Felsőházi napló, 1927. VI. kötet • 1930. november 21. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-98

Az országgyűlés felsőházának 98. ülése 1931. évi május hó 30-án, szombaton, báró Wlassics Gyula és Beöthy László elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — Berzeviczy Albert interpellációja — a miniszterelnökhöz — Erzsébet királyné szobrának felállítása tárgyában. A miniszterelnök válasza. —Az 1931/32. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat tárgyalásának folytatása ós befejezése. Felszólaltak : Fekete Zoltán, Gerlóczy Zsigmond, gróf Klebelsberg Kunó vallás- ós közoktatásügyi miniszter, Jankovich Béla, Menyhárth Gáspár, Wolkenberg Alajos, Mayer János földmívelósügyi miniszter. — Magyarország Magánjogi Törvénykönyvének törvényhozási tárgyalásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Felszólaltak: Tóth Lajos, Zsitvay Tibor igazságügymiDiszter. — A legközelebbi ülés idejének ós napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : gróf Bethlen István, gróf Károlyi Gyula, gróf Klebelsberg Kunó, Bud János, Mayer János, Zsitvay Tibor. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 13 perckor.) (Az elnöki széket báró Wlassics Gyula foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvének vezetésére Kühne Lóránt jegyző urat, a felszólalók [jegyzésére pedig Latinovits Endre jegyző urat kérem fel T. Felsőház! Mielőtt napirendünkre áttérnénk, a 96. ülésben tett (bejelentésemnek megfelelően következik Berzeviczy Albert ő excelleneiájának interpellációja a miniszterelnök úr Ő nagyméltóságához, Erzsébet királynénk emlékszobrának felállítása tárgyában. Berzeviczy Albert ő excellenciáját illeti a szó. Berzeviczy Albert: Nagyméltóságú Elnök Ur! Mélyen t. Felsőház! (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Bátor leszek előterjesztett interpellációmat lehetőleg röviden megindokolni. Amikor dicsőemlékű Erzsébet királynénk 1898 szeptemper 10-én alávaló gyilkosság áldozata lett Genfben, a magyar országgyűlés azonnal törvénybeiktatta emlékét és gondoskodott arról, hogy emlékezete állandó jelt kapjon itt, az ország fővárosában. Az 1898-i XXX. te, amely dicsőült Erzsébet királyné emlékének törvényibeiktatásáról szól, intézkedik ez iránt. E törvénynek rendelkező része következőképpen hangzik (olvassa): «1. §. Hőn szeretett dicsőült Erzsébet királynénknak, a haza jótevő Nemtőjének, a nemzet hálájával és kegyeletével őrzött, áldott emlékét törvénybe iktatja. 2. §. Elhatározza, hogy ta megdiesőülthöz méltó emlék — az önként megindult országos adakozás útján begyűlő összegek felhasználásával — állíttassék fel az ország fővárosában s e végett a iszükséges intézkedések országos bizottság közreműködése mellett haladéktalanul tétessenek meg. FELSŐHÁZI NAPLÓ. VI. 3. §. A tett intézkedésekről, azok eredményéről js az emlék ügyéről általában az országgyűlés mindkét házának minden év végén jelentés teendő mindaddig, míg az emlék tett-, leg felállítva nem lesz.» Megjegyzem, hogy e törvényjavaslat tárgyalása alkalmával a Főrendiház is megnyilatkozott a következő értelemben: A főrendek kijelentették, hogy (olvassa): «Átvonult mindenen azon szavakban kifejezhetetlen mély fájdalom, amely szeretett nagy királynénk elvesztése alkalmából az egész országot elborította s annak minden részében az őszinte gyász jelvényeit idézte fel. Áthangzott azon a magyarok szívéből kitörülhetetlen hála, mely megilleti azon királyné emlékét, aki súlyos időkben a nemzet s király közötti bizalom helyreállításának útjait mint sugárzó csillag világította foe; szerencsés időkben pedig a nemzet rajongó szeretetének tárgya, a magyar nemzet büszkesége volt, amely megilleti azt a magasztos királynét, akit nemcsak a mindenoldalú államérdekek felismerése vezérelt, midőn az isteni gondviselés által neki adott lelki tehetségek egész nyomatékával hatott azon maradandó s boldogító kapocs létrehozására, amely Magyarországot dicső koronás királyunkkal s a fenséges királyi családdal egybeköti, hanem akit lelkes szeretet is csatolt a nemzethez, melynek nyelvét elsajátította, történetét megismerte, küzdelmeit átértette, sikereit s örömét átérzette.» T. Felsőház! Azóta, hogy ez a gyászos eset történt és hogy a nemzet törvényhozása ilyképpen intézkedett, majdnem harminchárom év telt el, azonban Erzsébet királyné szobrát még mindig hiába r keressük Budapesten. A nemzet áldozatkészségén nem múlt az, hogy a szobor létre nem jött. A gyűjtés azonnal megindult és olyan eredménnyel járt, hogy rövid idő alatt mintegy három millió akkori aranykoronára rúgó összeg gyűlt össze a szobor céljaira, tehát olyan Összeg, amelyből a legmesszebbmenő igényeknek megfelelő emlékmű26