Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-84

Az országgyűlés felsőházának 84- ülése ban — én Fehérvárt a vasúti összeköttetés következtében fél délelőtt meg sem tudom járni — nem is fizetné ki magát. Az állam azonban nagy hatalommal ruházta fel ezt az intézményt: fizetési meghagyások kibocsátására ad neki jogot, a közigazgatási eljárás áll rendelekezésére az általa kimutatott hátralékok behajtására. Ha ilyen hatalmat adunk egy intézménynek, akkor legalább is meg kell követelnünk, hogy a számlázás, amit végeznek, rendes és jó legyen. Ha nekem egy kereskedő rosszul^ számol, ott hagyom; ha egy bank hibásan számítja ki a kamatot, felmondom és leszámolom a számlát, ezt az intézményt azonban nem hagyhatom ott, mert oda vagyok láncolva. Azért arra kérném a népjóléti miniszter urat az intézet elnökét, hasson oda, hogy ez az intézet kommerciálisán rendesen legyen vezetve és tanítsa meg az ottaniakat, hogy ők vannak a közönségért, nem pedig a közönség ő értük. (Helyeslés.) Újra vissza kell térnem egy tárgyra, amelyet utolsó felszólalásomnál említettem, de az akkori igazságügyminisztertől megnyugtató vá- . laszt nem kaptam. Igaz, hogy magam nem hal- I lottam a választ, csak úgy adták nekem vissza. , Akkor arra kértem az igazságügyminiszter j urat, történjék valami törvényhozási intézke- | dés abban a tekintetben, hogy a részegség mint ; olyan, büntetendő legyen. (Helyeslés.) Akar [ mint kihágás, akár mint más, az már mindegy. A részegség ellen küzd a mostani kormány, hiszen a belügyminiszternek van egy rendelete, j vagy talán törvény is van, amely a 18 éven i aluli fiataloknak nem engedi meg szeszes italok kiszolgáltatását. Ha azokat a fiatalokat megvédjük, miért ne védenők meg a nagykorúakat is a részegség elállatiasító hatása ellen 1 Hiszen a részegség számos bűnnek a forrása. A részegséget felhasználják arra, hogy gyilkosságokra alibit szerezzenek. Iszik egy pár liter, vagy pár deci bort egvik, vagy másik korcsmában és megvan az alibi, hogy részeg volt; nekimegy és elköveti a gyilkosságot. A válasz az volt, hogy erre van nekünk törvényes intézkedésünk, tehát nem szükséges újabb intézkedés. Igen, azt én is tudom, hogy van, van a botránytkeltő részegség ellen. De én nem varom meg, hogy botrányt keltsen a részegség, elég nekem, hogy a részegség mint olyan, legyen vétség és bírsággal, vagy másképpen legyen büntetendő. Ugyancsak szó vált ettem akkor és szintén intézkedést kértem, hogy minden olyan ember, aki gyilkosság útján jut valami örökséghez, ipso facto zárassék ki az örökségből. Régi dolgok is vannak, de a mostani tiszazugi és hasonló tömeges gyilkosságok mutatják, hogy igazam volt, amikor ezt követeltem, mert hiszen lehetetlen állapot, hogy bizonyos risque vállalása mellett, hogy megcsípik, vagy nem csípik meg, egyszerűen megöli apját, anyját, feleségét vagy más rokonát és azután szépen beül a vagyonba. Erre vonatkozóan szintén kaptam már olyan választ, hogy erre is van intézkedés, per útjain, mert érdemtelenségi vagy hálátiansági pert lehelt megindítani és akkor a gyilkost kizárják az örökségből. De kérem uraim, ki tudja ezt a népből? Kinek van a Tiszazugban, a falun pénze ahhoz, hogy a pert megindítsa ? Hiszen pénzbe kerül és bizonytalan a per. Méltóztassék olyan intézkedést hozni, hogyha valaki préméditait gyilkosság útján akar örökséghez jutni, az a bíróisági ítéletben ipso facto kiz&rassék az örökségből. ^ Ez egyszerű, sem adniinisztracionális (költségbe nem kerül és elveszi a gyilkosságnak egyik ingerét. Ezzel befejeztem volna felszólalásomat, de 1930. évi június hó 26-án, csütörtökön. 301 még fülembe cseng Shvoy Lajos ő méltóságának tegnapi felszólalása. Nincs meghatalmazásom hitsorsosaim nevében felszólalni, de mint lutheránus koronaőr talán megtehetem és meg vagyok győződve arról, hogy úgy az én, mint a testvéregyházamnak magyarul gondolkozó tagjai, mind csatlakoznak az én felfogásomhoz. Köviden csak a&t a kijelentést akarnám tenni, 'Halljuk! Halljuk!) nem ismerem el igaz magyar embernek, aki Magyarországon a kathoiikus és protestáns embereket vallásuk szerint osztályozza. (Ügy van! — Taps.) nem ismerem el igaz magyar embernek azt, aki nálunk, szegény, szomorú magyarok közé, egyházaink közé éket akar verni. Mindnyájan egy Istennek és egy hazának vagyunk szolgái. (Ügy van! Ügy van!) Mindnyájan, ha a vallásnak külön nyelvén is, csak egyet kérhetünk: kíméljen meg az "Úristen bármilyen egyenetlenségtől és adja meg áldását, amelyre annyira rá vagyunk szorulva. Bizalommal viseltetvén a kormány iránt és különösen Bethlen István iránt, a költségvetést megszavazom. (Éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra következik Bittner János ő méltósága. Bittner János: Nagyméltóságú Elnök. Űr! Igen t. Felsőház! A törvéinyhozás és a kormány bölcsesége folytán a kézműipar is szóhoz jut ebben az előkelő testületben, a törvényhozás Felsőházában és így kötelességemmé teszi az az érdekeltség, amely ide beküldött, hogy azokat a sérelmeket, bajokat, kívánságokat, amelyek köztünk felmerültek, szóvátegyem. Nagy megelégedéssel és örömmel vette tudomásul a kézmüiparosság a kormánynak azt az intézkedését, hogy végre megszavazta a hosszú ideig vajúdó tízmilliós kisipari hitelt és az illetékes intézmények útján oda fogja juttatni, ahol némiképpen táplálja azt a forgótőkét, amelynek nagy hiányát szenvedi ma minden iparos és kereskedő. Nagyon helyes és üdvös volna, ha ezenkívül a kormány hozzájárulna ahhoz, hogy előkelő nagy pénzintézetek szintén elláthassák hitellel a kézmüiparosságot olyanformán, hogy némi garanciát vállalna a veszteségekre nézve, igen csekély részben és csak olyan intézeteknél, amelyek maguk ás garanciát biztosítanak arra, hogy nem könnyelműen adják ki a hiteleket és ezzel a garanciával bátrabban és nemcsak kézzelfogható garanciák ellenében, hanem a becsületesség alapján is tudnának hitelt nyújtani. Ez nagyon kívánatos volna. Ezért kérem a kormány igen t. tagjait, hogy ebben az irányban is méltóztassanak gondolkodni a dolog fölött és lehetővé tenni, hogy így az ipar némiképpen forgótőkéhez jusson. A r társadalombiztosító intézménynek aggkori és rokkantsági biztosítása meglehetősen erősen igénybe veszi az ipart és kereskedelmet és az az összeg, amelyet ezen a címen az ipar és kereskedelem befizet, lassan-lassan bizony mindig kevesebbé és kevessebbé teszi azt a forgótőkét, az egyre kevesebb lesz a gazdasági vérkeringésben és így a vállalkozást lehetetlenné teszi. Annak idején mindenkii esalk a szociális szempontokat tartotta «szem előtt és azoknak érdekében járult hozzá. Most azonban már látjuk, hogy nem volt időszerű, mert hiszen a gazdasági élet .rosszabb és rosszabb lesz az idők folyamán és így ezek az elvont tőkék megakadályozzák az ipart és kereskedelmet abban, hogy fenntarthassák magukat és üzeműiket fejleszthessék. Meglehetősen bántó az, ami az iparral és kereskedelemmel szemben történt éppen a közelmúltban. Az új városi törvény végrehajtása 50*