Felsőházi napló, 1927. VI. kötet • 1930. november 21. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-98

176 Az országgyűlés felsőházának 98. ülé hogy ezeknek a beruházásoknak eszközlését lehetségessé azok a nagy áldozatok tették, amelyeket ezek a városok, Debrecen és Szeged .az egyetem érdekében jórészt az állam helyett hoztak és amely áldozatokról a kultuszminiszter úr egy alkalommal beszédében vagy valamely írásában különösen Szegedre vonatkozólag azt mondotta, hogy Szeged megérdemel minden dicséretet és kalapemelést azokért az áldozatokért, amelyeket e téren hozott. Ezek a következtetések tehát az arányszámokból, amelyeket Wolkenberg Alajos ő méltósága tett, gondolatom szerint nem helytállóak, a beruházási Öszszegeknek ilyenképpen való alapulvétele mellett a megállapított számok nem lehetnek helyesek; legfeljebb talán arról lehetne szó, hogy azoknak a kamattételeknek alapulvétele mellett, amelyek a beruházási költségek után számíthatók, lehetséges valamit számításba venni. Nem találom egészen elfogadhatónak azt sem, hogy ezeket a hallgatóság arányszámával hozza összefüggésbe, mert hiszen természetes, hogy az egyetemekre fordított költségeknek a hallgatóság fejszáma szerint való elosztása annál kisebb lesz, minél nagyobb annak az egyetemnek a hallgatósága és annál nagyobbnak mutatkozik, minél kevesebb számú a hallgatóság. Ezek az arányok tehát, amelyek ilyen alapon vonatnak meg, mindig fiktívek, csak arról lehet szó, hogy egy egyetemen a költségek, a beruházások milyen arányban állanak esetleg azzal a jövedelemmel, azzal az eredménnyel, anyagi és különösen szellemi eredményekkel, amelyeket azaz egyetem hajt. Ebben a tekintetben pedig bátran merem állítani, hogy a vidéken elhelyezett egyetemek nem maradnak hátra a kötelességteljesítés, a munka, a tudomány előbbrevitelében, amit bizonyít az is, hogy a Rockefeller-féle alapítvány, amely nagyon megnézi, hogy hova juttat adományokat, körülbelül éppen két héttel ezelőtt értesítette a kultuszminiszter urat arról, hogy a szegedi egyetem természettudo; mányi kutatóintézete számára közel egy millió pengőt ajánlott fel és szavazott meg. Ugyanígy állunk a fedezet kérdésével is,* a bevételekkel. Hiszen a fővárosi Pázmány Péter Tudományegyetem kétségtelenül nagyobb bevételt tud produkálni, de ezt annálfogva teheti, mert több a klinikája, több a hallgatósága, több a betegágya és természetesen ezzel a betegápolási díjak megtérítésének címén nagyobb összeg folyik vissza az állam pénztárába, mint a vidéken lévő egyetemek kórházaiban és klinikáin elhelyezett betegek után, akik kisebb számban vannak. Legfeljebb aránylagos számítást lehetett volna végezni; akkor más számra jutottunk volna s az eredmény akkor másképpen festene. Nem akarok a részletekbe belemenni, de bátor vagyok arra figyellmeztetni^ ő méltóságát, hogy amikor a dologi kiadásokat és az összes kiadásokat figyelembe vette a fővárosi egyetemeknél, akkor például a közgazdasági karra fordított kiadásokat is számításba méltóztatott venni, ellenben amikor a hallgatóság arányszámának megállapítására tért át, akkor ezt a nagyszámú hallgatóságot figyelmen kívül méltóztatott hagyni, aminek figyelembevételével pedig a munkateljesítménynek nem 66%-a esnék a Pázmány Péter egyetemre, hanem,—• körülbelül — 50%-on aluli, volna ez az arányszám. Mélyen tisztelt Felsőház, amint előre is bocsátottam, természetesen egyáltalában nem akarok szót ejteni az ellen, még csak gondolatban sem, hogy a Pázmány Péter egyetemnek 5 1931. évi május hó 30-án, szombaton. minden jogos kívánsága teljesedésbe menjen. Ez az egyetem 300 éves történeti múltjánál fogva s azoknál a nagy kulturális teljesítményeknél fogva, amelyeket ennek a nemzetnek hozott, természetesen mindent megkívánhat és meg is érdemel. Csak azt akartam elérni, hogy azokból a számokból, amelyekre feátor^ voltam hivatkozni, ne vonassék le valamely téves következtetés, különösen a vidéken elhelyezett egyetemekre fordított kiadások jövedelmezőségére, fruktifikáló erejére vonatkozólag, mert azt hiszem, a mélyen tisztelt Felsőház minden tagja meg van arról győződve, hogy ezekre az egyetemekre szükség van, és meg van arról is győződve, hagy ezek az egyetemek hasznos munkát folytatnak, nemcsak kulturális tekintetben, hanem egyéb tekintetben is. Például néhány esztendővel a kolozsvári egyetemnek Szegedre történt helyezése után a szegedi polgármester, amikor arról volt szó, hogy esetleg megszüntetnek egyetemeket, kijelentette nekem, ismerve a (hangulatot: forradalom lenne Szegeden, ha az egyetemtől megfosztanák. Nemrégiben is hallottam keneskedőkörökből, hogyha az egyetem nem volna Szegeden, akkor egész kereskedőutcák becsukhatták volna a boltot, mert tulajdonképpen az egyetem tartotta fenn ott az életet. Azokról az egyéb jelentőségekről nem is akarok szólni, amelyek a vidéken elhelyezett egyetemekhez fűződnek szociális, kulturális és sok más tekintetben. Méltóztassanak csak azt a körülményt figyelembe venni, amelyre már szintén történt utalás, hogy a mostani népszámlálás adatai^ alapján megállapítható, hogy az egyetemi városokban a népesség szépen és aránylagos an fejlődik, míg a többi városban ez a fejlődés elmaradt. Ez az egyetem javára írandó. En nem azt mondom, hogy decentralizálni kell sok mindent. En másképpen fejezem ki ugyanazt a gondolatot, amelyet szintén hallottunk a mi kultuszminiszterünk ajkáról is, hogy tudniillik erősíteni kell a vidéket. Erős vidéki gócpontokat kell teremteni, amelyek kulturális szempontból és gazdasági szempontból is annak az egész vidéknek a népre áldást hozó gócpontjai lehetnek. Mivel pedig azt a tendenciát, azt az irányt, azt a törekvést látom a kultuszminiszter úr részéről, hogy ennek a nemzetmentő «gondolatnak a maga részéről hű ápolója, cselekvő embere és tettekkel tényezője akar lenni, — hogy ezt a kifejezést használjam — a költségvetést a magam részéről elfogadom. (Helyeslés és taps.) Elnök: Van még valaki szólásra feljegyezve? Latinovits Endre jegyző: Nincsen senki feljegyezve ! Elnök: Wolkenberg Alajos ő méltósága sze mélyes kérdésben óhajt szólni. A személyes kérdésben való felszólalás házszabályaink szerint természetesen csak nagyon rövid ideig tarthat Wolkenberg Alajos: Nagyméltóságú Elnök Ür! Tisztelt Felsőház! Gondolom, Menyhárth ő méltósága másnak is megadja azt a jogot, hogy érezze magában azt, hogy lelke össze van nőve az igazsággal, ennélfogva méltóztassék megengedni, hogy tegnapelőtti szavaimhoz •kommentárt fűzzek, illetőleg reflektáljak arra, amit Menyhárth ő méltósága az imént mondott. Először is Menyhárth ő méltósága úgy tárta elő a, dolgot, mintha én valamely igazságtalanságról beszéltem volna tegnapelőtti beszédemben. Szó sincs róla! Ezt a szót egyáltalában nem használtam, amint a t. Felsőház-