Felsőházi napló, 1927. VI. kötet • 1930. november 21. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-95

Az országgyűlés felsőházának 95. ülése 19$ 1. évi március hó 27-én, pénteken. 97 alapján alakult kormány vezetésében, mert ha csalódnak, ha azt mondják, hogy ígértek ne­kük, de mi let>t belőle, semmi sem: akkor ezzel sokkal többet ártunk, mint ha egyáltalában aiem csináltunk volna semmit sem. Arról beszélni tehát, hogy miért szükséges a szanálás, az itt elhangzottak és a nyilvános­ság előtt kifejtett százféle álláspont után, azt hiszem, igazán felesleges. Ma életkérdés a kis­exisztenciákra nézve, »hogy ez a segítés sürgő­isen megtörténjék, azt tovább halogatni nem le­het, nem szabad és remélem, a kormány is belátja és ezen az állásponton van, hiszen ta­lán azért is sietünk most már. Szerettem volna, ha már egy évvel ezelőtt megcsináljuk az in­tézkedéseket, de mindenesetre sokkal előbb, mert hiszen .a helyzet is, a hangulat is romlik és a vége az, hogy lassanként kihúzzák, elárve­rezik a földet a birtokos lába alól, pedig az ilyenek azután nem lesznek semmiféle polgári pártnak szavazói, az egységespártéi sem, ha­nem bolsevisták lesznek. Ezt kell minden kö­rülmények között megakadályoznunk. Ami mármost a kisgazdák szanálását illeti, amiért én magam exponálom, amikor csak le­het, ezt ne méltóztassék egyoldalú szociálpoli­tikának tekinteni, annak, hogy én csak a kis­gazdákkal törődöm és nem bánom, hogy a közép- és nagybirtokkal mi lesz. Nem úgy van. Voltam bátor különféle felszólalásaimban, me­morandumaimban, amelyeket kilószámra kel­lett gyártani, kifejteni, hogy a kisgazdák sza­nálása nemcsak szociális, ' nemcsak gazdasági szempontból fontos és sürgős, hanem sürgős azért is, hogy a közép- és nagybirtokok szaná­lása, amit a kormány kitűzött maga elé, tény­leg keresztül legyen vihető. Ha a kisgazda vásárlóképessége nincsen helyreállítva, ha a földár mesterséges lesüllyesztésének nem fo­gunk gátat vetni, akkor hiába vesszük pro­gramúiba, hogy a 3000 holdas birtokos elad 500 hold földet, abból adósságait kifizeti és megint rendben lesz, ezt hiába gondoljuk, merit ez tel­jesen ki van zárva. Sőt tovább megyek. Addig, míg tartanak az árverések és vég­rehajtások, nem számíthatunk arra, hogy az^ a kisgazda, akinek tulipános ládájában — hál' Istennek, van még ilyen, de nem sok — pénz van, abban a községben fog az úri birtokból vásárolni földet 7—800 pengőért, amely föld reális értéke tényleg megvan, akkor, amikor abban a községben ötven árverés van kitűzve kisbirtokosok ellen, amely árverések vagy egy­általában nem sikerülnek, és ez még a legsze­rencsésebb dolog, vagy^ az árverési hiénák megvásárolják potom pénzen a földet. Itt új kereseti forrás fejlődött és nyilt meg azzal a jelszóval, hogy bajban van a kisgazda, nem tud többet fizetni, mindenféle akciók következ­tében teljesen el van adósodva. Itt van az idő, amikor olcsó pénzen lehet vásárolni és itt vannak a hiénák vagy egyes lelkiismeretlen ügyvédek, akik minden áron az árverést for­szírozzák, mert ez jó jövedelmet ad és az ár­verésen kompániában vagy egyedül olcsón megveszik a földet. Ha ezt tétlenül nézzük, — pedig nap-nap mellett tart eza folyamat és nincsen megállás — ha nem történnek helyes intézkedések, akkor oda jutunk, hogy a helyett, hogy f elemeinők a magyar társadalomnak ér­tékes rétegét, a kisgazdatársadalmat, amely hozzátartozóival együtt az ország lakosságá­nak háromnegyed része, azt elbukni hagyjuk és lehetővé tesszük a szabadság jelszava melj lett, hogy ezek az árverési hiénák, továbbá mindazok, akik ezt a súlyos helyzetet ki akar­ják használni, a társadalomnak ezt az értékes rétegét vagyonukból kiforgatják. Teljesen ki­zártnak tartom ezt, bárki ellentétes nézetben legyen is és azt^ hiszem, mindenki, a kormány is helyesli az általam kifejtett álláspontot. Itt csak egy dologról van szó és ez a tempó kérdése. Ne várjunk, ne töprengjünk, hanem vágjunk neki és segítsünk, mert ez a fulladó emberek mentése. Hiába mondom én annak, aki ott a vízben fúldoklik, hogy: várj, holnap­után vagy nyolc nap múlva kihúzlak, azt mondja az az ember, hogy: köszönöm, abból nem kérek, úgyhogy itt feltétlenül a legsürgő­sebben kell nekilátni ennek a dolognak. Ha megszűnnek az árverések, ha az árve­rési hiénák garázdálkodásának útját álljuk, ak­kor megint helyre ifog állni a magyar föld meg­felelő értéke és ha lassan is, de mégis helyre fog állani a kisgazdatársadalom vásárlóképessége és akkor komolyan lehet majd beszélni arról a tervről, amely ma még tulajdonképpen utópia, hogy parcellázások révén a közép- és nagybirto­kon is tudunk majd segíteni. Nem akarom azt mondani, hogy először segítsünk most csak a kisgazdákon és ne törődjünk a közép- és nagy­birtokosokkal. Nem! Ennek párhuzamosan kell menni. Azt azonban bevallhatjuk, hogy ebben a párhuzamos menetben mégis csak az a fontos, hogy a kisgazdák szanálása gyorsan menjen (Ügy van! Ügy van!) és ha lehet, megelőzze a többi szanálást, azért, mert e nélkül nem lehet nézetem szerint a közép- és nagybirtokot sem szanálni. T. Felsőház! Az én elgondolásom már 1928­ban az volt, — amint már említettem — hogy konverzió útján segítsünk. Ez most már sajnos nem lehetséges. Most következik az, amit már 1929-ben kifejtettem, hogy tudniillik átmenetileg pedig segítsünk a kamatterheken hozzájárulás­sal. Azt hiszem, a kormány ez elől ezidőszerint elzárkózik. En azonban ezt tovább is fogom han­goztatni mindaddig, amíg nem látom azt, hogy a szanálásnak lehetnek olyan műveletei, ame­lyek ezt feleslegessé teszik. Nem hiszem azon­ban, hogy valami olyan bölcset lehetne kigon­dolni és azt hangsúlyozom, hogy meg kell hoz­nunk azt az áldozatot, amely arra szolgál, hogy a kisexisztenciák kamatterheit csökkentsük, sőt megtegyük ezt a közép- és kisbirtokosoknál is, ha a helyzet olyan, hogy ez feltétlenül szüksé­ges. Kell, hogy ezen a téren — különösen a kis­exisztenciáknál — valami kamatkönnyítés tör­ténjék, mert a nélkül nem fogjuk tudni elérni, hogy több ne terhelje azt a birtokot, mint amennyit a mai viszonyok között az a birtok tényleg elbír. Az a remény, aminek úgy a sorok között a kormány is^ már párszor kifejezést adott, amely reménysugárra a kormány is többször rámuta­tott, hogy hiszen a viszonyok meg fognak ja­vulni, a termelés, az értékesítés helyzete köny­nyebb lesz. Ha nem lesz ez megzavarva az orosz akció által, hiszem és remélem, hogy ez sike­rülni fog. De ez mégis bizonytalan dolog, amelyre nem lehet építeni (Halljuk! Halljuk!) és amire várni sem lehetőmért hiszen itt igazán tűzoltó munkát kell végezni, ha menteni akarunk. Ismétlem azt, amit már jeleztem: ha mi nem tudunk egy olyan megoldást találni, amely biz­tosítja azt, hogy megmentsük azokat a kisexisz­tenciákat, azokat az önálló exisztenciákat, aki­ket nemzeti szempontból, szociális és gazdasági szempontból feltétemül meg kell mentenünk, akárhogyan lesz és akármilyen helyzetben le­szünk, ha mi ezt nem tudjuk elérni és a kamat­terhek a szanálás után olyan nagyok lesznek,

Next

/
Thumbnails
Contents