Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-85

Az országgyűlés felsőházának 85. ülése 1930. évi június hó 27-én, pénteken. 333 melést előbbrevigyük. Nem tudom, hogy ezek­ből mit tudnánk kihagyni. Ha bármelyiket ki­hagy nók, —• minthogy ezek úgy illeszkednek egymásba, mint a fogaskerekek — zökkenő állna be, és a kihagyott akció által érintett ágazat szenvedne, amelyet így elhanyagolnánk. Ugyancsak ő nagyméltósága a hússertés­tenyésztést tette szóvá és azt mondotta, hogy az állami birtokokon kellene kezdeni a hús­sertéstenyésztést. A tenyésztésnél az egy típus felé való törekvést javasolja, és azt kívánja ő nagyméltósága, hogy állapíttassák meg, hogy a hússertésnek melyik fajtáját tenyész­szék, vagyis szabják meg az irányt, amelyben a tenyésztés történjék. (Gróf Hadik János: Ez megtörténik Amerikában!) A mi tenyésztőink meg nem tudtak ebben -a tekintetben dönteni, mert az egyik erre a fajtára esküszik, a má­sik pedig arra a fajtára esküszik. (Gróf Hadik János: Az amerikai tenyésztők már tisztában vannak vele!) Még az Qmge. sem döntött. Ezt a kérdést már felvetettem és döntést kértem, azonban eddig még sem a gazdák, sem az ér­dekképviseletek nem tudtak dönteni. Nagy vita van közöttük. Én azt látom, hogy inkább a midlevhite az, amelyet támogatni kell, mert ezt szeretik job­ban a kikészítésnél. Vagyok bátor közölni úgy ő nagyméltóságával, mint a t. Felsőházzal, hogy e tekintetben a szükséges intézkedéseket megtettem és Mezőhegyesen a yorkshire-i te­nyészetet bevezettem, nem úgy, hogy a manga­licafajták tenyészetével teljesen felhagytam volna, hanem úgy, ihogy a yorkshire-i tenyé­szetet a birtok egy részén vezettem be. (He­lyeslés a középen.) Továbbá az ország tenyé­szete átszervezésének céljára a beruházási ösz­szegekből a kormány nagyobb összeget bocsá­tott rendelkezésemre, amelyből azután külföld­ről tisztavérű tenyészkanokat és tenyészkocá­kat fogok a gazdák részére importálni. Ezen^ a téren is megtörténtek tehát a szükséges intéz­kedések. Egyébként azt látjuk, hogy a bacon­kikészítés révén sertéstenyésztésünk annyira kifejlődött és olyan értéket képez a gazdaközön­ség részére, továbbá a yorkshire-i fajták olyan gyorsan fejlődnek, hogy ez a legalkalmasabb módja annak, hogy nagy nehézségekkel küzdő agrártermelésünket ezzel is alátámasszuk. A baromfitenyésztést szintén szóvátette ő nagyméltósága és azt mondotta, hogy itt is meg kell állapítani, hogy a Leghorn, vagy a Rhode Island tenyésztessék, szóval valamilyen irányban haladnia kell baromfitenyésztésünk­nek. E tekintetben a Leghorn és a Rhode Island az a két nemesített fajta, amely nálunk be van vezetve, és általában a külföldön is ezt a két. fajtát favorizálják. Mélyen t. Felsőház! Nem tudok egyetérteni Ő nagyméltóságával abban, hogv a napos csi­bék kiosztásiát be akarja szüntetni. A legalkal­masabb módja a parlagi fajták nemesített faj­tákká való átnemesítésének az, ha a napos csi­béket osztjuk ki, éspedig azért, mert az a kis­ember így pár pengővel be tudja magának azt a mennyiséget szerezni, amelyből további te­nyésztés révén a legrövidebb idő alatt egy egész állományt tud ezzel kitenyészteni, míg ellenben, ha kitenyésztett törzseket akarnánk szétosztani, az neki olyan költségbe kerülne, hogy nem hiszem, hogy ezt az áldozatot bár­milyen propaganda mellett is hajlandó, vagy egyáltalában képes volna meghozni. Azért tűz­deltem tele az országot nemesített baromfi­farmokkal, hogy ezek teljesen izoláltan legyenek ott, és a fajtisztaság megőrzése mellett lehe­1 tővé tegyük, hogy könnyebben hozzáférhessen az a kisember a tenyésztőn áshoz és a napos csi­békhez, hogy ezáltal a parlagi fajtáknak ne­mesített fajtákká való átalakítását az egész országban gyorsabban érhessük el. (Helyeslés.) A serteshízlalás kérdését is szóvátette ö nagyméltósága és azt a kívánságát fejezte ki, hogy az egész^ akció és a hitel kiosztása más módon történjék, mert a mai formájában nagy tömegek kerülnek piacra és ezzel devalváljuk az árakat és önkonkurrehciát csinál a gazda­közönség magának. Ebben teljesen egyetértek ő nagyméltóságával és közlöm, hogy e tekintet­ben az intézkedéseket már megtettem. Igen erős bírálat tárgyává tette továbbá ő nagyméltósága a kísérletügyi intézmények helyzetét. Kifogás tárgyává tette azt, hogy a kísérletügyi intézmények költségvetése rend­kívül szegényes, és itt — nagyon helyesen — további áldozatokat kér és a kísérletügyi in­tézmények dotációját emelni kívánja. En va­gyok bátor tisztelettel közölni, hogy az 1924/25. évi költségvetésiben a békebeli viszonyokhoz képest a kísérletügyi intézmények költségve­tése és beruházásai 49%-ot tettek ki, az 1925/26. évben a békebeli költségvetéshez arányítva ez a költségvetés 78'5%-ot tett ki, az 1926/27. évi költségvetésben 86'5%-ot, az 1927/28. évben 97%-ot, az 1928/29. költségvetési évben pedig a kísérletügyi intézmények költségvetése ará­nyosítva a békebeli költségvetéshez 146%-ot tett ki. (Egy hang a középen: Még mindig nem elég!) Amint tehát méltóztatnak látni, részemről minden intézkedés megtörtént, hogy a költségvetésben a fejlődő kor- és kulturális haladásihoz önérten törekedjünk előteremteni a fedezetet. Hogy ez nagyobb mértékben nem történt és nem történhetett meg, azt talán le­het a pénzügyminiszter úrnál reklamálni, aki mindig határt köteles^ szabni az állam teher­viselőképessége arányában. Mélyen t. Felsőház! Gróf Széchenyi Ala­dár Ő méltósága a zárszámadásokból olvasta, hogy a földmívelésügyi miniszter felhatalma­zás nélkül nagyobb összegeket költ. A pénz­ügyminiszter úr tegnapi felsőházi beszédében foglalkozott ezzel a kérdéssel, és én^ vagyok bátor hozzáfűzni azokhoz azt, hogy tényleg a költségvetés keretén kívül adódnak elő olyan esetek a termelésiben, amikor a költségvetésen túl is szükséges bizonyos összegeket igénybe­venni, így történt az elmúlt évben, hogy a fagykár következtében az Összes vetőmagbur­gonya elfogyott, egész Szabolcsban és azokon a területeken, amelyek burgonyát termelnek. Az összes gazdasági felügyelők főispánok és az összes közhatóságok kétségbeesetten rohan­tak hozzám és azt mondták, hogyha nem segí­tünk a bajon, akkor ezek a területek ott be­vetetlenül maradnak. Ezért kellett nekem gon­doskodnom arról, hogy a legsürgősebben elő­teremtsünk 572.000 pengőt, a fagykárosult te­rületeken szükséges iburgonyavetőmágra, amelynek az előteremtése olyan sürgős volt, hogy a rendes és formális alkotmányos eljá­rást is mellőznöm kellett, és így állott elő a felhatalmazás nélküli rendkívüli hitel felhasz­nálása. Azt 'hiszem, mélyen t. Felsőház, ha nem cselekedtem volna úgy, mint ahogyan csele­kedtem, akkor érhetne szemrehányás, (Ügy van! Ügy van!) és úgy vélem, hogy a mélyen t. Felsőház felment az alól a felelősség alól, amellyel ennek a felhatalmazás nélküli ki­adásnak eszközlése jár, és megállapítja, hogy helyesen cselekedtem akkor, amikor ezt az in­i tézkedést megtettem. (Ügy van! Ügy van!) Ugyancsak 100.000 pengőt használtam fel az 54*

Next

/
Thumbnails
Contents