Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-72

86 Az országgyűlés felsőházának 72. ülése kilométernyire, a Kab-hegy távolabb, de nin­csenek messze. A szóban lévő telepek azonban törvényesen szerzett jogok alapján műveltet­nek. Hogy az állam honnét fogja venni a pénzt, az illetők kártalanítására, azt nem tudom. Hogy szenvedve nézem évek óta a rombolást, amely helyenként bizony már förtelmes alakot öltött, azt állíthatom. Egyre volnék bátor figyelmeztetni. • A köz­igazgatási bizottság múltkori ülésén, bár nem vagyok tag, mint vidéki érdekelt, mint hallgató jelen voltam. A földmívelésügyi miniszter úr ott azt a kijelentést tette, hogy ügyelni fog arra, hogy az illető bazalthegyeknek csak északi ol­dalán folyjék a munka, úgyhogy a Balatonról ne lássék. Ez nem megoldás, (Ügy van! Ügy van!) mert a kilátás egyértékű, ha annak a vi­déknek akár a központjába, akár déli végére, akár északi végére állok. (Ügy van! Ügy van!) Nagy sajnálattal bizonyos szkepszisemet kell kifejeznem, hogy mélyreható vagy tökéletes munka itt talán nem lesz teljesíthető. De na­gyon kérem a t. Ház figyelmét arra, hogy ne elégedjék meg a badacsonyi bazalttermelés megszüntetése kérdésében az egyoldalú állás­foglalással, hanem ügyeljen a többire is. (Elénk helyeslés és taps.) Elnök: Az igazságügyminiszter úr kíván szólni. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Nagy­méltóságú Elnök Ur! Mélyen tisztelt Felsőház! Tárcámhoz nem tartozik ez a téma, de annál kö­zelebb tartozik a szívemhez, (Helyeslés.) hiszen ezzel a kérdéssel évtizedek óta magam is foglal­kozom, nem úgy, hogy ez számottevő, mint fog­lalkozás, hanem számottevő az én részemről és egyénileg annyiban, hogy teljes lélekkel foglal­koztam ezekkel a kérdésekkel, mint magyar turista, közvetlen tapasztalatból ismerem azt a rombolást, amely nemcsak a megmaradt csonka országban, hanem igen sok szép helyünkön Nagy-Magyarországban is folyt és valahány­szor ilyen tapasztalatokkal gazdagodtam, mindig jobban keserítette szívemet a tehetetlen­ség érzése. A kormány megállapítása szerint ez a kér­dés és annak rendezése, ennek összes vonatkozá-' sai a földmívelésügyi tárca keretébe tartoznak. A véletlen az oka ; hogy e pillanatban én képvi­selem itt a kormán y t, amint véletlen volt az, hogy az első esetben, amikor ezt a kérdést tár­gyalták a Képviselőházban, a kormány részéről én nyilatkoztam. Nehézzé teszi nekem a nyilat­kozatot az a körülmény, hogy nem kizárólag a , szívem álapján, hanem nehéz megfontolások alapján kell nyilatkoznom. Barbarizmusnak tartok minden olyan lépést, amely meglévő szépségeket, meglévő természeti kincseket elpusztít. Ebben a kérdésben minden­kivel mindenkinek egyet kell érteni. A Képvi­selőháziban egy példát hoztam fel annak illusz­trálására, hogy mit jelent az, ha valami elismert közkincset, egy szépséget nem szépségénél, ha­nem anyagánál fogva kezdenek értékelni. Pél­dának erre én a milói Vénuszt hoztam fel, amely csonka, amelynek olyan hibái vannak, hogy azt lehetne mondani, az egy rom, mert hiányzik a keze, lába, mégis elképzelhető volna-e az, hogy azért, mert a szomszédteremben egy márvány­mozaikból hiányzik egy vagy több olyan már­ványkocka, amelynek anyaga speciálisan egye­dül^ éppen a milói Vénusz szobrának anyagában található, onnét vegyék ezt az anyagot? Még kevésbbé képzelhető el, hogy az ilyen természeti kincseikből, mint a Badacsony vagy— imint mél­tóztatott mondani — a Ság-hegy, vagy mint annyi más hegy, amely kevésbbé ismeretes, pél­1929. évi december hó 13-án, pénteken. dául à Dömörkapu, Szentendre környékén, ezekből az anyagot csak azért, inert alkalmasak egyéb célra is, mint amelyet ezek a szépségek amúgy is megvalósítanak, ezt az anyagot elvon­ják és ezeket a szépségeket elpusztítsák. Ez ismét csak barbarizmus. Ma olyan kevés régi, híres történelmi emlékünk maradt meg, hiszen a történelmi emlékekben legjobban megszentelt helyeket elszakították és látjuk, hogy a meg­maradt országban a természeti szépségeket még csak nagyon kevesen ismerik. Hiszen ebben a csonka országban is sok természeti szépség van, de csodálatosképpen csak most kezdik felis­merni, hogy a csonka területen is vannak szép­ségek. Azelőtt a Mátrát azért nem ismerték, mert aki a Mátrába ment, az ínég egy lépéssel már eljutott a Tátrába és aki ma a Balaton körül jár, az már egy lépéssel tovább megy, nemcsak a vizet keresi, hanem az elvesztett he­gyeket is, és tudjuk, hogy azóta már észreveszik az emberek Badacsonyt, Gulácsot, Szigligetet is, (Ügy van! Ügy van!) S akkor teljesen igazat kell adnom, nem ne­kem a miniszternek, hanem a magyar_ turistá­nak, amikor ő excellenoiája kifogásolja, nem Mayer miniszter nyilatkozatát, hanem Mayer ő exeellenciájának azt az indokolását, hogy ta­lán elegendőnek látszik az északi oldalon meg­hagyni a rombolást és a déli oldalt védeni; mert ezeknek a hegységeknek védelme nem abból áll, hogy egyetlen szemszögből, mint potemkin-f alak később is ugyanazt a képet mutassák, hanem ab­ból áll, hogy a maguk természeti szépségében, tökéletességében minden oldalról megmarad­janak. Nem akarok elmerülni a témába, de nem is merülhetek el a nélkül, hogy a másik oldalról rá ne mutassak aíra, hogy éppen mint igazság­ügyminiszternek pedig védenem kell minden kö­rülmények között a megszerzett jogot. Ez nem azt jelenti, hogy én nem keresem a megoldást, hanem azt jelenti, hogy mint igazságügyminisz­ter bármilyen megoldás ellen tiltakozzam, amely a magánjognak korlátozása volna, s akár a szerzett jogokat, akár annak a népességnek munkaalkalomhoz, keresethez való jutását ve­szélyeztetné. Szívbeli ügyem ez nekem és mél- « tóztassanak meggyőződve lenni, hogy akkor, amikor mint igazságügyminiszter kötelessége­met teljesíteni fogom, sohasem fogom szem elől téveszteni. azt a célt, amelyet meg kell valósí­tani és amely tekintetben minden erőmmel azon leszek, hogy a kormány is erre az álláspontra helyezkedhessek. Most azonban a kormány nevében csak egy nyilatkozatot tehetek, azt, hogy ezt a javaslatot acél érdekében és mindazon szempontok érde­)kében,amelyeket itt olyan szépén méltóztattak ki­fejteni, úgy a magam részéről, mint a kormány részéről is elfogadom. (Éljenzés és taps.) Elnök: Kíván-e még valaki a jelentéshez hozzászólani. (Nem!) Ha iszólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A tanácskozás befejeztetvén, felteszem a kérdést, méltóztatik-e az együttes bizottság jelentését Östör József képviselő és 88 társának a Balaton természeti szépségének vé­delméről szóló indítványa, illetőleg a Képviselő­háznak ebben az ügyben hozott határozata tár­gyában elfogadni, vagyis az e tárgyban hozott képviselőházi határozatot országos határozat erejére emelni, igen vagy nemi (Igen!) Ha igen, ily értelemben mondom ki a határozatot. A Felsőháznak ez a határozata a Képviselőházzal közöltetni fog. T. Felsőház! Mai ülésünk napirendjére ki­tűzött tárgyakkal végezvén, tájékoztatásul köz-

Next

/
Thumbnails
Contents