Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-70

Az országgyűlés felsőházának 70, ülése kínlódik azon a birtokon, nem tud belőle megélni és azokon a helyeken keresi a munkaalkalmat, ahonnan biztos kenyerét otthagyva erre a három, vagy négy hold földre távozott. Természetesen ma már igen nehéz azt a helyet visszanyernie. Elsősorban tehát arra kell törekedni, hogy a birtokpolitika szempontjából ezeket a kisegzisztenciákat olyan gazdasági lehetőségbe hozzuk, amely biztosítja prosperitásukat, amely bizonyos mértékig megkönnyíti számukra az életet, de egyúttal a földnek a termőerejét visszaadja és az országos termelés szempontjából ezek a kis darabok is nagy tényezők lesznek. (Úgy van! Ügy van!) Hiszen látjuk, hogy mennyien vannak már, akik az így kapott földet vissza akarják adni, és én azt hiszem, igen érdekes lenne tudni

r azt, hogy az eredeti földhözjuttatottakból hány százalék van még ma benn a birtokban? Vigyázni kell nálunk is arra, hogy a termelés vissza ne essék még jobban, mert ezidőszerint a kivitelre való termény, majdnem azt merném mondani, kizárólag a nagy- és középbirtokokon állíttatik elő, ami utóvégre egészen természetes, mert ezek a nagyüzemek évtizedek óta űznek belterjes gazdálkodást, ahol a gazdálkodás módszerei 'kifogástalanok, a vetőmag szempontjából nagyrészt kifogástalan minőséget állítanak elő. Ez is természetes és remélem, hogy évek múlva be fog következni az, hogy a kisgazdák is ugyanilyen minőséget lesznek képesek előállítani, ha kellőleg ki lesznek oktatva, segítve és támogatva az állam által; így képesek lennének olyan egységes típust előállítani, amely a külföldön is versenyképes legyen. De a föld tulajdona és a felette való szabad rendelkezés, tehát a bérbeadás kérdése egyik kritériuma a föld hitelképességének is. (Ügy van! Ügy van!) Ne ingassuk meg ezt most, midőn szemünk a külföld felé fordul s a legnagyobb mértékben rászorultunk a külföld bizalmára, hogy hosszúlejáratú jelzálogkölcsönök alakjában folyósítható hitelekhez juthassunk. Nem szabad a föld értékét korlátok által mesterségesen devalválni, (Ügy van! Ügy van) mert ez befolyásolja a földre adandó hitelöszszegnek nagyságát is. A mélyen t. kormány ne aggódjék azon, hogy nem lesz elegendő alkalma a bizonyos vidékeken szükséges további birtokfelaprózások végrehajtására. Ebben a tekintetben sajnos a sanyarú viszonyok, a rendkívüli gazdasági depresszió maguk jönnek a kormány segítségére. Oda fog állani és odaáll ma is a föld a házhoz, csak tessék vele józanul bánni és úgy felhasználni, amint az a tulajdonos érdekeinek, de a magántulajdon szentsége elvének is megfelel. (Ügy van! Ügy van!) Hiszen tudjuk, hogy az országban majdnem minden megyében lényeges nagy területek állanak rendelkezésre akár eladás, akár bérbeadás céljaira. (Ügy van! Ügy van!) A birtokosok nem képesek tovább gazdálkodni, mert az adósságok oly mérvben nyomják vállaikat, hogy nem képesek kihozni a jövedelemből még a feltétlenül szükséges kamatot sem, tehát továbbra is csak^ a birtok egy részének eladása vagy bérbeadása által tudnak terheiken enyhíteni. (Ügy van! Ügy van!) Itt tehát magától megadódik az a biztonsági szelep, amelyről mindig hallunk, mert ez a kifejezés ma nagyon népszerű. Ezt fenn kell tartani, hogy itt további helyes birtokelosztás legyen lehetséges. Ez a biztonsági szelep. De aki ezt kezeli, kezelje úgy, hogy ebből az országra kár ne származzék. 1929. évi december hó 11-én, szerdán. 25 A haszonbérleti kérdés rendezésénél szerintem erősebbnek kell lenni a közgazdasági szempontnak, mint a szociális és főleg a pártpolitikai szempontnak. (Ügy van! Ügy van!) A közgazdasági szempont pedig az, hogy mindenáron törekedni kell a föld erejének fenntartására és fokozására. Ez a szakképzettséggel bíró és kellő anyagi tőkeerővel rendelkező bérlők beállítása által érhető el, amennyiben a birtokos maga nem tud tovább gazdálkodni. A szerződések ál-, tal rájuk rótt kötelezettségeket, — mint aminő a trágyázás, a birtokon lévő takarmány elvitelének tilalma, az épületek fenntartása, újabb épületek emelése és még egyéb igen fontos feltételeket, amelyek a birtok tőkeerejét vannak hivatva fenntartani — ezeket a kötelezettségeket feltétlen biztonsággal be is kell tartaniok. Látjuk nagyon jól, hogy az ország sok vidékén ezek a modern, tőkeerős bérlők minő mintagazdaságokat létesítettek. Az egyes vidékekre nézve úttörők voltak a modern gazdálkodás terén, úgyhogy vidékeket tudnék felsorolni, ahol szinte naptárilag ki lehet mutatni, hogy mikor kezdődött a vidék fejlődése, milyen óriási forgalmat hozott a bérlet az egész városra nézve, mennyire fellendült a vasutak forgalma és mennyire javult az ottani munkásság megélhetése. Ezek mind olyan dolgok, amelyek előtt nem lehet szemet hunyni. De azonkívül is ma ebben az országban olyan csekély a tőke és olyan csekély a vállalkozási szellem, hogyha valaki találkozik, aki a földbe mer tőkét befektetni, annak törekvését honorálni kell, akárhonnan jön is a tőke. Mármost nem szabad abból kiindulni, hogy a fentebb említett feltételek, amelyek a bérleti szerződésben le vannak fektetve és a bérbeadó irányában megkötik albérlő kezét éppen a birtok tőkéjének fenntartása szempontjából, olyan terhesek, hogy-lehetetlenné teszik a kisbérletbeadást. Ez nem lehetetlen. Igaz, hogy a szerződés összes feltételeinek teljes átvétele és azok pontos betartásának garantálása mellett lehet csak a kisbérletek gondolatának lehetőségével foglalkozni, de csak úgy, ha egy előkelő, tőkeerős pénzintézet — legyen az akármilyen nagybank, akár az Altruista Bank, akár az Okh. — maga szavatol teljes tőkeerejével azért a kötelezettségért, amelyet a kisbérlő vállal. Mert hiszen az nem elegendő garancia, hogy az a falusi hitelszövetkezet kis üzletrésztőkéjével — amely tudjuk, mennyi lehet, 20—30—40.000 pengő — képezze a garanciát a bérbeadóval szemben. Attól kell mindenáron megszabadulnunk, hogy a birtokos maga álljon szemben a falusi kisemberrel és amikor nagynehezen sikerült a faluban létrehozni a csendet, a békét és az egyetértést, akkor most odaállj

on a birtokos, mint végrehajtó és a bérlőn ő próbálja behajtani a bérösszeget; vagy pedig ha a bérlők egyetemlegesen szavatolnak, ő tárgyaljon a hitelszövetkezettel és ő szorítsa azt a kötelezettség teljesítésére. Ez szociális szempontból is teljesen lehetetlen helyzetet teremt. (Úgy van! Ügy van!)

r De megfontolandó még egy körülmény, és ez az, hogy az ilyen kisbérletbe beadott birtokot, azt hiszem, igen nehéz lesz majd visszavenni saját kezelésbe. Hogy ennek mik az okai, ezt, azt hiszem, nem szükséges taglalni és ennek veszélyét csak abból a szempontból kívánom megvi- lágítani, hogy lehetnek momentumok, amikor az a birtok a birtokos elhalálozása következtében osztályra jut. Mármost kérdem, hogy fognak osztozkodni az új birtokosok, az örökösök, amikor azt a birtokot elosztani lehetetlen, mert a kisbérleti alakulat olyan együttes, szövevényes valami, hogy azt felosztani lehetetlen. Egészen