Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-85

Az országgyűlés felsőházának 85. ülése 1930. évi június hó 27-én, pénteken, Báró Wlassics Gyula elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — Az 1930/31. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat tárgyalá­sának folytatása. Felszólaltak : Vass József népjóléti ós munkaügyi miniszter, Mâyer János földmívelés­ügyi miniszter, Scitovszky Béla belügyminiszter. A részletes tárgyalásnál : gróf Hadik János, gróf Széchenyi Aladár, Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter, Mayer János földmívelésügyi miniszter, Scitovszky Béla belügyminiszter. — A legközelebbi ülés idejének ós napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : Vass József, Walko Lajos, Mayer János, Sciiovszky Béla. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 2'í vérekor.) (Az elnöki széket báró Wlassics Gyula foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvének vezetésére gróf Bethlen Pál, a felszólalók jegyzésére pe­dig Kühne Loránd jegyző urat kérem fel. A Képviselőháztól beérkeztek: a külföldieknek a magyar korona országai területén lakhatásáról szóló 1903 : \ te. egyes rendelkezéseinek módosításáról, a Bogyiszló községnek Tolna vármegyébe való átcsatolásáról és a Bajaszentistván községnek Baja törvény hatósági jogú város területéhez való átcsatolá­sáról szóló törvényjavaslatok, végül a m. kir. belügyminiszternek az általa több hajóatársaságnak adott engedélyek meghosz­szabbítására vonatkozó jelentése. A törvényjavaslatok és a m. kir. belügy­miniszter jelentése — előzetes tárgyalás, és je­lentéstétel végett — kiadattak a Felsőház ille­tékes bizottságainak. Napirend szerint következik a pénzügyi bi­zottság jelentésének folytatólagos tárgyalása az 1930/31. évi állami költségvetésről szóló tör­vényjavaslat tárgyában. A népjóléti és munkaügyi miniszter úr o excellenciáját illeti a szó. (Halljuk/ Halljuk!) Vass József népjóléti és munkaügyi minisz­ter: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felső­ház! A költségvetési vitánál néha felmerül az a nézet, hogy a Felsőház, mint törvényhozó nem tudná teljes mértékben, úgy, mint az Alsó­ház teljesíteni feladatát, azért, mert részletei­ben a törvényjavaslaton nem változtathat, de ordine rerum, rendes körülmények között. Azt hiszem, mélyen t. Felsőház, hogy a törvény­hozónak nemcsak ebben az értelemben van meg a feladata, nevezetesen törvényt hozni, hanem abban a másikban is: a 'törvény alkalmazását ellenőrizni, tehát a kormányzatot magát ellen­őrizni. A költségvetési vita folyamát — amennyire FELSŐHÁZI NAPLÖ. V. a másik Ház teendői engem nem akadályoztak — figyelemmel végighallgatván, azt a benyo­mást nyertem, hogy a mélyen t. Felsőház tör­vényhozói kötelességének inkább ezt a másik részét hangsúlyozta ki a mostani költségvetési vitában, nevezetesen képet próbált nyújtani arról, hogy minő szemmel tekinti a kormány egész gesztióját tárcánként és általánosságban. Azt lehet tehát mondani, hogy százszázalékig eleget próbált tenni az igen t. Felsőház a kor­mányzat ellenőrzésére vonatkozó feladatának. Leszorítva most már feladatomat, tenni­valómat saját tárcám kereteire, amikor hálá­san megköszönöm azokat a bár gyér, de rend­kívül értékes megjegyzéseket, amelyek tárcám ügyködésére vonatkozólag elhangzottak, a tárca természeténél fogva felszólalásom a mélyen t. Felsőház engedélyével két irányban kell, hogy induljon. Tárcám két részre oszlik: egyik része az egészségügy, másik része a szociálpolitika. A költségvetési, vitára adott miniszteri válaszok tulajdonképpen évenként az egyetlen alkalom arra, hogy összefoglaló módon mint­egy programmatikusan feltárják azokat a tö­rekvéseket, amelyeket a tárcaminiszterek ma­guk elé tűznek. Méltóztassék kegyesen mostani felszólalásomat is nem egyszereűn csak vá­laszkísérletnek tekinteni, hanem inkább ilyen rövid programmatikus előadásnak, amelyben ismertetni szeretném, hogy ilyen nehéz költ­ségvetési körülmények között minő problé­mák azok, amelyekre figyelmünket különösen reá kívánjuk szegezni. (Halljuk Halljuk!) A közegészségügy terén a legutóbbi évti­zedben kétségkívül igen jelentős előhaladás mutatkozik, a kórházi ágyak száma jelentő­sen, több ezerrel emelkedett. Igaz, hogy ez, a mennyiség, amely eddig rendelkezésünkre áll, a statisztika szerint egyrészt még mindig mögötte maraszt bennünket a minket kör­nyező és a távolabb fekvő egyik-másik kul­túrállamnak, másrészt abszolúte véve sem elé­gíti ki még a mi igényeinket. A magyar nép nevezetesen — talán 'a Duna—Tisza-közének egyik másik vidékét, a Kunságot, a Hajdúsá­got és a Jászságot kivéve — mindig nagyobb mértékben kezdi megszeretni a kórházi intéz­ményeket, emelkednek a népben az egészség­ügyi igények. Ez kétségkívül a kulturális 53

Next

/
Thumbnails
Contents