Felsőházi napló, 1927. VI. kötet • 1930. november 21. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-96

Az országgyűlés felsőházának 96. ülése oldalán.) Ha Csonka-Magyarország k sok^ nyo

: morúság közepette megmutatja kultúrfölényét, úgy eléri legalább is a nagy nemzetek rokonszenvét és azt, hogy végre be fogják látni, milyen rettenetes igazságtalanságot követtek el ezzel az országgal. (Ügy\ van! ügy van!) Ne legyen analfabéta, ne legyen tudatlan ember, legyen virágzó kultúra, mint például Hollandiában van. Mert ahol kultúra van, ott jólét és megelégedettség is lesz, mert a munkaszünet időszakában bizonyos műveltségi fokkal az ember más munkát is találhat, amelyhez megvan a tudása, amely újból csak kenyeret juttat neki. Ne méltóztassék félreérteni. Én nem azt mondom, semmikép sem azt mondom, hogy mindenki végezzen egyetemet. Ez veszélyes tévedés volna. (Egy hang középen: Joggal!) Joggal; erre rátérek. Az egyetemen csak a kiválóak \ menjenek keresztül, de igenis, mindenki legyen bizonyos fokig művelt, ahogy a tehetsége azt megengedi, legyen bizonyos fokú tudása, megint a tehetsége szerint, hogy megélhetését képességéhez, szaktudásához képest biztosíthassa mágiának és — most térek rá arra a kérdésre — senki előtt ne legyen bezárva a kapu a magasabbrajutás elől és a magasabb tudományi fokra való felemelkedés elől. (Általános helyeslés. — Egy hang a középen: Es az igazság!) Egyszóval én a mi kultúrfejlesztésünket életképesnek vallom, azért semmiképpen sem örvendek ások gáncsolásnak, ami a külföld figyelmét téves irányba tereli és azt helytelenül informálja a mi kultúrintézményeink felől, ami megint csak tenger veszélyt rejt magában. (Ügy van! Ügy van!) A művelődés fejlesztése egy láncszeme — mondhatnám — annak a csigának, amely bennünket képes lesz Trianon posványábói kiemelni. (Éljenzés és taps a baloldalon.) Egy kérésem azonban van a kultuszminiszter úrhoz éspedig az: méltóztassék intézkedni, hogy a tanyai és falusi népiskolákban a földmívelésről, a gazdálkodásról többet tanítsanak, jobban oktassák (ki a gyemekeket ezen a téren, (Helyeslés.) mert ennek két nagy előnye lesz. Először az, 'hogy a gyerekek otthon a szülők mellett dolgozva Őket előnyhöz juttatják, ha pedig egyszer átveszik azoknak földjeit, akkor ők is jógazdák lesznek és egy második előnye ennek — hogy mennyiben, azt még nem tudom megítélni — az lehet, hogy a városba való Özönlést csökkenti. (Ügy van! Ügy van!) Áttérek a honvédelemre. Bár tudom, — ismétlem, jól tudom — hogy kényszerhelyzetünk folytán még nem lehet

; mégis sürgősen szükségesnek vallom és állítom az általános védkötelezettség bevezetését, (Általános élénk helyeslés.) marosak elsőrendű népnevelési és népfegyelmezési szempontokból is. (Általános élénk helyeslés és taps.) Ezt a nép is nagyon jól belátja. (Ügy van! Ügy van!) Vidéken járok sokfelé s most egy esetben történt meg velem, hogy egy öreg gazda hozzám jött és azt mondotta, már mikor lesz ez meg? Mondom: miért

1

? Azért, mert a fiaim rakoncátlanok, feleli a gazda. Ebben sok igaz van és azért én ezt végtelenül fontos kérdésnek tekintem, amelynek kijárását nagytan kérem a honvédelmi és külügyminiszter uraktól. (Éljenzés és taps.) De amibe sehogyan és semmiképpen sem tudok (belenyugodni, az a tiszti nyugdíjak igazságtalan különbsége. (Ügy van! a középen.) Nem igazságos az, hogy a most nyugdíjazott tiszt sokkal többet kapjon, mint az, aki pár évvel ezelőtt mént nyugdíjba. Ugyanazt a rangot viseli, ugyanannyi ideig szolgált és mégis sokkal kevesebbet kap amaz, mint ez. 1931. évi május hó 27-én, szerdán. 111 Ez igazságtalanság. A helyzet ugyan még ennél is sokkal igazságtalanabb, de ezzel nem akarom a már többször hallottakat újra feltálalni. Legyen elég azt mondanom, hogyha ez így folytatódik, belátható időn belül ibe fog következni az, hogy azok a tiszteik, akik sohasem vettek részt háborúban és nyugdíjba mennek, töíbbet kapnak, mint azok a kiváló tisztek, akik életüket a hazáért minden percben készek voltak feláldozni és talán többször meg is sebesültek. (Ügy van! Ügy van! a Ház minden oldalán.) Ezen nagy igazságtalanságnak, anomáliának kiküszöbölésére nagyon kérem a honvédelmi miniszter urat. Ezzel szemben igaz és lelkes örömmel látom, hogy azon nevetségesen fcsekély létszám dacára, amelyet a gonosz békeszerződés megenged, illetőleg reánk kényszerített, honvédségünk mindnyájunknak szemefénye és büszkesége, öntudatos vezetés mellett szépen, igen Örvendetes irányban fejlődik. (Ügy van!- Ügy van!) Befejeztem fejtegetéseimet. Rettenetesen súlyos időket élünk,.én azonban törhetetlen hittel, szilárd meggyőződéssel vallom, hogy közeledik a mi hajnalunk. (Ügy van! Ügy van!) De hogy a feltámadáshoz elérkezzünk, ahhoz szükséges, hogy pártkülönbség nélkül összefogjunk, elsősorban csak magyarok legyünk. (Ügy van! Ügy van! — Taps.) Ez^ azonban éppenséggel nem zár ki egy igen egészséges ellenzéki kritikát; fogjunk össze és teljes erővel támogassuk kormányunkat, Bethlen István gróf miniszterelnökünkkel, (Hosszas éljenzés.) akik tízéves súlyos taifunban megakadályozták azt, hogy hajónk elsüllyedjen. Az előrelátó jó hazafi még gondolatban sem kívánhatja, hogy most, midőn a taifun talán szűnőfélben van, és némi jelek javulást ígérnek, most mint a fejüketvesztett matrózok a kormányost cserbenhagyjuk. Ez nézetem szerint megbocsáthatatlan hiba, sőt őszintén kimondom, őrültség volna. (Ügy van! Ügy van!) Mélyen t, Felsőház! Sajnálom, hogy a miniszterelnök úr fontos tárgyalásai miatt ma nem lehet jelen, mégsem mulaszthatom^el, hogy őt tízéves tövises, nehéz munkája után, amelyet mindenkor nagy, előrelátó bölcseséggel, Öntudatossággal, Önmegtagadással ^végzett, /meleg rokonszenvvel és ragaszkodással ne köszöntsem erről a helyről is, • kívánva, hogy nagy munkájának célját: hazánk boldog feltámadását mindannyiunkkal együtt mihamarabb láthassa. (Élénk éljenzés.) Iránta és kormánya iránti bizalomból a költségvetést úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadom. (Hosszantartó általános élénk éljenzés és" taps.) Elnök: Gróf Klebelsberg Kunó vallásr és közoktatásügyi miniszter úr ő nagyméltósága kíván szólni. Gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter: Nagyméltóságú Elnök úr! Mélyen t. Felsőház! A kormány nevében is legyen szabad hálásan megköszönnöm ő fenségének azokat a kegyes és megértő szavait, amelyeket a kormány politikájáról mondani kegyes volt. A kultusztárcára vonatkozólag ő fensége két megjegyzést méltóztatott tenni, mint konkrétumot, amelyre válaszolnom kell. Az egyik az egyetemekre való felvétel dolga, a másik pedig a falusi és tanyai iskolákban a gazdasági oktatás elmélyítése. Rendkívül nagy örömömre szolgál, hogy teljesen találkozik az az irány, amelyet eddig követtem, azzal a követelménnyel, amelyet ő fensége fel méltóztatott állítani az egyetemekre való felvételek dolga-