, amelyért a földmíveliésügyi miniszter úr ezt a nagyon helyes és jó fásítási programmot felállította. Annakidején ebben a Házban szemrehányást tettem a földmívelósügyi miniszter úrnak, hogy äz erdőtisztek egy részét elbocsátotta. Akkor közvetlen utána volt olyan szíves ezt az elbocsátást visszavonni és őket tovább alkalmazni. Most novemberben ismét nagy elbocsátások történtek, ami bizonyítéka annak, hogy a kormánynak nincs is szándéka a közeljövőben folytatni ezt a programmot s ia fásítást kellő erélylyel szorgalmazni és keresztülvinni. A földmívelésügyi miniszteri tárca 1925— 1929-ig saját 'hivatalos kimutatása szerint 252,633.652 pengőt költött beruházásokra, amiből azonban mindössze 1,500.000 pengő, teíhát 0'6%-a ennek az összegnek jutott az Alföld fásítási céljaira. Ha a földmívelésügyi miniszter úr ebből & nagy összegből kihasított volna 15—16 milliót, akkor programmját igenis keresztülvihette volna és akkor nem akadt volna meg ez a hasznos beruházás. Itt ugyanis mindig különbséget kell tennünk a beruházások között, a felesleges beruházások, a külső parádét szolgáló beruházások, a különféle befolyások következtében előállott beruházások, és az igazán hasznos beruházások között. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Külön ben is az a véleményem, hogy nem kell egyebet tenni, mint csak forgalmi adóváltság vagy bármi 'más címen 2—3%-kal megterhelni a kül földről bejövő fát, s akkor már ebből az összegből is komolyan folytatható volna az akció. Hiszen még ebben a válságos évben is szeptember végéig mintegy 80 millió pengő értékű uyers és megmunkált fát hoztunk be, s ez az összeg az év végéig meg fogja haladni a 100 milliót. Azt tartom, hogy a földmívelésügyi miniszter úrnak kötelessége ezt az akciót igenis folytatni, és magát ennek érdekében exponálni. Arra a bizonyos takarékossági szempontra, amelyet most minden efféle kérdésnél hangoztatni hallunk, azt felelem, hogy ez igazán komoly beruházás, ez az ország jövőjét biztosító beruházás. Ezért kívánnám, ha a földmívelésügyi miniszter úr e tekintetben felvenné a komoly harcot, ha kell, a minisztertanácsban is, azokkal szemben, akik folyton a takarékosságot hangoztatják s ezen a címen éppen a leghasznosabb beruházásokat eltörlik. (Helyeslés jobbfelől.) Magyarország jövőjét biztosítani elsőrendű kötelesség. Ezeket a dolgokat, amelyek a jövőre szólnak, amelyek megalapoznak egy erőjs Magyarországot, amely majd a saját szükségletét minden tekintetben fedezni tudja, momentán takarékossági szempontokból abbahagyni, nagyon helytelen takarékosság és nagyon helyetelen pénzügyi politika. (Ügy van! jobbfelől.) A magam részéről csak azt kérem a földmívelésügyi miniszter úrtól, legyen szíves ez ügyben erélyesen állást foglalni. Hiszen a Felsőház közgazdasági bizottsága is, amint már méltóztattak hallani, a leghatározottabban kijelentette, hogy a kopár területeknek fásítását abbahagyni nem szabad. Kérem a kormányt, hogy e tekintetben változtassa meg felfogását s erre a hasznos beruházásra fordítsa azt az összeget, amely a keresztülvitelre szükséges. (Helyeslés jobbfelől.) 19Sö. évi december hó 12-én, pénteken. 21 Elnök: Bernát István ő méltóságát illeti a szó. Bernát István: Nagyméltóságú Elnök Ur! Mélyen tisztelt Felsőház! A magam részéről abban a kellemes helyzetben vagyok, hogy ő excellenciája imént elmondott beszédéhez teljes egészében hozzájárulhatok. Üdvözlöm őt ezen a téren és hiszem, hogy szavának súlya is lesz, mint ahogy ez kívánatos is. Bizonyos sikernek kell elkönyvelni azt a tényt, hogy a Felsőház illetékes bizottsága — nem elégedvén meg a miniszterhez való sablonszerű áttételel — már maga is hangsúlyozza azt a kiváló fontosságot, amelyet ennek a kérdésnek tulajdonít. Ö excellenciája a kereskedelmi mérleg szempontjából is fejtegette a kérdést, s így csak arra utalok, hogy ez a befásítás az Alföld klímájának javítása körül is milyen fontossággal bír, de bír szociális és gazdasági fontossággal is, amennyiben talán ezen az úton véget lehet vetni a trágya feltüzelésének, ami ma még az Alföldön elég divatos. Hiszen ha megfelelő famennyiség áll rendelkezésre, ebben a tekintetben is talán javulás fog beállani. Legyen szabad annak kiegészítéséül, amit gróf Hadik János ő excellenciája elmondott, utalnom arra is, hogy mi ebben a tekintetben bizonyos internacionális ellenőrzés alatt is állunk az állandó Duna Bizottság részéről, amelynek feladata figyelemmel kísérni azoknak az államoknak erdőgazdálkodását, amelyek a Duna árterületét szegélyezik. Azt hiszem, ha ez a Duna Bizottság azt látja, hogy mi ebben a tekintetben nem kellő súllyal és energiával lépünk fel, ebből hátrányos következtetéseket vonhat adminisztrációnkra és arra a közgazdasági politikára, amelyet mi követünk. Ebből a szempontból is fontosnak találom tehát, hogy — mondom — lehetőleg azokban a keretekben történjék a további befásítás, amint azt eredetileg kontemplálták. Legyen szabad ezzel kapcsolatosan még egy kérdésre felhívnom az igen t. Felsőház figyelmét. Ez a kérdés a bizottsági tárgyalások folyamán merült fel. Az eredeti javaslatban, amelyet bátor voltam benyújtani a bizottság elé, az a kifejezés foglaltatott: felkéretik a pénzügy- és földmívelésügyi miniszter, hogy a más ágaknál elérhető megtakarítások révén teremtsék elő azt az összeget, amelyről itt szó van. Ez ellen a felfogás ellen a bizottságban bizonyos bangók emelkedtek, amelyek hivatkozással a Felsőház megalkotásáról szóló 1926 : XXII. te. 30. §-ára, azt mondották, hogy erre nekünk tulajdonképpen jogunk nincsen, amennyiben az illető szakasz azt mondja, hogy az állami költségvetést az országgyűlés másik, tudniillik alsóhaza állapítja meg s a Felsőház azon módosítást nem tehet. A magam részéről azon a nézeten vagyok, hogy ez az argumentáció itt nem állhat helyet, mert végül is a Felsőház arról a jogáról és kötelességéről nem mondhat le, hogy ő minisztereket erre vagy arra felkérjen, még ha ennek a felkérésnek a végrehajtása bizonyos kapcsolatban állna is a költségvetéssel. (Ügy van! Ügy van!) Hiszen ilyenformán egyáltalában elveszítenők befolyásunkat az adminisztráció menetének irányítására. (Ügy van!) En nagy súlyt "' helyezek arra, — és ezt talán nem is szükséges bővebben megokolnom — hogy ebben a tekintetben mi azt az álláspontot foglaljuk el, hogy igenis^ ezt a jogot a Felsőház részére igénybe óhajtjuk venni. (Helyeslés.)