Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-72

86 Az országgyűlés felsőházának 72. ülése kilométernyire, a Kab-hegy távolabb, de nincsenek messze. A szóban lévő telepek azonban törvényesen szerzett jogok alapján műveltetnek. Hogy az állam honnét fogja venni a pénzt, az illetők kártalanítására, azt nem tudom. Hogy szenvedve nézem évek óta a rombolást, amely helyenként bizony már förtelmes alakot öltött, azt állíthatom. Egyre volnék bátor figyelmeztetni. • A közigazgatási bizottság múltkori ülésén, bár nem vagyok tag, mint vidéki érdekelt, mint hallgató jelen voltam. A földmívelésügyi miniszter úr ott azt a kijelentést tette, hogy ügyelni fog arra, hogy az illető bazalthegyeknek csak északi oldalán folyjék a munka, úgyhogy a Balatonról ne lássék. Ez nem megoldás, (Ügy van! Ügy van!) mert a kilátás egyértékű, ha annak a vidéknek akár a központjába, akár déli végére, akár északi végére állok. (Ügy van! Ügy van!) Nagy sajnálattal bizonyos szkepszisemet kell kifejeznem, hogy mélyreható vagy tökéletes munka itt talán nem lesz teljesíthető. De nagyon kérem a t. Ház figyelmét arra, hogy ne elégedjék meg a badacsonyi bazalttermelés megszüntetése kérdésében az egyoldalú állásfoglalással, hanem ügyeljen a többire is. (Elénk helyeslés és taps.) Elnök: Az igazságügyminiszter úr kíván szólni. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Nagyméltóságú Elnök Ur! Mélyen tisztelt Felsőház! Tárcámhoz nem tartozik ez a téma, de annál közelebb tartozik a szívemhez, (Helyeslés.) hiszen ezzel a kérdéssel évtizedek óta magam is foglalkozom, nem úgy, hogy ez számottevő, mint foglalkozás, hanem számottevő az én részemről és egyénileg annyiban, hogy teljes lélekkel foglalkoztam ezekkel a kérdésekkel, mint magyar turista, közvetlen tapasztalatból ismerem azt a rombolást, amely nemcsak a megmaradt csonka országban, hanem igen sok szép helyünkön Nagy-Magyarországban is folyt és valahányszor ilyen tapasztalatokkal gazdagodtam, mindig jobban keserítette szívemet a tehetetlenség érzése. A kormány megállapítása szerint ez a kérdés és annak rendezése, ennek összes vonatkozá-' sai a földmívelésügyi tárca keretébe tartoznak. A véletlen az oka

; hogy e pillanatban én képviselem itt a kormán y t, amint véletlen volt az, hogy az első esetben, amikor ezt a kérdést tárgyalták a Képviselőházban, a kormány részéről én nyilatkoztam. Nehézzé teszi nekem a nyilatkozatot az a körülmény, hogy nem kizárólag a , szívem álapján, hanem nehéz megfontolások alapján kell nyilatkoznom. Barbarizmusnak tartok minden olyan lépést, amely meglévő szépségeket, meglévő természeti kincseket elpusztít. Ebben a kérdésben mindenkivel mindenkinek egyet kell érteni. A Képviselőháziban egy példát hoztam fel annak illusztrálására, hogy mit jelent az, ha valami elismert közkincset, egy szépséget nem szépségénél, hanem anyagánál fogva kezdenek értékelni. Példának erre én a milói Vénuszt hoztam fel, amely csonka, amelynek olyan hibái vannak, hogy azt lehetne mondani, az egy rom, mert hiányzik a keze, lába, mégis elképzelhető volna-e az, hogy azért, mert a szomszédteremben egy márványmozaikból hiányzik egy vagy több olyan márványkocka, amelynek anyaga speciálisan egyedül^ éppen a milói Vénusz szobrának anyagában található, onnét vegyék ezt az anyagot? Még kevésbbé képzelhető el, hogy az ilyen természeti kincseikből, mint a Badacsony vagy— imint méltóztatott mondani — a Ság-hegy, vagy mint annyi más hegy, amely kevésbbé ismeretes, pél1929. évi december hó 13-án, pénteken. dául à Dömörkapu, Szentendre környékén, ezekből az anyagot csak azért, inert alkalmasak egyéb célra is, mint amelyet ezek a szépségek amúgy is megvalósítanak, ezt az anyagot elvonják és ezeket a szépségeket elpusztítsák. Ez ismét csak barbarizmus. Ma olyan kevés régi, híres történelmi emlékünk maradt meg, hiszen a történelmi emlékekben legjobban megszentelt helyeket elszakították és látjuk, hogy a megmaradt országban a természeti szépségeket még csak nagyon kevesen ismerik. Hiszen ebben a csonka országban is sok természeti szépség van, de csodálatosképpen csak most kezdik felismerni, hogy a csonka területen is vannak szépségek. Azelőtt a Mátrát azért nem ismerték, mert aki a Mátrába ment, az ínég egy lépéssel már eljutott a Tátrába és aki ma a Balaton körül jár, az már egy lépéssel tovább megy, nemcsak a vizet keresi, hanem az elvesztett hegyeket is, és tudjuk, hogy azóta már észreveszik az emberek Badacsonyt, Gulácsot, Szigligetet is, (Ügy van! Ügy van!) S akkor teljesen igazat kell adnom, nem nekem a miniszternek, hanem a magyar_ turistának, amikor ő excellenoiája kifogásolja, nem Mayer miniszter nyilatkozatát, hanem Mayer ő exeellenciájának azt az indokolását, hogy talán elegendőnek látszik az északi oldalon meghagyni a rombolást és a déli oldalt védeni; mert ezeknek a hegységeknek védelme nem abból áll, hogy egyetlen szemszögből, mint potemkin-f alak később is ugyanazt a képet mutassák, hanem abból áll, hogy a maguk természeti szépségében, tökéletességében minden oldalról megmaradjanak. Nem akarok elmerülni a témába, de nem is merülhetek el a nélkül, hogy a másik oldalról rá ne mutassak aíra, hogy éppen mint igazságügyminiszternek pedig védenem kell minden körülmények között a megszerzett jogot. Ez nem azt jelenti, hogy én nem keresem a megoldást, hanem azt jelenti, hogy mint igazságügyminiszter bármilyen megoldás ellen tiltakozzam, amely a magánjognak korlátozása volna, s akár a szerzett jogokat, akár annak a népességnek munkaalkalomhoz, keresethez való jutását veszélyeztetné. Szívbeli ügyem ez nekem és mél- « tóztassanak meggyőződve lenni, hogy akkor, amikor mint igazságügyminiszter kötelességemet teljesíteni fogom, sohasem fogom szem elől téveszteni. azt a célt, amelyet meg kell valósítani és amely tekintetben minden erőmmel azon leszek, hogy a kormány is erre az álláspontra helyezkedhessek. Most azonban a kormány nevében csak egy nyilatkozatot tehetek, azt, hogy ezt a javaslatot acél érdekében és mindazon szempontok érde)kében,amelyeket itt olyan szépén méltóztattak kifejteni, úgy a magam részéről, mint a kormány részéről is elfogadom. (Éljenzés és taps.) Elnök: Kíván-e még valaki a jelentéshez hozzászólani. (Nem!) Ha iszólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A tanácskozás befejeztetvén, felteszem a kérdést, méltóztatik-e az együttes bizottság jelentését Östör József képviselő és 88 társának a Balaton természeti szépségének védelméről szóló indítványa, illetőleg a Képviselőháznak ebben az ügyben hozott határozata tárgyában elfogadni, vagyis az e tárgyban hozott képviselőházi határozatot országos határozat erejére emelni, igen vagy nemi (Igen!) Ha igen, ily értelemben mondom ki a határozatot. A Felsőháznak ez a határozata a Képviselőházzal közöltetni fog. T. Felsőház! Mai ülésünk napirendjére kitűzött tárgyakkal végezvén, tájékoztatásul köz-