Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.
Ülésnapok - 1927-85
Az országgyűlés felsőházának 85. ülése 1930. évi június hó 27-én, pénteken. 329 mával sürgetni. Megvallom azt is őszintén, hogy én rem szeretnék enfant terribleje lenni a politikai életnek és a szociálpolitikának, de kötelességemnek tartom, 'hogy a kormánynak valóságos, örökké nyugtalan, örökké eleven lelkiismerete legyek, amely szakadatlanul paiiaszolkodik, szakadatlanul nyugtalankodik, szakadatlanul követelődzik, mert ha azt látja, hogy a nemzet nyugtalankodik, a nemzet panaszkodik és a nemzet követelődzik, és ennek őszintén senki hangot nem ad, akkor lehet, hogy rakéta módjára a világűrben halad előre ismeretlen- célok felé a törvényhozás és a kormányzat, de hogy nem a nemzet igazi élete irányában és útján halad előre, az egészen bizonyos. (Ügy van!) Mélyen t. Felsőház! Én tudom, hogy ez a legkellemetlenebb feladatok egyike. Sokszor kellemetlen a gazdasági politika. Most jóformán hetek óta folyik a kormány küzdelme egy fontos gazdasági kérdésben. Méltóztatnak csendben látni és figyelni az alsóház bizottságait, méltóztatnak látni a küzdelem vetületét a sajtóban, sőt itt a mélyen t. Felsőház egyes érdekeltségeinek a tanácskozásaiból is méltóztatnak látni, hogy minő küzdelem van, minő kellemetlen pozíciója van a kormánynak akkor, amikor a gazdasági életbe bele akar nyúlni céltudatosan, kemény kézzel, segíteni akarással. Milyen kellemetlen ez! Mennyivel kellemetlenebb, mélyen t. Felsőház, a szociálpolitika feladata, amelynek utat kell -törnie először magának a lelkekben is, a közéletben is, a politikában is, a kormányzatban is. Mert én arra a szerepre nem vállalkozom, hogy tárca szerint maradékminiszter legyeik. Erre nem vállalkozom, nem -saját szerény személyem mérlegelésiével, hanem azért nem, mert én a szociálpolitikai,^ a szoedálegészségügyi, az egész nemzetet érintő kérdéseket egyetlen más kérdésnek sem engedem utánaszámláltatná. Megkövetelem tehát, ameddig ezen a helyen vagyok, aimíg ezt ia tárcát gondozóim, lelkiismereteim szerint megkövetelem tehát, -hogy ezek az érdekek, mivel ezek a nemzet érdekei, megfelelő módon gondoztassanak, és azok az eszközök, amelyek szükségesek ahhoz, hogy megfelelő módon gondoztassanak, rendelkezésre is boesáttassianiaik. mert én egyébként felelősséget nem tudóik vállalni Mélyen t. Felsőház! A másik ok. ami miatt itt feltárom lelkemet, az, mivel egy, nem a Ház tárgyalásai során, nem a Ház előtt fekvő anyaggal kapcsolatosam, hanem in ás körülmények között elmondott fejtegetéseimről megjegyzések estek itt a t. Felsőházban. Nagyon jól tudom, hogy mindenki, aki közpályán, pláne közhatalommal a kezében működik, 'semmiféle megnyilvánulásában nem menekedhetik üvegbarangalá a kritika, elől. Én tulajdoniképpen harcos ember vagyok, egész életemben, valami 25^ esztendő óta szakadatlanul foglalkozom hol írásban, hol szóban, később azután már a legnagyobb nyilvánosság előtt is mint politikus ezekkel a szociális kérdésekkel. Ennek következtében mindig el vagyok arra készülve, hogy ellenmondásisal, kritikával találkozom, amelyet mindig nagy tisztelettel és nagy lelkiismeretvizsgálat formájában is szoktam fogadni,mert sohasem alkalmas az 'közkérdések taglalására és közügyek vitelére, alki nem szokta meg a szalkadatlan lelkiismeretvizsgálatot, a szakadatlan önellenőrzést, Önkontrollt. t Senki sem csalhatatlan, 'akármennyire fel is vértezze magát tudással és 'tapasztalással. Senki sem csalhatatlan, legkevésbbé mondhatja ezt magáról ember, akit a problémák egész tömege najoz körül és problémákkal kell gyakran pillanatok alatt szemközt állania, állást foglalnia, véleményt nyilvánítania. En tehát mély tisztelettel és alázattal fogadok minden olyan kritikát, amely valóban kritika, amely valóban meg is érdemli a kritika elnevezést, mert hiszen a kritika igen nemes fémjelzés, azt csak aranyra, vagy ezüstre lehet rányomni^ nemtelen fém ezt a fémjelzést már nem kaphatja naeg. Ha valaki nem tud felemelkedni arra a magaslatra, amelyről a kritika alá vont kijelentés elhangzott, annak az úgynevezett kritikája ezt a fémjelzést már nem érdemli meg. Megérdemli a meghallgatást, megérdemli az elkategorizál ás t a maga helyére, de az nem kritika! T. Felsőház! Szinte röstellem, hogy immár másodszor- kell in causa propria beszélnem. Felmentest magamnak csa'k azért adok, mert ez a causa nemcsak propria, nemcsak az én dolgom, ez a magyar szociálpolitikai gondolatnak is dolga. Jól képviselem-e vagy nem, erről méltóztassék a közvélemény hivatott szerveinek ítéletet mondani, én a legnagyobb, tisztelettel fogadom, de —- mondom — nem egészen causa propria. Mint említettem, van annak már valami 25 esztendeje^ hogy ilyen kérdésekkel foglalkozom, mindig azon az alapon, amelyet nemzeti és keresztény és konstruktív alapnak ismerünk valamennyien. Igaz, hogy abban az időben, amikor én beledobtam magamat ezeknek a gondolatoknak a védelmébe, nem volt még akkora ázsiója ezeknek a gondolatoknak, mint — hála Istennek — vau most. Most legalább nem kell szolgabíróval és egész hivatalos apparátussal és maradék nélkül az egész sajtóval szemközt állnia annak, aki keresztény és nemzeti, konstruktív politikát hirdet. Én bizony abban az. időben hirdettem írásban és szóban, amikor ez még némi kockázattal is járt, és ezt azok, akik a keresztény és nemzeti politikának nemcsak a legutóbbi tíz esztendejére emlékeznek, hanem korábbi éveire is, egészen biztosan legalább egy fejbólintással mint igazságot fogják nyugtázni. Az én politikámnak volt és változatlanul most is az az alapja, hogy a nemzet nagy organikus egység, sőt már szinte tétel és elmélet alakjában is kidolgoztam — különösen az alsóházban volt erről szó — az úgynevezett szolidarizmusnaJk a politikai, szociálpolitikai világnézetét, amelynek tengelygondcflata az, hogy nem elhagyatott a nemzeti társadalomnak egyetlen-egy egyede sem azért, mert az egésznek felfogása, az egésznek berendezkedése, az egésznk gondoskodása lenyúlik a legkisebbig is s azt is támogatja és emeli felfelé. Mert hiszen a nemzet belső életében végbemenő átalakulásnak, haladásnak semmi esetre sem lehet az a feladata, — mint nagyon helyesen, nagyon bölcsen hangsúlyozták néhányan — hogy felülről lekisebbítse az embereket, hanem az a célja, hogy alulról emelje az embereket, amennyire . lehet, egy-egy kakaslépéssel, történelmi korszakonként egy-egy lépéssel, hogy a magyar parasztember, a magyar jobbágy, a magyar napszámos a tatárjárás előtti idők Tiborcának korától kezdve tényleg haladást mutasson a Dózsa Györgyök koráig, attól megint haladást mutasson az 1848—49-es törvényekig és attól kezdve megint haladást mutasson, mindig felfelé; lassan, mert a nemzet életében nagyon lassú a haladás, de a haladás szakadatlan és érezhető legyen. Ez a szolidarizmus elmélete, ez az organikus egység elmélete. Ezzel élesen szemközt áll a szociáldemokrata Marx-féle elmélet, az osztályok ellen való uszításnak, *az osztályok harcának elmélete.
