Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-85

Az országgyűlés felsőházának 85. ülés* gazdatársadalom és a birtokososztály között, mert, ha ezt elérik, akkor sokkal nagyobb sikerrel fogják propagandájukat, a bolsevista propagandát folytathatni. Ez volt az az ok, amiért, mondhatnám, majdnem fölháborodással olvastam ezeket a beszédeket. Ha azok nem hangzottak el, — ezt már mondottam első beszédemben, — akkor a miniszter úr hibát követett el, mert ha ilyen súlyos dolgokat adnak az ember szájába, ha felelős állásban van, azonnal rekfcifikálni kell azokat. Ez, sajnos, elmaradt. (Vass József népjóléti- és munkaügyi miniszter: Megtörtént!) Akkor ez mindenesetre nagyon megnyugtató. Ez volt ok, amiért — mondom — ilyen kritikát gyakoroltam. A magam részéről az itt most kifejtett elvekhez tovább is ragaszkodom és mindenütt, ahol azt fogom látni, hogy az egyetértés, az egybeolvadás, az egységes gazdafront megteremtése helyett olyan nyilatkozatok történnek, amelyek ellenkezőleg ezt vagy megnehezítik, vagy lehetetlenné teszik, azok ellen mindig a legnagyobb eréllyel fogok a nyilvánosság előtt harcba szállni. Végül Mayer miniszter úr beszédére kívánok reflektálni. Nem tudom, méltóztatott-e a Pester Lloyd-ot olvasni, ott ízléstelen, sértő nyilatkozatok foglaltattak, amelyeket a miniszter úr itt kijelentett. Kérem itt az ország színe előtt megmondani, hogy ezeket fenntartja-e, vagy pedig téves információk alapján kerülhettek az újságba. Egy helyen azt mondja: «Wie kann main so ins Blaue hineinreden?» Ezt talán én is mondhatnám a miniszter úrnak. Ez még nem olyan súlyos. «Wie können Sie derartige Unwahrheiten behaupten?» Igen, t. miniszter úr! Felszólalásom folyamán — igazán nem vehetem igénybe túlsoká a Felsőház türelmét — röviden be fogom bizonyítani, hogy ki az, aki nem mond igazat. Én soha életemben nem mondtam hazugságot és tiltakozom ellene, hogy bárki — akármilyen miniszteri székben üljön — velem szemben ilyen megjegyzéseket tegyen. Méltóztassék nyilatkozni, hogy valóban mondotta-e ezt; lehet, hogy sérteni akart vele, akkor állok elébe, az ügyet el fogjuk máskép intézni, de ha nem, ha tévedés van, akkor méltóztassék ezt rektifikálni. Elsősorban az Alföld fásításárról szólott a miniszter úr. Azt mondtam, hogy támogatni kell a birtokososztályt, mire a miniszter úr azt mondotta, kérem, én eléggé támogatom. A tényállás nézetem szerint ez: összesen hat alföldi birtokosnak 27.350 pengő kölcsönt utalt ki, engedélyezve ugyan 39.500 van, de ebből 12.150 pengőt nem vettek föl. Nem tudom, hogy miért nem vették föl ma, amikor mindenkinek anynyira szüksége van pénzre, de úgy sejtem, azért nem vették fel, mert ez valószínűleg olyan feltételekhez voltí kötve, hogy, ha fásítani akarnak, mi mindenféle kötelezettségeket kell vállalniok ,és lehet, hogy ez tartotta vissza a birtokosok egynémelyikét attól, hogy a 12.150 pengőt felvegye. Az tehát nem helytálló, hogy itt valódi, komolyan vehető támogatás történt, mert öt embernek a támogatásáról van szó. Tehát méltóztassék mindent úgy beállítani, ahogyan tényleg van. A miniszter úr azt mondja, hogy fásítási költségeknél a költségvetésiben 280.000 pengő van fölvéve csemetetermelésre és így hozza ki az én 310.000 pengőmmel szemben a 600.000 pengőt Ez azonban a kincstári erdőgazdálkodás céljait szolgálja és nem a magántulajdonban levő erdőterületek fásítására vonatkozik. Tehát meg kell állapítanom, ezt meg lehet 1930. évi június hó 27-én, pénteken. 343 találni a költségvetés 9. oldalán, hogy igenis igazolt az, hogy itt 310.000 oengő van csak beállítva, de a miniszter úr által említett 280.000 pengőt államkincstári erdőgazdaság céljaira költötték el. Tehát azt a nagyhangon kimondott szót, hogy «majd rektifikalom» — «majd bebizonyítom, hogy milyen tévedés ...» ebben az esetben nem méltóztatott beváltani. Leteszem a Ház asztalára a -minisztériumnak 2281/1930. számú rendeletét. Ebben világosan meg van mondva, hogy az 1930/31. fűtési évadtól kezdődően az összes önkormányzati, vármegyei, városi, községi testületeknek fűtés és egyéb melegtermelés céljaira az állami hivatalokhoz hasonlóan kizáróan hazai termelésű szenet, vagy szénterméket szabad felhasználniok, csakis a begyújtáshoz engedhető meg a minimálisan szükséges mennyiségben tűzifa használata. r A fűtés kérdésének egységes szabályozása tárgyában a kereskedelemügyi miniszter és a belügyminiszter intézkedett, tehát a földmívelésügyi miniszter teljesen ki volt kapcsolva. Azt mondja a miniszter úr: «Miért méltóztatott a 3000 vagont felhozni?» Beszédem során elmondottam, hogy mennyi tűzifa jön be külföldről, hogy mindent el kell követni annak elkerülésére. Ezt a háromezer vagont azért hoztam fel, mert itt a magyar tűzifatermelést teljesen negligálták. Ha arról volna szó, hogy hazai szénnel kell fűteni, ott, ahol eddig külföldről jött be fa, vagy szén, azt okos és helyes intézkedésnek tartom, de hogy nem szabad fával fűteni, amikor Debrecen és Szeged vidékén sem a vármegyeházán, sem más épületekben nincsenek berendezkedve szénfűtésre, s amikor a legközelebbi helyekről olcsóbb fuvarozással olcsóbb fát kapnak, ez tarthatatlan. Szeretném azt hinni, hogy a miniszter úr erről az utolsó határozatról nem tudott. Az is bizonyítja, hogy ment egy átirat a földmívelésügyi miniszter úrtól, amely azt mondja: «Értesültem... stb.» — nem fogom felolvasni, de egészen abban a szellemiben beszélt, amint most itt szólottam és kifejtette, hogy az Államvasutak tűzifaszükségletét teljes egészében a magyar termelésből szerezzék be. Most ez az álláspontot foglalta el a miniszter úr. Ma azzal indokolja, hogy mégis megkapták az engedélyt a behozatalra, mert — azt mondja — utánanézett és ' konstatálta, hogy hazai tűzifa nem áll rendelkezésre. Azt tetszett mondani neJkem töbib íziben, hogy amit mondtam, az nem helytálló, nem igaz. Hát most én mondom, hogy ez nem igaz. Méltóztassák jobiban utánanézni. Méltóztassék elővenni azokat a referenseiket, akik a miniszter urat így informálták és akkor látni fogja, hogy ez nem igaz, Ellenkezőleg. Háromszorosát kínálták magyar tűzifában annak a 3000 vagonnak ^amiit a Máv. (külföldről behoz. Vették ezt a tűzifát a Nasicitől 1300 vagont, a Goldner-eégtől 260 vagont, a Bélteki Erdőipartól 287 vagont, a Hazai Fateranelőtől 287 viagónt, a Suder és társa cégtől 287 vagont, a Darvas cégtől 287 vagont, a Luna forrás és fateranelőtől 287 vagont, összesen 2895 vagont. A Nasic'i Jugoszláviá'bál, a Goldner Csehszlovákiából, a többi román megszállott területről szállított, itehát itt is bebizonyítottam, hogy nem felületes pletykák után megyek, hanem komoly aktával bizonyítom, hogy így volt, a földmívelésügyi 'miniszter úr pedig ezt letagadja. Nagyon sajnálom, de az igaziság az I én oldalamon van és akárhogy mosolyog is a I földmívelésügyi miniszter úr, ' ha valakinek • joga van azt mondani, hogy nem helytálló