Felsőházi napló, 1927. VI. kötet • 1930. november 21. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-96

120 Az országgyűlés felsőházának 96. ü már akkor is a debreceni eszme és gondolat lebegett szemei előtt? Ezek azok a reformok tehát, amelyekre szüksége van a mezőgazdasági szak fejlesztésének, amelyeknek foganatosításával fokozni lehet ezen kiváló tanári kar munkakedvét és ezáltal az eredményt is. Végül még egy mindenre kiható körülményre kell rámutatnom, amelyben rejlik a fejlesztési lehetőségek megteremtése s ez az általam igen t. kultuszminiszter úr szeretetének és érdeklődésének megszerzése a • közgazdasági egyetem iránt. Mert az az elán és az a hatalmas tevékenység, amelyet a kultuszminiszter úrnál tapasztalunk azoknak az intézményeknek fejlesztésében, amelyek a szívéhez hozzánőttek, máris biztosítják a sikert. Ne bánjon a közgazdasági egyetemmel úgy, mint az a mostoha, aki a másik házastárs, által a .házasságba hozott gyermeket nem úgy szereti, mint a sajátját, mert nem az ő szülöttje, hanem vállalja annak a mostohának fennkölt szerepét, aki éppúgy szereti a mostoha gyermeket, mintha az ő szülöttje volna. Nem tudom, hogy milyen információk alapján érlelődött meg a miniszter úrban a kar áthelyezésének gondolata, minthogy sem ő maga, sem pedig az egyetemi ügyosztály vezetője nem is igen ismerik a közgazdasági egyetemet, mert úgy tudom, hogy kivéve három ünnepélyes alkalmat, a miniszter úr soha ótt nem volt. Nagyon kérem tehát a közoktatásügyi miniszter urat, legyen kegyes ezt az intézményt látogatásával megtisztelni, azt alapos vizsgálat tárgyává tenni s én hiszem, hogy ha meglátja azt a munkáit, amely ott folyik, egészen más meggyőződésre fog jutni s ez döntő befolyással lehet az intézmény jövő sorsára nézve A magyar mezőgazdaság és a magyar gazdatársadalom pedig örök hálával fog rátekinteni, ha ezt az intézményt szíve egész melegével felkarolja. Döntő tényező 'még a debreceni kérdésnél az anyagi és a költségoldal is. Egy intézménynek megszüntetése és ugyanannak egy másik helyre való áthelyezése és felállítása mindig igen nagy költséget okoz, amire a mai igen kedvezőtlen anyagi viszonyok között gondolni sem flehet. Hiszen tudjuk, hogy áthelyeztetett például Budapestről Szegedre a pedagógiai intézet, azonkívül imég egy nőiskola is és úgy hírlik, hogyne két intézmény áthelyezése közel 500.000 pengőbe került, annyiba, amennyi a közgazdasági karnak egy egész évi dotációja. Igen érdekes volna, ha a kultuszminiszter úr nekünk ebben az ügyben bizonyos tájékoztatásokat adna, vájjon helytállóak-e ezek az adatok, amelyeket bátor voltam felemlíteni. De latba esik itt még az is, hogy összehasonlítva a hallgatóságnak a költségét, míg a budapesti közgazdasági egyetemen egy hallgató az államnak körülbelül 300 pengőjébe kerül, addig Debreceniben 680 pengőbe. Általános a panasz, hogy a gazdasági akadémiák mai tantervük és struktúrájuk • mellett nem ütik meg azt a mértéket és nem érik el azt a színvonalat, amelyet mi a mai súlyos gazdasági világválságban szükségesnek tartunk. Régente, midőn Magyarországon csak egy akadémia volt, a magyaróvári, ez hírneves volt tudós tanárainak és végzett növendékeinek kiválóságáról és általában európai hírnévnek örvendett. Ma ihánom gazdasági akadémiánk van, azonban sajnos, egyik sem. felel meg a régi magyaróvári nívónak. Ennek okát főleg abban találhatjuk, hogy a tanterv antikvált, hogy a felszaporodott sok kísérleti intézmény igen sok szakembert von el azok köréből, akik a tanári ése 1931. évi május hó 27-én, szerdán. pályára készülnek, de különben az onnan kikerült fiatalság is igen gyakran nem üti meg azt a nívót, amelyet egy főiskolát végzett fiatalembertől joggal kívánhatunk és elvárhatunk. Mindezekből tehát logikusan következik, hogy feltétlenül szükséges, hogy ezek az akadémiák főiskolai rangra emeltessenek. Az Országos Szakoktatási Tanács tanulmányi bizottsága részletesen foglalkozott már a foganatosítandó reform kérdésével és e tekintetben javaslatokat is dolgozott ki. Ügy tudom, hogy a javaslatokat a földmívelésügyi miniszter úr ő excellenciájának át is adták, de sajnos, valószínűleg fedezet hiányában vagy más okból ez a dokumentum csak szaporította az elintézetlen akták számát. Ezeknek a reformoknak lényege röviden a következő. Elsősorban is a tanulmányi időt négy évre kell felemelni, mégpedig nem éves, hanem féléves vizsgázási rendszerrel, úgyhogy a hallgatóság állandó tanulásra legyen kényszerítve, hogy necsak az utolsó peiioben készüljön hadarva arra a vizsgára, vagy kollokviumra, hogy azt úgy, ahogy letegye, Egyúttal azért is szükséges ez, hogy a tanári kar szorosabb nexusban legyen az ifjúsággal, azt jobban megismerje és így individuálisan is tudjon foglalkozni egy-egy hallgatóval. Minden év végén egy-egy szigorlat lenne a sz'oros értelemben vett gazdasági tárgyakból, a többi kötelező tantárgyból pedig az előbb említett félévi kollokviumok lennének. A gyakorlati oktatást is el kell mélyíteni, új tantárgyak is veendők fel a, tantervbe, nevezetesen bakteorológia, egészségtan, szociálpolitika, gazdasági kereskedelemtan, agrárpolitika, mezőgazdasági termények forgalomibahozatalának tana, továbbá a világgazdasági termelés ismertetése, azután az elektrotechnika, a különböző tüzelőanyagok, motorikus erők, a gyakorlattal kapcsolatos egyéb újabb találmányok és azonkívül feltétlenül szükséges volna egy» esetleg kétévi gyakorlat. Az más kérdés, hogy az a gyakorlat az intézet végzése előtt történjék, vagy utána, vagy esetleg megosztva, mert az sem ártana, ha közvetlenül egy gyakorlati gazdaságból jönne ki a hallgató. Szükséges persze a fejlettebb és magasabb műveltség terjesztéséhez mérten a tanári kar képzésének fejlesztése is. Míg az elméleti tudományokat tanítani szándékozó tanárok inkább a közgazdasági egyetem hallgatói sorából kerülnének ki, a gyakorlati tanszékek tanárai inkább az újonnan szervezett gazdasági akadémiák végzése után kezdhetnék meg pályájukat. Elengedhetetlen keliák lenne természetesen egy külföldi világnyelv teljes tudása írásban és beszédben, hogy képesek legyenek a külföldi szakirodalom termékeit teljesen megérteni és fel is fogni, mert hiszen különben nem tudnak haladni a korral. Természetesen a végzettség után íhosszabb gyakornokaskodás következnék, amelyet részben laboratóriumokban, részben kísérleti állomásokon kellene tölteniük, természetesen az illető tanárok irányítása, útbaigazítása mellett, tudományos kísérletek és kutatások végzésé vél és szükséges lenne bizonyos idő múlva, hogy ők a tanítást is gyakorlatilag végezzék, azért, hogy maguk is tanuljanak, A tanároknak állandóan fenn kell tartaniok a nexust a gyakorlati élettel, azáltal, hogy vidéken szakelőadásokat tartsanak s részt vesznek a gazidlasági testületek gyűlésein, amert a gyakorlati tudás és érzék épp olyan fontos, mint az elmélet, főleg a mai kritikus viszonyok között. Megfontolandó kérdés volna még az is, hogy