Felsőházi napló, 1927. VI. kötet • 1930. november 21. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-96

Az országgyűlés felsőházának 96. ülése 1931. évi május hó 27-én, szerdán. 115 évig a padokban ültem, és mindig azzal biztattak, hogy jobb tanulni — miért nem maradtam az eke szarvánál, valahogy nyomorúságosan mégis megéltem volna. A gimnáziumokkal kapcsolatban meg kell említenem azt, hogy nagyon üdvös cselekedetnek tartom, hogy a kultuszminiszter úr az úgynevezett klasszikus gimnáziumok számát leszállítutta. Bölcs intézkedésnek tartom ezt azért, mert a klasszikus gimnáziumok tulajdonkép azt a célt, amelyet kezdetben kitűztek •nem is érhették el és azt látjuk, hogy azok, akiket nyolc évig a klasszikusokkal tápláltak, ha leteszik az érettségit, azokat soha többé a kezükbe nem veszik. Ami a latin nyelv tanításának korlátozását illeti, ezt is csak üdvözölhetjük és bizonyos erkölcsi bátorságnak is tekinthetjük. Ügy a gimnáziumok, mint a polgári iskolák túl vannak terhelve és különösen a polgári iskolák; nál kifogásoljuk azt, hogy azokat nem eléggé kötik össze a kézimunkával és ezáltal a mi egészséges parasztelemünket elszakítják a földtől, úgyhogy nagyon nehéz azután őket újból a földhöz csatolni. Ami a népiskolákat illeti, tudjuk azt, hogy milyen nagy méretekben szaporította a kultuszminiszter úr a népiskolák számát, örök érdemet szerezve magának. Látjuk is azokat a majdnem palotaszerű épületeket tanyáinkon és mindenütt. Egyet szeretnénk azonban, ha a kultuszminiszter úr méltóztatnék nemcsak megszaporítására, hanem szellemük megváltoztatására is nagy gondot fordítani. Ezek a népiskolák túl vannak tenhelve. Tizennégy tantárgy van az V. és VI. osztályban, a tanítónak nem jut^ másra ideje, ^mint a dresszurára és^ ez a mi népünk nevelésénél rendkívül ,nagy kár, mert megrontják az egészséges paraszt fizikumot a s'ok magolással, nem nevelik a kellő módon. Ezért kívánnám nagyon azt, hogy a túlterhelés helyett legyen egy más irányzat, ahol a nevelésre, a jellem és a kedély művelésére is idő fordíttassák. Azt hiszem, hogy minden ismeret hiábavaló, ha nincs szeretet. Ami pedig azt illeti, hogy a népiskolákban ezt a szellemet kell terjesztenünk és erre kell figyelmet fordítanunk, felhozok még egy más indokot is. Apponyi Albert gróf kultuszminisztersége alatt behozták az ingyenes oktatást. Azóta ez az ingyenes oktatás Hlúzóriussá lett. Először csak 10 fillér (beiratási díjat szedtek, most pedig már 50 fillért szednek. De ez még mind semmisem volna; hanem itt vannak a drága könyvek, amelyek már a népiskolákban is

; de később az összes iskolákban is szinte elképzelhetetlen terhet rónak a gyermekekre, illetőleg a szülőkre. (Ügy van! Ügy van!) Az állami népiskolák első osztályában a tankönyv 1*08 pengőbe kerül, a második osztályban 6 pengőbe, a harmadikban 9 pengőbe, a negyedikben 12 pengőbe, az ötödikben 25 pengőbe s a hatodikban 25 pengőbe. Ahol azonban más nyelven is oktatnak, ott ez a költség pár pengővel még emelkedik. Roppant nagy terhet jelent az is, hogy a népiskolákban az olvasókönyv 7—8 pengőbe kerül. Az én gyermekkoromban az állam adta ki az Erdélyi— Indaly-féle olvasókönyvet és ez 60 fillérbe került és kitűnő volt. Szerintem magában a tankönyv szellemében sem járunk helyes úton. A külföldön minden tananyagot kizártak az olvasókönyvekből és csak azt vették be. ami a kedély és jellem fejlesztésére fontos. Nálunk ezek az olvasókönyvek szépen illusztrált tankönyvek. Ennek azután az a következménye, hogy azt a könyFELSŐHÁZI NAPLÓ. VI. vet, amelyből magoltam, ha egyszer kimegyek az iskolából, úgy eldobom, hogy soha kezembe sem vészein. Ezen a téren elhanyagolják a nép érdekeit. Nézzük csak, mibe kerül a tankönyv a polgári iskolában. Az első osztályban 35 pengő, a második osztályban 44 pengő, a harmadik osztályban 47 pengő, a negyedik osztályban 57 pengő a tankönyvek ára. A gimnáziumokban pedig: az első osztályban 41 pengőbe, a másodikban 68 pengebe, az ötödikben 85 pengőbe kerül a tankönyv. Ugy emlékszem, a múltkoriban emlegették a Képviselőházban, hogy egyes nagy vállalatok panaszkodnak a miatt, hogy ma nem vesznek magyar könyvet. Persze, most már azoknak a vállalatoknak szempontjából is az a legfontosabb, hogy tankönyvet adjanak ki, mert ennél jobb üzlet igazán nincs a világon. Ez azonban a legszegényebb embereket érinti, mert hiszen az a szegény béres is igyekszik arra, hogy ha mást nem is adhat a gyermekeinek, legalább a tankönyvet vegye meg nekik. Kérem a kultuszminiszter úr jóindulatát, hogy minden áron akadályozza meg ezt a tankönyvgyattást. Hozzanak létre valamilyen módozatot, hogy népünk olcsóbban juthasson a tankönyvekhez. (Helyeslés.) A testnevelésre különös gondot for dit a mostani kultuszminiszter úr. Igaz ugyan, hogy a parasztgyerek, ha nincs is sport és nincs is testnevelés, hat éves korától mozgatja testét. Egy kifogásom r azonban volna a különben rendkívül derék és dicséretes leventeintézmény ellen^ az, hogy vidékenként nem tudjuk megakadályozni azt, hogy a leventeoktatás ne legyen vasárnap délelőtt. Ezzel pedig nemcsak a gyermeket akadályozzuk meg a templombamenésben,, hanem a felnőtteket is, mert hiszen ha a gyermekek leventeoktatásra mennek, a fel nőiekkel kell a gazdaságot ellátni. Nem tudom, miért muszáj ezzel megbotránkoztatni népünket. Arra kérnék intézkedést, hogy a vasárnap délelőttöt hagyják szabadon úgy szülőknek, mint a gyermekeknek. Azt mondják ugyan, hogy felvezetnek egyeseket a templomba, de mi meg ebből a kényszerkeresztyénségből nem kérünk, mert ennek nincs igazi értéke. Láttuk, hogy minő csődöt mondott Oroszországban is, ahol a vallás kényszerítése annyira visszaütött most az ottani szerencsétlen népekre. Mi nem kívánjuk a kényszerkeresztyénséget. csak azt kívánjuk, hogy keresztyén lelkületet és érzületet minden akadály nélkül tanúsíthassunk. Ezt tartom a lényegnek. Miután^ azonban most már nem fogadhatom el jó lélekkel a költségvetést, mert az adót nem bírjuk, ezért részemről nem is fogadom el a költségvetést. Elnök: Szólásra következik Baltazár Dezső ő méltóságra. Baltazár Dezső: Nagyméltóságú Elnök Űr! T. Felsőház! A felett nem lehet eltérés közöttünk, hogy a haza érdeke úgy a magunk magánérdekének, mint minden földi kapcsolataink érdekének felette áll. A nélkül, hogy jogom volna más felekezetekről mást állapítani meg, a magam felekeztérŐl a történelem megcáfolhatatlan igazságának az erejével és büszke öntudatával állapíthatom meg, hogy az érdekek értéksorrendjét meggyőződése szerint a nemzet érdekének és az ország méltóságának, tekintélyének elsődlegességével állapította meg. Es hogy ezt a sorrendet megtartotta, bizonyságául reá mutathat a magyar alkotmányos szabadság és lelkiismereti szabadság együttes oltárára, amelyet négy évszázadon keresztül vérével öntözött és szenvedéseivel szolgált. 19