Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.
Ülésnapok - 1927-85
Az országgyűlés felsőházának 85. ülése a technikai eljárást olyan módon megalkotni, hogy ezt a célt minél szebben el tudjuk érni. T. Felsőház! Végére értem fejtegetéseimnek. Hálásan köszönöm, hogy méltóztattak engem, in propria causa is, nagybecsű figyelmükkel megajándékozni. Méltóztassanak nekem, ha itt-ott néhány nagyon őszinte szót mondottam, megbocsátani. Ezt a férfias fényűzést sohasem veszi kormánytag rossznéven azoktól, akik vele szemben a kritikát gyakorolják, méltóztassék tehát nekünk is ezt az egyetlen fényűzést koncedálni, hogy néha egyegy őszinte, szíviből-lélekből eredő, esetleg kellemetlen, néha egy kissé keményen hangzó szót mi is mondhassunk. En célkitűzésemben, felfogásomban, törekvéseimben, függetlenségemben annyira egynek érzem magamat az én nemzetemmel és annak képviselőivel vagy legalábbis azoknak túlyomó nagy többségével, hogy eg|szen őszintén és nyíltan — úgy érzem — a beszéd szabadságát megadhatom magamnak, mert a meghallgatás szabadságát máris megkaptam. (Taps.) Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr ő excellenciája óhajt szólani! Mayer János földmívelésügyi miniszter: Nagyméltóságú Elnök Ur! Mélyen t. Felsőház! A közélet, a sajtó, a fórum hangos a gazdák panaszaitól, amely panaszok jogosságát semmi sem igazolja jobban, mint az, hogy ma már minden komoly tényező a mezőgazdaság bajaival és annak orvoslása kérdésével foglalkozik. Természetesnek tartom tehát, ha a törvényhozás felsőháza a legbehatóbban, legkomolyabban és legtárgyilagosabban tárgyalja ezt a közgazdasági életünket ezidőszerint legmélyebben érintő kérdést Mélyen t. Felsőház! Azoknak a bajoknak, amelyek ja mi agrárkrízisünk okai, boncolgatása során érdekes fejtegetéseket folytatott le tegnap a pénzügyminiszter úr, éppen azért ezeket a fejtegetéseket továbbfolytatni nem kívánom, annál is inkább, mert hiszen ezek anynyira közismertek, hogy ezelőtt a testület előtt ezeket indokolni feleslegesnek tartom. Tegnapi itteni beszédében rámutatott a ^pénzügyminiszter úr arra, hogy a nagy világtermelési versenyek, az amerikai nagy gabonatárházkészletek, az önellátásra való törekvés, a^ búza vámvédelme, a kenyérfogyasztás szabályozása, a fogyasztóképesség csökkenése és a súlyos hitelviszonyok azok az okok, amelyek éreztetik hatásukat az egész vonalon. Bár a mezőgazdasági krízis nem speciálisan magyar, hanem világkrízis, nálunk azért érezteti súlyosabban a hatását, mert írni elsősorban 'mezőgazdasági állam vagyunk. Azokban az államokban ugyanis, ahol ugyanolyan mértékben ipari termeléssel is foglalkoznak, mint mezőgazdasági termeléssel, az a veszteség, mely a mezőgazdaságot éri, kiegyenlítődik azáltal, hogy az ipar olcsóbb ellátásihoz, élelemhez juthat és így a krízis gazdasági és szociális téren sem érezteti hatását olyan messzemenően, mint nálunk, az agrár államban. Mélyen t. Felsőház! A kormány teljesen át van hatva a helyzet komolyságától s éppen azért messzemenő intézkedésekre határozta el magát. Ezek az intézkedések egy törvényiavaslatba foglalva, a Képviselőház előtt fekszenek; ezeknek részletezésébe nem kívánok itt bocsátkozni. Tegnap a pénzügyminiszter úr itteni beszédében nagy általánosságban már tett kijelentéseket ezekre az intézkedésekre nézve. Rövid idő kérdése, hogy a törvényjavaslat a Felsőház elé kerül s akkor módja lesz a méFELSÖHÁZI NAPLÓ. V. 1930. évi június hó 27-én, pénteken. 331 lyen t. Felsőháznak^ a maga kritikáját ezekre az intézkedésekre nézve gyakorolni. T. Felsőház! A külföldi államokban, ahol a (mezőgazdaság hasonló nehézségekkel küzd, vámemeléseklkel könnyen tudnak segíteni a bajon, mert egyszerűen a vámvédelem révén juttatnak olyan segítséget a mezőgazdaság részére, amellyel azután ki tudják segíteni abból a nehézségből, amellyel küzdenek. Természetes, hogy ez a vámvédelem a fogyasztásra hárul rá és végeredményben a fogyasztásnak kell előteremtenie azt a fedezetet, amelyet a mezőgazdaság támogatására kívánnak fordítani. Mi exportállam vagyunk, nálunk a gabonaváim nem érvényesül és így nem tudjuk a fogyasztókra hárítani azt a fedezetet, amelyet másutt a mezőgazdaságnak a vámemelés révén kívánnak nyújtani, aneg kell .állapítani tehát egy olyan módszert, amely ugyanúgy érvényesíti azt a vámot, amely — exportállam lévén — nem érvényesül nálunk, amely azonban érvényesül az ipari vámvédelemnél; meg kell állapítani azt a módozatot, amellyel éppúgy, mint külföldön és az egész világon, a mezőgazdaság védelmének céljaira elő tudunk teremteni összegeket. Általános panasz volt az, mélyen t. Felsőház, hogy a monarchia megszűnése, önálló vámterületté való alakulásunk és az önálló vámtarifára való áttérés óta olyan messzemenő ipari vámvédelem van az országban, amelynek következtében a mezőgazdasági és ipari cikkek között olyan diszparitás állott elő, amelyet a mezőgazdaság állandóan elviselni nem képes. Különösen kifejezésre jutott ez most. amikor a legutóbbi időben olyan váratlanul és zuhanásszerűen esett a mezőgazdasági terményeknek, nevezetesen a búzának és rozsnak az ára, hogy most már végkép cselekvésre kellett a kormánynak magát elszánnia. Ha a mezőgazdasági termelést nem akarja bukni engedni, akkor természetes, hogy ezt a messzemenő veszteséget ki kell védeni és a mezőgazdaságot alá kell támasztani. Mert nem frázis az, mélyen t. Felsőház, hogy mi a gabonával állunk vagy bukunk. Ez véres valóság, mert hiszen klimatikus és talajviszonyaink mellett egyelőre mi mást, mint húzat nem tudunk termelni. Ha az Alföldön, ahol úgy a talajviszonyok, mint az éghajlati viszonyok arra kényszerítik a gazdát, hogy gabonatermeléssel foglalkozzék, ha ezeknek a nagy alföldi területeknek mezőgazdasági kihasználása elveszíti a jövedelmezßseget és ha a búzatermelés elveszíti rentabilitását, ez a mezőgazdaság csődjét és végeredményiben az egész gazdasági élet csődjét vonja maga után. Nem frázis az sem, hogy nálunk a mezőgazdasági termelésen ryugszik a gazdasági élet fejlődése, mert hiszen a lakosság túlnyomó nagy része mezőgazdasági termeléssel foglalkozván, ha ez a nagy tömeg fogyasztó- és felvevőképességét elveszíti, ez kihat iparra; kereskedelemre, kulturális fejlődésre egyaránt. Az utóbbi időben nemcsak az agrártársadalom, de az ipari és gazdasági élet vezetői is aggodalommal vanrak eltelve a miatt, hogy a mezőgazdaság ilyen súlyos helyzetben szenved. Érezteti ez a helyzet hatását az iparban és kereskedelemben egyaránt, úgyhogy általános, egybehangzó nézet merült fel, hogy mindent el kell követri abban a tekintetben, hogy a gazdák jövedelmezőségét megmentsük. Ilyen körülmények között a kormány ezeket a kérdéseket felölelő törvényjavaslatot terjesztett a KépSviselőház elé. Ebben a törvényjavaslatban vannak mindazok a kérdések, amelyek hosszú évek óta ál54