Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-89

414 Az országgyűlés felsőházának 89. ülése 1980. évi július hó 8-án, kedden. totta a kormányt arra, hogy nem egy rövid átmeneti időre javasolja ezeket az intézkedéseket^ úgy, amint ez Ausztriában történik. Itt is feltétlenül szükséges lett volna egy évi hatályt megállapítani^ és egy év után revízió alá venni az egész kérdést s a szerzett tapasztalatok alapján újból intézkedni. A törvényjavaslatban foglalt intézkedések olyan örökös intézkedés jellegével bírnak, amit a magam részéről nem tudok helyeselni. Rá kívánok még mutatnr a javaslat egyes rendelkezéseiből származó káros következményekre. A pénzügyminiszter úr évről-évre változó összegben állapíthatja meg a javaslat szerint a gabonajegy árát. A malmok ennek következtében tartózkodni fognak a terményvásárlástól, mert nem kalkulálhatnak és liszteladásra kötést nem csinálhatnak. Ez világos dolog. Annak a malomnak, amely gabonát vesz és azt továbbadja, esetleg mindegy, hogy milyen magasra lesz emelve a boletta ára, de azoknak a malmoknak, amelyek nem azért vesznek búzát, hogy azt továbbadják, hanem azért, hogy azt felőröljék, minden körülmények között kalkulálniok kell azzal, hogy mit fizetnek azért a gabonajegyért és e szerint kell megszabniuk a liszt árát* és elsősorban az exportra szánt liszt árát. Minthogy a miniszter bármior felemelheti ennek a bolettának árát, ennek következtében a kalkuláció egyáltalában lehetetlenné válik. Ez sérelmes a gazdákra, mert az eladás tekintetében az aratás utáni időszakra szoríttatnak, és így természetes dolog, hogy az árak csökkenni fognak. Hogy miként fog történni a malmok ellenőrzése abból a szempontból, hogy mit őröltek vámőrlésben, és mit nem, erről nem tudunk. Ez mindjárt egy kérdés, amelyre az előbb rámutattam, hogy igenis ez nagy adminisztrációs költséget fog előidézni, ha ezt komolyan akarjuk ellenőrizni. Hogy mi a kormánynak e tekintetben az intenciója, hogv gondoüa megkülönböztetni, hogy mit őröltek vámőrlésben és mit nem, erre nézve szíves felvilágosítást kérünk, mert előttem teljesen érthetetlen, hogy hogyan akarja ezt megoldani. Ha a kormány ezt komolyan meg akarja oldani, akkor óriási nagy ellenőrző apparátust kell életbeléptetnie, amely ellenőrzés nagy pénzbe fog kerülni, és az eredmény ennek dacára is nagyon csekély lesz. Az 5. § ötödik bekezdése értelmében rendeletileg szabályozzák^ az exportliszt után visszatérítendő gabonajesry értékét. Ezt is egész évre terjedő hatállyal kellene megállapítani, mert különben a malmok megint n?m kalkulálhatnak. Tisztázandó, hogy az exportliszt után visszatérítendő gabonajegy értéke egyformán, vagy a imalmok kiőrlési arányának megfelelőleg lesz-e ez megállapítva. Ez tudniillik óriási különbség. Nem tudom, hogy a kormány hogyan tervezi ezt, mert hiszen a malmoknak különféle kiőrlési^ kvótájuk van, úeryhogy ezt egységesen általánosságban szabályozni nem^ igen lehet, viszont egyenként szabályozni óriási nehézségekbe ütközik és nagy átszámításokra vezet. Nézetem szerint helytelen a javaslat 14. §-ának az az intézkedése, hogy szabálytalanságok címén súlyos bírságokat állapít - meg, sőt az üzemeknek hatósági ellenőrzését és szüneteltetését is megengedi, ugyanekkor pedig, bár tulajdonképpen az ipart érdekli ez a kérdés, a kereskedelemügyi .miniszter beleszólása egyáltalában nincs biztosítva. De ez^ részletkérdés. A kérdés maga az, hogy szabálytalanságok címén nagy bírságok állapíttatnak. meg, sőt még egyes iparvállalatok beszüntetését is eredményezheti ez az intézkedés. Ez megint olyan nagy, tág fogalom, amelylyel a jelenlegi pénzügyminiszter úr bizonyára nem fog visszaélni, de visszaélhetnek a közegei, viszaélhet mindenki, és tulajdonképpen elvonja a törvényhozás elől azt a hatáskört, hogy egy törvényben precize megállapítsa, hogy mit jelent a szabálytalanság. Hiszen visszaélést mindenkire, minden üzemre rá lehet fogni. Én tehát, ha ez nem szándékos, a törvényjavaslat bizonyos pongyolaságának tekintem azt is, hogy itt nem történik precíz megállapítása annak, hogy mit jelent a »szabálytalanság«, amely igen súlyos következményekkel jár. A 19. § 2. bekezdése korlátozza a haszonbérbe adó törvényes zálogjogát. Az 1881 : LX. te. értelmében a haszonbérlő terményeire teljes évi haszonbéri összeg erejéig van meg a tulajdonos zálogjoga. Most * a javaslat szerint ez negyedévre lesz korlátozva ,az esetben, ha a gazdasági és a bérletre nézve októbertől—októberig szól. Ez lényeges változtatás, mert hiszen emberemlékezet óta a fennálló törvényekben mindig benne volt az, hogy a zálogjog biztosítva van a tulajdonosinak egy évi termésre. A gazdatársadalomra ez is nagyon hátrányos megoldás, amely a bérlők érdekében vétetett fel ugyan a törvényjavaslatba azért, hogy ők hitelhez könnyebben jussanak, de lehetetlen helyzetet teremt azáltal, hogy amikor ma — sajnos, — nagyon sok bérlő tényleg inzolvens lesz, kötelezettségeinek nem tud eleget tenni, csak negyedévi termésre biztosítja a zálogjogot a tulajdonosnak. A javaslatnak a határidőüzletekre vonatkozó intézkedései nincsenek kellően átgondolva. Azt hiszem, hogy a kormány egyes tagjai most, ha vége lesz ennek a magy csatának és harcnak és át fogják nyugodtan gondolni a dolgot, rá fognak jönni erre. Félős, hogy ez az intézkedés, amely az ő érdekükben álló határidőüzletet érinti, a gazdákra nézve is hátiránynyal fog járni. Nagyon helyes a zöldíhiteluzsora megrendszabályozása. A törvényben azonban megint túllövünk a célon, mert ez lehetetlenné teszi az előre 'való eladást. Józan ésszel kereskedőt nem igen lehet találni, aki, hogyha előre megveszi a gabonát, akkor, ha a gabo>na ára későhb felmegy, amikor a gabona szállítandó, annyit tartozik fizetni, amennyit akkor ér a búza; ha azonban véletlenül lemegy a gab on cl Eli*£L? tartozik azt az árat fizetni, amely a kötésben benne van. Ez szolid, reális, józan eszű ^kereskedőnek lehetetlenné teszi, hogy előre vásároljon gabonát. Hogy miképpen lehetett erre a gondolatra jönni és hogy mi vezette a kormányt ebben, azt nem tudom. Nagyon kíváncsi volnék megtudni, hogy ez a kérdés tulajdonképpen hogyan állt A javaislat egyébként köúnyen kijátszható, mert az uzsorás július elseje előtt fog hitelt adni, készpénzt fog adni és majd július elseje után, amikor már szabad ilyen elővásárlásokat eszközölni, akkor majd meg fogja venni uzsora módján, úgyhogy ez a nagyon helyes elgondolás, hogy a zöldhitellel való uzsoráskodásnak véget vessünk, tulajdonképpen arra fog vezetni, hogy kétszer fogják kiuzsorázni azt a gazdát: először egy uzsorakölcsönnel es ha az uzsorakölosön terminusa lejár, akkor majd követelni fogja az illető, hogy olcsó áron adjanak neki núlius elseje után gabonát. Ez sem olyan intézkedés tehát, amely tényleg megfelelne annak az intenciónak, amely a kormányt ai javaslatnál tulajdonképpen vezeti ,;f. .