Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-84

Az országgyűlés felsőházának 8U. ülése 1930. évi június hó 26-án, csütörtökön. 313 delkezésre de úgy, hogy aki azt ma felveszi, konvertálhatja majd hosszúlejáratú hitelre, ezt a mi viszonyaink között a legkomolyabban kell vennünk. Ez nem azt jelenti, hogy a bankok szabadságát korlátozni akarom, nem az,t jelenti, hogy én államosítani akarok, csak azt jelenti, hogy azt a tekintélyt, amelyet nekem állásom nyújt és azt a befolyást, amelyet a magyar államnak egy minisztere^ ma kifelé képvisel, a gazdák javára szintén latbavethesisercu (Ellenzés és taps.) Természetes, hogy ha egy ajánlat nem nyújt előnyt, ha nem nyújt olyan előnyt, amelyet másutt megszerezni nem lehet, akkor ács nem diszkutábilis. A másik kérdés a rövidlejáratú hitelek kérdése. Itt már nem jövő tervekről van szó, hanem rámutathatok azokra az eredményekre, amelyeket az elmúlt költségvetési év folyamán a kormány elért, mert hiszen ma már 24 millió dollárt tesz ki az a rövidlejáratú hitel, amelyet a különböző pénzintézetek révén, fő• leg az Okh. vezetése alatt kisbirtokosoknak és kisiparosoknak és részben nagyiparosoknak juttatunk, mint fixkaanatozású és a mi viszonyaink között előnyös kamatozású hitelt. Ez a mi viszonyaink között olyan hatalmas öszszeg, amelyet nem lehet lekicsinyelni és amelynek közgazdasági eredményei is mutatkoznak részben abban, hogy ezzel sikerült egy nagyon válságos évben a mi mezőgazdaságunkat átvezetni a bajokon és sikerült a mi termelésünket és főleg exporttevékenységünket, mezőgazdasági kivitelünket oly mértékben emelni, hogy ennek segítségével aktív kereskedelmi mérleghez jutottunk, amely aktív kereskedelmi mérlegnek elérése tavaly még ábrándunk és legfőbb vágyakozásunk volt. (Ügy van!) Ne mondja nekem senki, hogy ez úgy állott elő, hogy mi végeladást csináltunk, ne mondja nekem^ senki, hogy ez úgy állott elő, hogy mi kiárusítottunk mindent, és ne mondja nekem ser/ki, hogy ez úgy állott elő, hogy csak behozatalunk csökkent, de nem növekedett a kivitelünk és hogy a gazdasági romlásnak egyik szimptomája az, hogy már nem is tudunk árukat behozni. Ezek az utóbbiak is mindenesetre szerepet játszottak abban, hogy behozatalunk csökkent. De behozatalunk csökkenése is tulajdonképpen két okra vezethető vissza. Először a mi belföldi termelésünk növekedésére, vagyis arra, hogy mem szorultunk külföldi árukra. Másrészt természetesen arra, hogy a mostani gazdasági viszonyok között a mi vásárlóképességünk, illetve vásárlási hajlandóságunk csökkent. De ez sem abszolút rossz tünet, mert abban a részben, amikor ott csökkent, ahol a mi megélhetési szempontunkból nem okvetlenül szükséges áruk behozatala ment vissza, ezt én aggodalommal nem nézhetem, (Felkiáltások: Sőt!) hanem inkább úgy tekintem, hogy végrevalahára a mi társadalmunk is tudatára jött annak, hogy nemcsak az államnak, hanem a társadálómnak is józan, takarékos polgári életet kell folytatnia és felesleges költekezésektől tartózkodnia kell. (Ügy van! Ügy van! — Élénk helyeslés.) A hitel másik kategófiájáról csak egészen röviden akarok szólni, mert nekem abban kevés részem van. Inkább, sajnos, a másutt elfoglalt kereskedelemügyi miniszter úr nevében akarok arra kiterjeszkedni, hogy a kisipari hitelt is sikerült — és azt hiszem, amit Hadik ő excellenciája is kegyes volt elismerni, elég jó formában — megoldani. Remélem, hogy ennek az lesz a hatása, hogy a mi nehéz viszonyok között levő kisiparunkat újra lábra tudjuk állítani, exporttevékenységre tudjuk serkenteni és ahhoz a tőkéhez juttatjuk, amelynek hiánya főakadállya volt anmak, hogy kihasználjuk azokat a lehetőségeket, amelyek a kiiiíöleli piacon a kisiparnak kínálkoznak, de amelyek a belföldi piacon is rendelkezésre állnak. Nem akarok itt részletekbe menni, csak arra utalóik, hogy nekünk igen nevezetes kisipari ágazataink voltak, amelyek az idők folyamán különböző okokból elsorvadtak és a minimumra redukálódtak. Itt van a mi puskaművesiparunk, itt van az ötvösiparunk és itt van a mi órásiparunk, amely nem annyira új és teljesen itt készült óráknak előállításával foglalkozik, hanem behozta az alkatrészeket és azokat itt állította össze. Ezeken a tereken és sok más téren itt nagy fejlődési lehetőségek vaninaik. Most szisztematikusan, egyenként vizsgáljuk meg ezeket a kisipari ágazatokat, mert másképpen nem lehet, és a keresik edeimi miniszter úr megnézi, hogy mindegyiknek mi a baja, mi az akadálya, hogy prosperáljon. Ezeket az akadályokat el fogja hárítani és — ami azoknak hitelügyi részét illeti — ezt már el is hárítottuk. A rövidlejáratú hitel nyújtásánál tehát nem érheti szemrehányás a kormányt abból a szempontból, mintha egyoldalúan csak a mezőgazdasági hitelre gondolt volna, mert egyidejűleg és párhuzamosan úgy a mezőgazdasági, mint a kisipari, a nagyinari, a kereskedelmi és különösen a kiskereskedelmi hitelre is kiterjedt a gondoskodása. Még egy kérdést hoztak itt fel a szónokok, amU én igen ^ természetesnek tartok. Arról az akcióról beszéltek,^ amely^ már annyi port vert fel és amely a másik Ház bizottságában most van tárgyalás alatt. En, bocsánatot kérek, abban a nézetben vagyok, hogy mi akkor foglalkozzunk egy törvényjavaslattal, amikor az az alkotmányos rend szerint tárgyalás végett .idekerül. (Helyeslés*.) Ez annál célszerűbb, mert hiszen az ilyen törvényjavaslatok módosulnak a tárgyalás folyamán, amint a szóbanforgó javaslat is erős módosuláson megy keresztül és talán nem volna célszerű hiábavaló vitákba bocsátkozni valamely javaslat fölött, amely javaslat természetszerűleg e Ház elbírálása elé abban a formában tartozik, amilyen formában azt a másik Ház elfogadta és ide tárgyalás végett áttette. Ennek folytán méltóztassék a mélyen t. Felsőháznak engem felmenteni az alól hogy ezzel a javaslattal most részleteiben foglalkozzam, hiszen csak néhány nap választ el attól, hogy ezzel itt foglalkozzunk. (Helyeslés.) Mégis méltóztassanak megengedni, hogy tekintettel arra, íhogy magával az fclvvel szemiben is, amelyen a javaslat^ felépült, kifogások emeltettek, erre vonatkozólag néhány szót szóljak. Mindenekelőtt bátor vagyok . leszögezni, hogy ezt a javaslatot [ nem lehet úgy kezelni, mintha ez volna az a javaslat, az a kizárólagos panacea, amellyel a kormány a gazdák bajain segíteni akar. Nem. Ezeken a bajokon a kormány egy minden részre kiterjedő és közismert gazdasági ürogrammal kíván segíteni. Segíteni kíván minden részében, —.ellenben a gabonaértékesítésen^ és az árra nézve ennek a javaslatnak segítségével. Ez tágabb jelentőséget csak azért nyert és nagyobb fontossággal csak azért bír. mert mai tényleges viszonyaink között egvik mezőgazdasági terményünk sem olyan fontos, mint a gabona és régi tétel, hogy Magyarország gazdasági sorsa, jó vagy rossz helyzete szorosan összefügg azzal, hogy milyen termés van. de másodsorban és főleg azzal, hogy milyen áron tudja értékesíteni a gabonát. (Ügy van! Ügy van!)