Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.
Ülésnapok - 1927-82
Az országgyűlés felsőházának 82. ülése Sajnos, ezt a pályázatot előzetesen a külföldi cégekkel nem beszélték meg annyira, hogy a pályázatban mi hogyan értendő, de nem igen pályáztak.^ Egyes magyar bankok pályáztak külföld^ cégekkel kapcsolatosan és tettek egy olyan (ajánlatot, amely nézetem szerint — ha meg méltóztatnak ismerni, talán a nyilvánosság elé fog kerülni, ha tovább folyik ez a harc, amely most megindult — abszolúte elfogadhatatlan. «Meggyőződésünk», «azon leszünk», «bízunk abban», és ilyen kifejezések voltak, amelyek tulajdonképpen nem foghatók naeg. Tett a «Batavsche»^ amsterdami cég is ajánlatot, mégpedig egy másik céggel együtt, amely egészen megfelelőnek mondható. A kincstárnak és a gazdatársadal ómnak: érdeke az, hogy a meglévő dohány elmenjen külföldre, hogy évről-évre a készlet eladása biztosítva legyen, hogy 10 év alatt mindent átvesznek az utolsó kilóig, de úgy, hogy először megfizetik és utána szállítják el, nem pedig hitelbe. 1500 vagonban lett az évenként átveendő mennyiség megállapítva, ami lehetővé teszi a gazdálkodókra nézve, hogy újabb 5—6—10.000 holdra dohányengedélyt lehet kiosztani, ami nagyon fontos volna a mezőgazdaság mai szomorú helyzetében, mert hiszen ez mégis csak egyike a legbiztosabb jövedelmeknek, mert biztosan lehet vele kalkulálni. A kincstárnak is érdeke tehát, hogy a termelést növeljük. Ma 40.000 holdunk van beültetve, a háború előtt pedig körülbelül 60.000 holdat tett ki a bevetett terület Csonka-Magyarországon. Erre a nívóra szeretnők pár év alatt a termelést ismét felemelni. A gazdáknak egyúttal nagy érdekük volt, hogy attól a vállalattól, amellyel ezt a megállapodást megkötik, olcsó pajtakölesönt kaphassanak. Itt szembenállunk egy egyoldalú, rosszindulatú ferdítéssel, amely ferdítéssel bizonyos oldalról a sajtót is megtévesztik. Azt mondják, hogy kétmilliót kap a gazdaközönség, mi az neki? Semmi. Miután ez nagyon fontos kérdés és miután nem tudom, hogy ebben a kérdésben a megfelelő nublicitás rendelkezésre áll-e, szükségesnek tartom, hogy a kérdés helyes megvilágítását itt, a törvényhozás termében leszegezzem. Amikor ezek a híresztelések jelentkeztek, én a következő nyilatkozatot adtam ki, amelyet egy lap volt szíves szó szerint közölni. (Olvassa): «A dohányexport kérdésében több téves híradás jelent meg a napi- és szaksajtóban, amelyek többek között helytelen megvilágításba helyezik ebben az ügyben az elnökletem alatt álló Dohánytermelési Szaktanács szerepét is. Az első tévedés az, mintha a Dohányjövedék bérbeadásáról lenne szó, amit különben már illetékes helyről megcáfoltak. A szőnyegen lévő kérdés a jelenleg raktáron lévő nagy nyersdohánykészlet mielőbbi eladása és a magyar nyersdohányfelesleg 10 éven át való értékesítésének biztosítása. E tekintetben a tényállás az, hogy a dohányfelesleg exportja ügyében 1929 augusztus havában lejárt pályázatra több ajánlat érkezett be, amelyek közül a Dohányjövedék csak kettőt tartott érdemesnek tárgyalás alá venni. Az e^vik egyes magyar bankoknak külföldi cégekkel létesített konzorciális ajánlata, a másik a Bataafsche Tabacscompagnie N. V. amsterdami cég ajánlata, amelyet a Compagnie Generale Financière des Tabacs Basel (Cogefita) céggel együtt tesz. Ez utóbbi 15 világbanknak, köztük a. Basier Handelsbanknak és a Ghase National City Banknak alapítása. A mai helyzet az, hogy még mintegy 1500 vágón 1927. és 1928. évekből származó áru vár értékesítésre és a további évek mindenkori ki. FELSŐHÁZI NAPLÖ. V. 1930. évi június hó 24-én, kedden. 271 viteli feleslegeinek elhelyezését is biztosítani kell. E napokban az Állandó Dohánytermelési Szaktanács ülést tartott, amelyen Jbehatóan tárgyalta a dohány kivitelre vonatkozó ajánlatokat és felkérte a pénzügyminisztert, hogy a dohányexnort immár 8 hónap óta húzódó ügyében sürgősen döntsön. A bankkonzorcium előterjesztett ajánlata sem a kincstár, sem a gazdatársadalom érdekeit nem elégíti ki és így elfogadhatatlanná^ vált, míg a Batafsche és a Cogefita ajánlatát a tényállás megismerése után az Állandó Dohánytermelési Szaktanács egyhangúlag megfelelőnek találván, a pénzügyminiszternek elfogadásra ajánlotta. A Szaktanács véleménye szerint az eleiérendő cél az, hogy a raktáron lévő nagy készletek a mai viszonyok közt elérhető legjobb aron^ értékesíthetők legyenek, az évenként eddig jelentkezett feleslegeknél még nagyobb mennyiségek átvétele biztosíttassék és ezáltal a dohánytermelő területeket fokozhassuk, a gazdáknak olcsó kamat mellett nyújtott kölcsön biztosítva legyen és az exportszerződésben vállalt kötelezettségek teljesítésére meg legyen a feltétlen garancia. Hogy mindeme szempontok kellően érvényesülnek-e a Bataafsche és a Cogefita együttes ajánlatában, annak elbírálása és az ügynek eldöntése a pénzügyminiszter úrtól függ. A Dohánytermelési Szaktanács szerepe arra szorítkozik, hogy e nagyjelentőségű kérdésben elsősorban a termelő gazdatársadalom szempontjából véleményt nyilvánítson.» Mármost azokkal szemben, akik előállottak és azt mondták, hogy «kétmillióért nem érdemes f ezt az üzletet odaadni külföldnek, mit ér kétmillió a gazdatársadalomnak» — kijelentem, ez nem igaz. A kétmillió nem a gazdatársadalomé, a kétmillió egy része annak a garanciális . biztosítéknak, amelyet az a külföldi cég vállal a Dohányjövedékkel szemben. Ezt a kétmilliót kamatmentesen adja a jövedéknek 10 évre biztosítékul és tíz év múlva akár pénzben, akár dohányban visszaafizélhető. Ezt a kétmillió biztosítékot kiegészíti többek közt az a hétmillió svájci frank garan^ oia, amelyet ezek a világbankok vállaltak. Ezek a bankok, mint a Basler Handelsbank, azt hiszem, elég erősek arra, hogy ezt a garanciát elfogadhassuk. Ami a gazdatársadalomnak nyújtandó kölesönt illeti, az egészen másként áll, mert a gazdatársadalomnak rendelkezésre áll minden dohánnyal bevetett katasztrális hold után az a 800 pengős kölcsön, amely 6 és 1 I Í % mellett lesz felvehető. Te-hát nem 2'millió az, ami a gazdatársadalom rendelkezésére áll, hanem 32 millió. Tessék megszorozni a 800 pengőt a dohány termő területtel. Ha azután a 40.000 hold terület növekszik, növekszik ez a kölcsönösszeg is. Ha szabad, kérek öt perc szünetet. (Felkiáltások: Megadjuk!) Elnök: Megadjuk az öt perc szünetet. Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után-.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Hadik ő excellenciája folytatni fogja beszédét. Gróf Hadik János: Tisztelt Felsőház! A kartellkérdéssel kívánok foglalkozni, mely a sok igéret ellenére még mindig nem rendeztetett. (Ügy van! jobbfelől.) Hallottunk mindenféle kormánykijelentéseket, amelyek annakidején abban az irányban . szólottak, hogy igenis a kormány belátja, hogy a kartellek 44
