Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.
Ülésnapok - 1927-84
Az országgyűlés felsőházának SU. ülése li Közvetlenül az én tárcámat illetőleg kevés megjegyzés történt a vita folyamán. Ezekre nézve általánosságban csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy azokat a gondolatokat és eszméiket, amelyek közigazgatási természetűek, —- azt hiszem, hogy ezt nemcsak a magam részéről, hanem a kormány töblbii tagja nevében is kijelenthetem — meg fogjuk szívlelni és adott esetekben, mint illetékes Ihelyről jövő észrevételeket és tanácsokat fogjuk szem előtt tartani. Méltóztassék azonban felmenteni az alól, hogy egyes esetekkel itt külön-külön foglalkozzam. (Helyeslés.) Általánosságban nagyon köszönöm úgy az előttem szólott Endrey ő méltósága, mint a maj dnem valamennyi szónok által tett ama nyilatkozatokat, amelyek helyeslik a kormánynak azt a törekvését, hogy a költségvetési kiadásokat a tavaly hozott országos határozat értelmében enyhíteni igyekszik. Sőt tovább megyek: köszönöm azt a kritikát is, amelynek kapcsán engem további takarékossági politikára méltóztattak buzdítani. E tekintetben csak Székács Antal igen t. felsőházi tag úr és Bernáth István ő méltósága tértek el bizonyos mértékig a felszólalók tenorjától,, akik azt kifogásolták, hogy nincs ebben a talkarókosságban elég tervszerűség. Különösen Bernát István ő méltósága mondotta azt, hogy nem látja az egyéni iniciativát és körülbelül úgy fejezte ki magát, hogy | a kormányt inkább tolják az események ebben az irányban, semhogy céltudatosan járna el. Boosántot ikérek ő méltóságától, de én, amikor ezt a ihelyet elfoglaltam, és amidőn még az államháztartás igen jelentékeny feleslegekkel zárult, azzal a programmal jöttem erre a helyre, és első felszólalásomtól kezdve ezt az álláspontot képviseltem, hogy a mi kiadásainkat redukálnunk kell, a mi kiadásainkat a mai megcsonkított valóságos helyzetünkhöz kell mérnünk. (Elénk helyeslés és taps.) Azzal jöttem, hogy az általános közigazgatási költségeknek lehető redukálásával, fokozatos, fájdalommentes redukciójával kell nekünk állandóan foglalkoznunk. Ma is azon a nézeten vagyok, hogy hosszú ideig konzekvensen kell járnunk ezen az úton, (Felkiáltások: Sajnos!) ez pedig minden olyan kiadás eliminálását kell, bogy maga után vonja, amely felesleges. (Helyeslés.) Osztom azt a nézetet is, bogy lehetőleg a megkezdeti, alkotások befejezésének, illetőleg megerősítésének kell elsősorban történnie, és csak azután van helye bánmilyen szép és bármilyen nemes újabb terveik megvalósításának. (Ügy van! Ügy van!) De ha ez is az elv, méltóztassék koncedálni, hogy ezen elv keresztülvitele helyesen csak úgy történhetik, ha az nem gátolja meg teljesen egy élő nemzet haladását, és ha nem állítunk ezáltal akadályokat olyan fejlődési irányok útjába, amelyekről rövid ideig sem mondhatunk le. Nem mehet ez a takarékosság odáig, hogy meglévő intézmények elsorvasztassanak, (Ügy van! Ügy van!) nem mehet odáig, hogy visszafelé tegyünk lépést akár kulturális, akár pedig szociális politikánkban. (Ügy van! Ügy van!) Ez az én nézetem szerint csak azt jelentheti, hogy azt a tempót, amely tempóban ez a kormány éveken keresztül kénytelen volt az elmúlt évek mulasztásait pótolni, bizonyos mértékig most már lassítsa, mert az a nézetem, hogy a legszükségesebb teendők ezen a téren már elvégeztettek. Szemrehányásokat kaptam ebben a Házban is a takarékossággal kapcsolatban azért, mert a földmívelésügyi tárca költségvetését is redukáltam és talán éppen erre vezethető vissza '. évi június hó 26-án, csütörtökön. 311 az a szemrehányás, amely ebből a szempontból ért, hogy itt nincsen tervszerűség a megtakarításokban. Bocsásson meg a mélyen t. Felsőház, nekem ebben a kérdésiben igen nehéz^ a helyzetem, és nem kevésbbé nehéz minisztertársaim helyzete, mert megkezdett akciók nem hagyhatók félbe és meglévő intézmények nem csonkíthatok meg egyik-napról a másikra. Itt sok olyan intézményt kell bizonyos mértékig befejezésihez, vagy legalább időleges befejezéshez juttatni, amely a változott viszonyok között, a mai viszonyokat ismerve, talán csak kisebb mértékben, vagy egyáltalán későbbi időben létesíttetett volna, de mivel már létesült, vagy létesítése megkezdetett, azt be kell fejezni. Nagyon nehéz egy redukciót keresztülvinni, mert mindenütt szerzett jogokba, mindenütt jogos városi, megyei, stb. törekvésekbe ütközik. Régebben tett Ígéreteket kell beváltani, amely ígéretek tekintetében azok. akik a maguk zsebére, a maguk költségvetésére már áldozatot hoztak, méltán követelhetik, hogy a tett Ígéretek be is váltassanak. A takarékossággal és különösen annak beruházó részével szintén óvatosan kell bánnunk, mert egészen kétségtelen, hogy a beruházások elmaradása feltétlenül ihozzájárul a munkanélküliség növeléséhez. Távol áll tőlem azt az álláspontot elfoglalni, — és ez irányban tavaly is voltam bátor ebben a Házban nyilatkozni — hogy csupa kényszermunkákat végezzünk, és csak azért végezzünk munkákat, hogy a munkanélküliségen segítsünk. De bocsánatot kérek, ha ez is az elvünk, addig, amíg szerves gazdasági programmal sikerül a munkanélküliséget a mezőgazdaságban és az iparban megfelelően eltüntetni, átmenetileg kénytelenek voltunk és kénytelenek r leszünk még a jövőben is talán olyan munkálatokat is egyes vidékeken ' elvégeztetni, amely munikálatokat csak későbbi időpontban végeztetnénk abban az esetben, ha éppen azon a helyen nem volna nagy a munkanélküliség, és így szociális szempontból nem volnánk kénytelenek bizonyos akciókat végrehajtani. Itt a súlyt csak arra helyezhetem, hogy ennek ne legyen inségmunka-jellege, hanem olyan munka legyen, amelynek tényleg megvan a gazdasági jogosultsága és csak időrendben tolódjék előre. r Helyeslés.) Ugyancsak szóvá méltóztatott tenni, hogyha mi intenzív földmívelési politikát akarunk csinálni, akkor a mai világban kialakult földmívelési tudományt igénybe kell venni és különösen a mi viszonyaink között fel^ kell tárni azokat a lehetőségeiket, amelyek kínálkoznak és ebből a szempontból a kísérletügyet nem szabad elhanyagolni. En teljesen osztom ezt a nézetet, és a földmívelésügyi miniszter úr is osztja ezt, úgyhogy mi ezekre a kísérleti intézetekre különös tekintettel kívánunk lenni. (Elénk helyeslés.) Ami azt a kérdést illeti, hogy a földmívelésügyi minisztérium költségvetése is 5% -kai csökkent, ki kell jelentenem, hogy igaz ugyan, hogy maga a költségvetés tényleg csökkent, de egyidejűleg ne méltóztassék elfeledni, hogy a tavaly rendelkezésre állott fedezetek túlnyomó nagy részét földmívelési célokra fordítottak, mégpedig azon elv szem előtt tartásával, amelyet itt is több oldalról hangoztatták, hogy lehetőleg koncentráltan, nagy akciók keresztülvitelére használtassanak fel azok a beruházási összegek, amelyek rendelkezésre állanak. Ezek az akciók, amelyekről a földmívelésügyi miniszter úr ő excellenciája azt hi-