Felsőházi napló, 1927. VI. kötet • 1930. november 21. - 1931. június 6.
Ülésnapok - 1927-96
Az országgyűlés felsőházának 96. ülé, egyedül a politika és nem a gazdasági tudás, sem a belátás. (Ügy van! Ügy van!) Magyarországra nézve gazdasági prosperitásunk lehetőségének elnyerése lehet csak mérvadó. Semmiféle szimpátia vagy régi tradíció sem tudja ellensúlyozni abbeli törekvésünket, hogy terményeink számára megfelelő piacokat találjunk. Csak oly gazdasági kapcsolat bír reánk nézve értékkel, mely ezt a terménykivitelt számunkra biztosítja és csak ily feltételek mellett adhatunk mi is megfelelő ellenértékeket. Különösen áll ez a Németországgal folytatandó kereskedelmi szerződési tárgyalásokra, amelyek hivatva lesznek ezzel az állammal gazdasági viszonyainkat rendezni, de le kell szegeznem azt a tételt, amelyet nem lehet elég gyakran hangoztatni, hogy elsősorban Németországba való állatkivitelünk lehetősége és ennek biztos^ lefolyását biztosító állategészségügyi egyezmény körülményei és lehetősége szerint, mert különben ez a szerződés reánk nézve semminemű értékkel nem bír. (Ügy van! Ügy van!) Kemélni akarom, hogy a magyar-osztrák-olasz megállapodás gazdasági téren meg fogja teremni azokat a gyümölcsöket, amelyeket tőle várunk, vagy legalábbis az egy évi próbaidő tapasztalatai — mert úgy tudom, egyelőre ennyi kontempláltatok — meg fogják mutatni azt a helyes utat és módot, amelyet a jövőben követnünk kell. Helyeselni kell, hogy próbálunk mi is saját lábunkon járni és saját magunkon segíteni, ha már más rajtunk segíteni nem tud, vagy nem akar, mert ebbeli elhatározásunk csak emelheti tekintélyünket. Teljesen helytálló Henderson angol külügyminiszter abbeli megállapítása, hogy az egyes államok tehetetlenül állanak a válság ellen való küzdelemben, mert csak egy nemzetközi összefogás volna képes ezt legyőzni. De, mint látjuk, hol vagyunk még ettől a nemzetközi összefogástól! Ügy hiszem, — bár ne lenne igazam — előbb a világ teljes gazdasági összeomlásának kell bekövetkeznie, míg a világ hatalmasai észhez térnek. (Ügy van! jobbfelől) Magyarországot e tekintetben nem illetheti semmi vád, mert Magyarország mindenkor bebizonyította ebbeli készségét, hogy egy ilyen kooperációban tevékenyen,^ teljesen önzetlenül és teljes odaadással vesz részt. Sajnos, úgy látszik, hogy a búzaexportáló államok londoni konferenciája sem jutott a gyakorlati megoldás terén tovább, mint egy bizottság kiküldésének elhatározásához, amely tanulmányozni fogja tovább a már agyontanulmányozott, közismert kérdéseket. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ilyen kilátásokkal szemben természetes az, hogy az életösztön készteti az egyes államokat az önálló cselekvésre és így született meg az osztrák-német vámunió gondolata, amely világszerte óriási idegességet keltett. Bár minket a szomszédi viszonynál fogva ez a kérdés közvetlenül érint, mégis helyesnek tartom, hogy egyelőre várakozó álláspontot foglaljunk el, mert nem ismerjük még ennek a kérdésnek a teljes kihatását. (Báró Szterényi József: Ez így van!) A legközelebbi évtizedekben a közgazdasági kérdések lesznek az uralkodók, gondoskodnunk 'kell tehát megfelelő közgazdasági képzettségű •nemzedék neveléséről.^ Igy^ különösen súlyos gondot és körültekintést igényel mindama intézmények fejlesztése és ügye, amelyek a közgazdasági és mezőgazdasági felsőbb oktatás terén előkelő hivatást töltenek ibe. Az utóbbi \e 1931. évi május hó 27-én, szerdán. 117 időkben konkrétebb alapot öltött az a törekvés, amely arra irányul, ihogy Debrecenben az ottani egyetemen mezőgazdasági szak állíttassék fel. Ez azonban csak az első lépés, mert már olyan hírek is járják be az országot, hogy tervbe vétetik utóbb a keszthelyi gazdasági akadémiának Szegedre való áthelyezése, a magyaróvári gazdasági akadémiának és a soproni bányászati és erdészeti főiskolának pedig a pécsi egyetembe való beolvasztása. Mielőtt a debreceni tervre rátérnék, amely ezidőszerint a legaktuálisabb — hiszen méltóztatott látni, ihogy hatalmas sajtókampány indult meg e tekintetben pro és kontra — e kérdésben két sarkalatos és elvi megállapítást kívánok tenni. A mezőgazdasági felsőbb oktatás kérdése és az ezzel összefüggő intézményeknek, legyen az közgazdasági egyetem vagy gazdasági akadémia, elhelyezése, áthelyezése vagy beszüntetése nem sajátítható ki egy-egy vidék érdekeltsége által, (Ügy van! Ügy van!) de főleg nem használható fel politikai célok elérésére. (Helyeslés.) Irányadó és mérvadó e tekintetben az egész ország egyetemes mezőgazdasági és közgazdasági érdeke, az intézmény lehetőleg centrikus fekvése, hiszen az 'ország teljesen megváltozott alakjában a megcsonkítás által. Ezek lehetnek csak irányadó szempontok, a többi mind csak mellékes és csak 'helyi éredeket van hivatva szolgálni. (Helyeslés.) A másik megállapításom pedig az, hogy a gazdasági akadémiák kizárólag a földmívelésügyi minisztérium hatáskörébe tartoznak, .tehát ne sóvárogjon senki és ne tanakodjék a kultuszminiszter úr a felett, hogyan lehetne ezeket bekebelezni és mégis az ő fennhatósága alá helyezni. (Derültség.) A földmívelésügyi és mezőgazdasági politikánk irányítója és egyúttal mezőgazdasági szakoktatásunk legfőbb őre és vezetője a földmívelésügyi miniszter úr kell, hogy maradjon, mert ki kell jelentenem, 'hogy azonnal elveszti a gazdatársadalom bizalmát az a földmívelésügyi miniszter, aki e tekintetben szuverenitásán lesorbát enged ejtenj. (Helyeslés.) Megfordítom a dolgot és kérdem: mit szólnának hozzá ama körök, ha a földmívelésügyi miniszter úr ő hozzájuk hasonlólag és most már nem-is egészen csendes sóvársággal tekintene az ő iskoláikra? A hatáskör és a demarkációs vonal tehát feltétlenül respektálandó, azt hiszem, még a gondolatok terén is. A keszthelyi gazdasági akadémia létét és fennállását gróf Festetich György, hazánk nagy fia bőkezűségének köszönheti, tehát csak úgy tisztelhetjük az ő emlékét méltó módon, ha alapítási szándékának megfelelően ragaszkodunk ahhoz, hogy az akadémia ott hagyassék meg, ahol alapította és ahol a fenntartás lehetőségeit ő adta meg és ne helyeztessék át olyan városba, ahol hasonló jellegű intézmény már is van. (Helyeslés.) Áttérek a debreceni tervre, amelynek célszerűségét .és szükségességét főleg két érvvel támasztják alá. Az egyik érv az, hogy az alföldnek feltétlenül szüksége van egy mezőgazdasági főiskolára, amelynek egyetemi rangja van, a másik érv pedig az, hogy a pallagi gazdasági akadémia' tangazdasága szántóföldi és állati terményei nagyon megkönnyítenék a klinikák ellátását. Ezzel a két érvvel nagyon hamar végezhetek, mert egyik sem helytálló. Ami az első érvet illeti,, kérdem, miért nem követelheti ugyanazon a jogon a Dunántúl is, hogy a pécsi egyetemen szintén állíttassák fel mezőgazdasági szak. Mi e tekintetben teljesen megelégszünk a budapesti közgazdasági egye19*