Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-72

84 Az országgyűlés felsőházának 72. ülése 1929. évi december hó 13-án, pénteken. drágaköve, mi romboljuk és vele országutakat kavicsolunk. Az érdekelt felek — és én azt tapasztalom, hogy aki a bazalt bányászatot, ezt a vandál rombolást, amely a Badacsonyon folyik, védi, mind érdekelt fél, akár anyagilag, akár csak érzelmileg, akár direkt, akár indirekt — ennek a vandáiságnak védelmében a magántulajdon szentségére szoktak hivatkozni. En a kapitalista gazdasági rend elvi alapján állok, •tisztelem a »magántulajdont, ha annak eredete tiszteletreméltó és ha a munka, amelyet végez, tiszteletreméltó. De sohasem tudnám a legmerészebb fantáziával sem elképzelni, ha a zabos tarisznyáknak nagyobb konjunktúrája volna, mint Rafael képeinek, és ha akadnának emberrek, akik Rafael^képekből zabos tarisznyákat készítenének, amihez hasonló az, ha egy ilyen Isten által az országnak adott remekmű törmelékeível, mint amilyen a Badacsony, országutat kavicsolnak, akkor elérkezettnek látom a pillanatot, hogy az állam beavatkozzék, mert hiszen a kérdés túlnő a priváttulajdon keretein. Hiszen, ha a magántulajdon szentsége nem pusztul el akkor, amikor itt az agrárreform címén évszázados birtokokból száz és ezer holdakat elvettek, akkor ez az elv nem fog elpusztulni akkor sem, ha egy ilyen kiáltó igazságtalanságot reparál az állam. Az érdekelt feleknek egy másik érve — és ez talán komolyabb — a badacsonyi bányásznép kenyere. Ez komoly és fontos kérdés, amelyet komoly megfontolás tárgyává kell tenni. Mielőtt azonban ehhez a kérdéshez hozzányúlnék, bátorkodom kérni a mélyen t. Felsőházat méltóztassék tekintetbe venni, hogy azok a bányászok, akik ott dolgoznak, amennyiben badacsonyi illetőségűek, munkabérükért nemcsak munkaerejüket, hanem gyermekeik és unokáik vagyonát is odaadják. Mert hiszen ha egyszer megindul komolyan az idegenforgalom Magyarországon, — és pedig bizonyos szimptomák arra vallanak, hogy most már mégis csak meg fog indulni — akkor a Balaton szépsége az egész ottani lakosság vagyonosodásának forrása kell hogy legyen. Ha azonban ezt a szépséget tönkre tesszük, akkor ha egyszer előbb-utóbb kimerülnek azok a bazaltbányák, a fekete nyomorúság fog ráborulni arra a lakosságra. En különben azt vallom, hogy igenis a bányászokon segíteni kell, és hitem szerint lehet is segíteni. Tudniillik a badacsonyi bányáktól alig 10—12 kilométernyire kimeríthetetlen nagy bazaltrétegek vannak, amelyeknek kitermelése nem sértene semmiféle nemzeti kegyeletet. Nagyon jól el tudom képzelni, hogy az államhatalom, amely végre is úgy a magyar államvasutak révén, mint az áll am építészeti hivatalok révén legnagyobb vásárlója ezeknek a bazaltkészleteknek, jövendőbeli megrendeléseit függővé tehetné attól, hogy ezek-az itt esetleg kenyerüket vesztő emberek foglalkozáshoz jussanak. Ezzel tulajdonképpen röviden el is mondottam, amit akartam, s bizalommal kérem a t. kormányt, méltóztassék gyorsan és erélyesen intézkedni ebben az ügyben, mert úgy találom, hogy itt nemcsak nemzeti kincsek elherdálásáról van szó, hanem ebben a kérdésben bizonyom fokig exponálva van a nemzeti becsület is. Mert, ha mi Istentől ajándékozott ilyen természetű kincsekkel ilyen^ barbár módon bánunk, az feltétlenül leszállítja, lefokozza a magyar faj kulturális fogékonyságába vetett általános hitet. (Ügy van!) Ma az a helyzet, hogy mindenki nagyon sajnálja, hogy a Balaton mellett ez történik, és mindenki tétlenül nézi, hogy ott mi történik, mintha nem is egy ipari részvénytársaság', hanem, nem tudom, talán a fekete sors bontaná le a Badacsonyt. Nem tudom elképzelni, hogy ne lehetne ezen segíteni, mégpedig rögtön, mert hiszen említettem már, hogy a bazaltnak legnagyobb vásárlója a magyar állam és a magyar törvényhatóságok, és nem tudom elképzelni, hogy egy ipari vállalat ilyen körülmények között ne lenne concilians a nemzeti akarattal szemben, ha ez erélyes és komoly formában nyilatkozik meg vele szemben. Az indítványt elfogadom. (Elénk helyeslés.) Elnök: Ilosvay Lajos Ő méltósága kíván szólni. Ilosvay Lajos: Nagyméltóságú Elnök Űr! Mélyen t. Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) En annak idején, körülbelül huszonegy néhány esztendővel ezelőtt igen nagy felterjesztéseket írtam különféle legfelsőbb hatóságokhoz a magyarországi természeti nevezetességek és megőrzésre méltó objektumok védelméről. Akkor ezekben a felterjesztésekben szerepeltek ezek a Balatonmelléki szép hegyek, köztük a Badacsony is. Hogy azóta mi történt, azt mindenki tudja. Semmi választ nem kaptunk ezekre a felterjesztésekre, amelyeket én, szerénytelenség nélkül mondhatom, nemcsak hazánkban, hanem az egész tudományos világ előtt elismert, igen kiváló Természettudományi Társulat nevében tettem, mégpedig már akkor is körülbelül tizennyolcezer ember nevében. Mondom, nem kaptunk egyéb választ, mint azt, hogy majd gondoskodni fognak arról, hogy valami módon ezek védelme megtörténjék. Részben nem is sajnálom, hogy ezek a felterjesztések bizonyos vonatkozásokban eredménytelenek maradtak, mert a lelkem fájna, ha tudnám, hogy Felső-Magyarország, Erdély és a Délvidék mindazon nevezetességeit, amelyeknek megvédése céljából felterjesztéseket tettünk, időközben elajándékozták másoknak, akikkel szemben ma igazán tehetetlenek vagyunk. Ma még van egy nevezetességünk: a Balaton és annak környéke, talán az egyetlen, amelyre hivatkozhatunk, nemcsak abban a te-. kintetben, hogy ott szépet, hanem esetleg közegészségügyi tekintetben okvetlenül kívánatosat is menthetünk meg. En csak felhasználom a kínálkozó alkalmat, hogy először is kijelentsem, hogy minden tekintetben tökéletesen egyetértek előttem felszólalt Herczeg Ferenc ő méltóságának előadásával és legfeljebb egy dolgot akarnék itt megemlíteni, — hogy ne sokáig tegyem próbára a mélyen t. Felsőház türelmét. Akik Karlsbadba jártak, a Jaegerhaus felett, valószínűleg megnézhettek egy obeliszket, amelyet egy valakinek állítottak, aki Karlsbadban a szép dolgokhoz való hozzájnthatás érdekében különféle áldozatokat hozott. Azzal aposztrofálták, hogy ő a természet megszépítője volt: Der Verschönerer der Natur. Ügy látom, hogy nálunk ilyen megszépítők nem lehetnek, de legalább azt megkívánhatnék, hogy akiknek módjukban van, akadályozzák meg azt, hogy ami széppel a természet ezt az országot ; megáldotta, tönkretegyék. Ezeknek a kijelentésével az indítványt elfogadom. Elnök: Szólásra következik Széchenyi Aladár gróf ő méltósága! Gróf Széchenyi Aladár: Nagyméltóságú Elnök Ur! Mélyen t. Felsőház! Mint a Balatoni Szövetségnek egyik alelnöke, kötelességemnek tartom, hogy a tárgyhoz hozzászóljak. En magam is azon a nézeten vagyok, amelyen Herczeg Ferenc t. felsőházi tag úr, hogv ebben a csonkaországban olyan kevés természeti szépségünk van, hogy azt a kevés természeti szépséget, ami még megmaradt, hazafias kötelességünk épségben fenntartani. Ebben a tekintetben teljesen