Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-70

Az országgyűlés felsőházának 70, ülése kínlódik azon a birtokon, nem tud belőle meg­élni és azokon a helyeken keresi a munka­alkalmat, ahonnan biztos kenyerét otthagyva erre a három, vagy négy hold földre távozott. Természetesen ma már igen nehéz azt a he­lyet visszanyernie. Elsősorban tehát arra kell törekedni, hogy a birtokpolitika szempontjá­ból ezeket a kisegzisztenciákat olyan gazda­sági lehetőségbe hozzuk, amely biztosítja pros­peritásukat, amely bizonyos mértékig meg­könnyíti számukra az életet, de egyúttal a földnek a termőerejét visszaadja és az orszá­gos termelés szempontjából ezek a kis dara­bok is nagy tényezők lesznek. (Úgy van! Ügy van!) Hiszen látjuk, hogy mennyien vannak már, akik az így kapott földet vissza akarják adni, és én azt hiszem, igen érdekes lenne tudni r azt, hogy az eredeti földhözjuttatottak­ból hány százalék van még ma benn a birtok­ban? Vigyázni kell nálunk is arra, hogy a ter­melés vissza ne essék még jobban, mert ezidő­szerint a kivitelre való termény, majdnem azt merném mondani, kizárólag a nagy- és közép­birtokokon állíttatik elő, ami utóvégre egészen természetes, mert ezek a nagyüzemek évtize­dek óta űznek belterjes gazdálkodást, ahol a gazdálkodás módszerei 'kifogástalanok, a vető­mag szempontjából nagyrészt kifogástalan mi­nőséget állítanak elő. Ez is természetes és re­mélem, hogy évek múlva be fog következni az, hogy a kisgazdák is ugyanilyen minőséget lesznek képesek előállítani, ha kellőleg ki lesz­nek oktatva, segítve és támogatva az állam által; így képesek lennének olyan egységes típust előállítani, amely a külföldön is ver­senyképes legyen. De a föld tulajdona és a felette való szabad rendelkezés, tehát a bérbeadás kérdése egyik kritériuma a föld hitelképességének is. (Ügy van! Ügy van!) Ne ingassuk meg ezt most, mi­dőn szemünk a külföld felé fordul s a legna­gyobb mértékben rászorultunk a külföld bizal­mára, hogy hosszúlejáratú jelzálogkölcsönök alakjában folyósítható hitelekhez juthassunk. Nem szabad a föld értékét korlátok által mes­terségesen devalválni, (Ügy van! Ügy van) mert ez befolyásolja a földre adandó hitelösz­szegnek nagyságát is. A mélyen t. kormány ne aggódjék azon, hogy nem lesz elegendő alkalma a bizonyos vi­dékeken szükséges további birtokfelaprózások végrehajtására. Ebben a tekintetben sajnos a sanyarú viszonyok, a rendkívüli gazdasági depresszió maguk jönnek a kormány segítsé­gére. Oda fog állani és odaáll ma is a föld a házhoz, csak tessék vele józanul bánni és úgy felhasználni, amint az a tulajdonos érdekeinek, de a magántulajdon szentsége elvének is meg­felel. (Ügy van! Ügy van!) Hiszen tudjuk, hogy az országban majdnem minden megyében lényeges nagy területek állanak rendelkezésre akár eladás, akár bérbeadás céljaira. (Ügy van! Ügy van!) A birtokosok nem képesek to­vább gazdálkodni, mert az adósságok oly mérvben nyomják vállaikat, hogy nem képesek kihozni a jövedelemből még a feltétlenül szük­séges kamatot sem, tehát továbbra is csak^ a birtok egy részének eladása vagy bérbeadása által tudnak terheiken enyhíteni. (Ügy van! Ügy van!) Itt tehát magától megadódik az a biztonsági szelep, amelyről mindig hallunk, mert ez a kifejezés ma nagyon népszerű. Ezt fenn kell tartani, hogy itt további helyes bir­tokelosztás legyen lehetséges. Ez a biztonsági szelep. De aki ezt kezeli, kezelje úgy, hogy eb­ből az országra kár ne származzék. 1929. évi december hó 11-én, szerdán. 25 A haszonbérleti kérdés rendezésénél szerin­tem erősebbnek kell lenni a közgazdasági szem­pontnak, mint a szociális és főleg a pártpoli­tikai szempontnak. (Ügy van! Ügy van!) A köz­gazdasági szempont pedig az, hogy mindenáron törekedni kell a föld erejének fenntartására és fokozására. Ez a szakképzettséggel bíró és kellő anyagi tőkeerővel rendelkező bérlők beállítása által érhető el, amennyiben a birtokos maga nem tud tovább gazdálkodni. A szerződések ál-, tal rájuk rótt kötelezettségeket, — mint aminő a trágyázás, a birtokon lévő takarmány elvite­lének tilalma, az épületek fenntartása, újabb épületek emelése és még egyéb igen fontos fel­tételeket, amelyek a birtok tőkeerejét vannak hivatva fenntartani — ezeket a kötelezettségeket feltétlen biztonsággal be is kell tartaniok. Látjuk nagyon jól, hogy az ország sok vidé­kén ezek a modern, tőkeerős bérlők minő minta­gazdaságokat létesítettek. Az egyes vidékekre nézve úttörők voltak a modern gazdálkodás terén, úgyhogy vidékeket tudnék felsorolni, ahol szinte naptárilag ki lehet mutatni, hogy mikor kezdődött a vidék fejlődése, milyen óriási for­galmat hozott a bérlet az egész városra nézve, mennyire fellendült a vasutak forgalma és mennyire javult az ottani munkásság megélhe­tése. Ezek mind olyan dolgok, amelyek előtt nem lehet szemet hunyni. De azonkívül is ma ebben az országban olyan csekély a tőke és olyan cse­kély a vállalkozási szellem, hogyha valaki talál­kozik, aki a földbe mer tőkét befektetni, annak törekvését honorálni kell, akárhonnan jön is a tőke. Mármost nem szabad abból kiindulni, hogy a fentebb említett feltételek, amelyek a bérleti szerződésben le vannak fektetve és a bérbeadó irányában megkötik albérlő kezét éppen a bir­tok tőkéjének fenntartása szempontjából, olyan terhesek, hogy-lehetetlenné teszik a kisbérletbe­adást. Ez nem lehetetlen. Igaz, hogy a szerző­dés összes feltételeinek teljes átvétele és azok pontos betartásának garantálása mellett lehet csak a kisbérletek gondolatának lehetőségével foglalkozni, de csak úgy, ha egy előkelő, tőke­erős pénzintézet — legyen az akármilyen nagy­bank, akár az Altruista Bank, akár az Okh. — maga szavatol teljes tőkeerejével azért a köte­lezettségért, amelyet a kisbérlő vállal. Mert hi­szen az nem elegendő garancia, hogy az a fa­lusi hitelszövetkezet kis üzletrésztőkéjével — amely tudjuk, mennyi lehet, 20—30—40.000 pengő — képezze a garanciát a bérbeadóval szemben. Attól kell mindenáron megszabadulnunk, hogy a birtokos maga álljon szemben a falusi kis­emberrel és amikor nagynehezen sikerült a fa­luban létrehozni a csendet, a békét és az egyet­értést, akkor most odaállj on a birtokos, mint végrehajtó és a bérlőn ő próbálja behajtani a bérösszeget; vagy pedig ha a bérlők egyetem­legesen szavatolnak, ő tárgyaljon a hitelszövet­kezettel és ő szorítsa azt a kötelezettség teljesí­tésére. Ez szociális szempontból is teljesen lehe­tetlen helyzetet teremt. (Úgy van! Ügy van!) r De megfontolandó még egy körülmény, és ez az, hogy az ilyen kisbérletbe beadott birtokot, azt hiszem, igen nehéz lesz majd visszavenni sa­ját kezelésbe. Hogy ennek mik az okai, ezt, azt hiszem, nem szükséges taglalni és ennek veszé­lyét csak abból a szempontból kívánom megvi­- lágítani, hogy lehetnek momentumok, amikor az a birtok a birtokos elhalálozása következtében osztályra jut. Mármost kérdem, hogy fognak osztozkodni az új birtokosok, az örökösök, ami­kor azt a birtokot elosztani lehetetlen, mert a kisbérleti alakulat olyan együttes, szövevényes valami, hogy azt felosztani lehetetlen. Egészen

Next

/
Thumbnails
Contents