Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-85

Az országgyűlés felsőházának 85. ülés nyemet újból kifejteni, hiszen most is folynak bizonyos bizalmas tárgyalások, amelyekről természetesen én sem tudnék itt szólni, mi­után tagja vagyok annak a bizonyos bankár­bizottságnak, amely ezeket a kérdéseket most a pénzügyminiszter úr felkérésére tárgyalja, Én tehát röviden csak arra szorítkozom, hogy kijelentem: fenntartom teljes mértékben eddig kifejtett álláspontomat és annak érdekében to­vább is a legerélyesebben harcolni fogok. Ugyanez áll a boletta-kérdésre is. A boletta­kérdés folytonos változásokon ment keresztül. Az első tervezet, amëly a gabonaár emelésére szolgált volna és amelyet a gazdatársadalom képviselőivel a kormány letárgyalt, az volt, hogy akikor 50 főgyűjtő, 250 algyüjtő óriási raktárak építése és egy nagyszabású inter­venciós vásárlás volt, mint egyedüli boldogító megoldás tervbe véve. Ügy állították be, hogy az intervenció nemcsak a világpiaci árak ní­vójára, hanem még esetleg azon felül is fel fogja majd a búza árát emelni. ^Ez persze ál­talánosságban a búzatermelők részéről nagy lelkesedéssel fogadtatott, de a kormány be­látta, hogy ez keresztülvihetetlen és ettől a tervtől elállt. Es ha nem is egyes felvilágosí­tások alapján, hanem talán kis gondolkozás és egyes miniszter urak belátása következtében tényleg megállapíttatott a kormány kebelén belül is, hogy ezt az első tervet megcsinálni nem lehet. Akkor jött az a honmentő tény, hogy Balkányl úr egy tervezetet nyújtott be, és mindenki azt hitte, hogy most már ezzel a bo­lettarendszerrel meg van mentve a »haza, ez nagyszerű dolog. r Akkor ismét éjjel-nappal folytak a tárgyalások, persze, mindenféle el­lenvetések merültek fel, és kisült, hogy ez a Balkányi-féle tervezet nem jó, más valamit kell csinálni. A bolettát fenn kell tartani, de más­kép kell a kérdést rendezni. Amikor azután az általános felzúdulás jelentkezett, még pedig a kisgazdák részéről is, mert úgy látták, hogy ez a teher még azokra a gazdákra is hárul, akik­nek nincs eladó búzájuk, akkor kisütött a kormány egy olyan tervet, hogy ez a teher az őstermelőket nem fogja érinteni^ hanem csak a többi fogyasztó rétegekre fogják ezt áthárí­tani. A magam részéről igazán nem vagyok tájékozva, hogy melyik tervről lehet ma be­szélni. Igaz, hogy egy nyomtatott javaslatot terjesztettek a Képviselőház elé. Azokat azon­ban, akik e javaslatot különböző fázisaiban kritizálták, ezért súlyos vád alá helyezték és azt mondták róluk, micsoda gondolat, hogyan lehet ilyen kitűnő dolgot megakadályozni, ho­gyan lehet a gazdatársadalom felsegítését így megakadályozni és kifogásolni! Es ezekután megérkezik a miniszterelnök úr, a tanítóbácsi a léniával (Derültség.) és azt mondja elsősor­ban, hogy a losztőrlési adó gondolata nem ér semmit, ezt el kell ejteni, pedig ezt kifogásolni néhány nappal előbb még hazaárulás számiba ment. Hogy a mai terv nem fog-e még tízszer is megváltozni, azt nem tudjuk. Ennek köfvetkeztében nem vagyok abban a helyzetben, hogy a íboletta-javaslatról vélemé­nyemet .nyilvánítsam. Ez a javaslat a Pelső­»ház elé kerül, de talán még mielőtt idekerül, lesz alkalmam nekem is a nyilvánosság előtt a véglegesnek mondott tervezetet elbírálni. Mindenesetre, iha a híresztelések megfelelnek a tényeknek, az új terv is nagyon antiszociá­lisnak mondható, mert a mezőgazdaság meg­segítésével járó terheket áthárítja nagyrészben a nem őstermelő fogyasztóközönségre, ami néze­tem szerint a legnagyobib mértékben anti­szociális. Itt nem arról van szó, hogy vám­1930. évi június hó 27-én, pénteken. 341 védelemmel és más ilyen okoskodásokkal meg­magyarázzuk, hogy ez a terv jó és nem lehet mást csinálni, itt arról van szó, hogy a mai izzó (hangulatban minden olyan lépést el kell kerülni, amely a ibékét az egyes társadalmi ré­tegek között alkalmas megzavarni. A birtokos­osztálynak elsősorban kell kerülnie egy olyan 'megoldást, amely szembeállítja megint a vá­rost a faluval, a kis exisztenciákat a birtoko­sokkal, mert ennek a konzekvenciája sokkal súlyosabb, mint minden -más baj, amely alatt ma nyögünk. Maga az a körülmény, hogy mi áthárítjuk a (fogyasztókra ezt a terhet, ele­gendő volt arra, hogy részben igazoltan, rész­iben ürügyül felhasználva egy agitáció indul­jon meg, és fog folytatódni a birtokososztály ellen, amit [mindenképpen el kell kerülni. A miniszterelnök úr előállt azzal, hogy akik nem fogadják el a tertvet vigyázzanak, mert ha nem fogadják el a tervet, akkor nem lesz semmi és akkor nem fogjuk többé a birtokososztályt tá­mogatni. Azt is mondta, 'hogy azok vonuljanak vissza és menjenek falura. En szívesen megyek falura s azt hiszem, Iha falura megyünk mind­ketten, akkor talán ebben a kérdésben inkább nekem fog igazat adni a falu népe, mint a mi­niszterelnök úrnak, vagy bármely miniszter úr­nak, aki elszánja magát arra, hogy ebben a kérdés-ben a falu 'hangulatát meghallgassa és arról meggyőződjék. Ismételten kijelentem, hogy ezt a javasla­tot antiszociális megoldásnak tartom, mert van más megoldási mód is, amellyel lehet — mert kell is — megsegíteni a íbirtokososztályt. Ilyen megoldás mellett a megoldás terhét nem ró­juk reá a fogyasztóközönségre olyan értelem­hen, hogy a legszükségesebb élelmicikkeket ter­heljük meg, ami természetesen egyúttal nagy drágasággal is járna, mint azt már a múltkor voltam bátor jelezni, hanem elosztjuk külön­féle állami jövedelmekre az emelést és akkor észrevétlenül, játszva be lehet hozni azt az összeget, amelyre szükség van, hogy a birto­kososztálynak komoly és szükséges támogatása megtörténjék. Zsitvay.igazságügyminiszter úr, aki a kul­tuszminiszter úr nevében beszélt, kifogásolta az én 'beszédemnek következő passzusát (olvassa): «A kultúrpolitika terén is oly túlzásokat ta­pasztalunk, amelyek az ország gazdasági erő­forrásait messze túlhaladják. À kultúra magas fokra való fejlesztése csak ott indokolt, ahol megvannak a gazdasági előfeltételek. Ahol azonban nyomor van, ahol mindenkinek nehéz­ségei vannak a mindennapi kenyér megszer­zésével, ott ez a fokozatos nagy fejlesztése a kultúrának nem indokolt.» Kifogásolta Zsitvay igazságügyminiszter úr azt is, hogy azt mond­tam, hogy nem vesszük figyelembe, hogy a falu népének egyrésze már mezítláb jár és ezt kvázi bizonyos izgatásnak minősítette, vagy szerette volna annak beállítani. Visszaemlékeahetünk arra, hogy egy pár hó­nap előtt a kormány maga, azt hiszem a mező­gazdasági kamara indítványára, nagy csizma­akciót akart indítani, mert belátta azt, hogy a falu népe ma már nem tudja megfizetni a csizmáját, Hogy azután ez rosszul volt ter­vezve és nem sikerült, az más kérdés, de maga az a tény, hogy egy csizmaakciót akartak indí­tani, amelynél az volt a cél, hogy olcsó csiz­mához juttassák a falu népét, azt bizonyítja, hogy mezítláb jár már sok kisember azokon a vidékeken, aihol szegénység uralkodik. Helyt 1 álló megjegyzés volt tehát részemről, hogy amikor ilyen bajok uralkodnak és ilyen sze­génység van, — reméljük, hogy csak átmene­55*

Next

/
Thumbnails
Contents