Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-82

Az országgyűlés felsőházának 82. ülése Miért? Ügy látszik, az erdészeti főosztálynak nem tetszik, hogy mi direkt előadhassuk a miniszter úr előtt (Mayer János földmívelésügyi miniszter: Dehogy nem!) aggályainkat és kívánságainkat, mert különben nem akadályozta volna meg ezt a tanácskozást. Nem akarom feltételezni, hogy a földmívelésügyi miniszter úr akinél eddig ezt nem tapasztaltam, udvariatlanságból nem válaszolt volna. (Mayer János földmívelésügyi miniszter: Elfoglaltságom miatt nem válaszoltam!) Nem válaszolt azért, mert elzárkózott az elől, amit annakidején megigért, hogy ezeket a kérdéseket együtt meg fogjuk tárgyalni. Az említett rendelet hatályon kívül helyezését azért sürgetjük, mert korlátozza az erdőbirtokosok szabad mozgását. Ez egy háborús rendelet, amely akkor is túlszigorú volt és , amelynek fenntartása ma már nem időszerű. A földmívelésügyi tárca beruházási programmját a rendszertelenség jellemzi, hiszen erre a miniszter úr is rámutat beruházási jelentésében. A 18. oldalon azt mondja (olvassa): «Egységes, hosszabb időre terjedő beruházási szerves Programm alkotása lehetetlen volt.» Ez bizonyos: érezzük, hogy semmiféle egységes programúiról ezideig szó sincsen. Az összes beruházások öt év alatt 252 millió pengőt tettek ki. Ebből erdőgazdasági beruházás 9 millió, amelyből több, mint 5 millió Lillafüredre ment el; az Alföld fásítására és kopár-fásítására alig 2 millió pengő költetett el öt év alatt. (Egy hang jobbfelől: Nagy hiba!) Ha igazak azok az argumentumok, amelyeket a kormány az Alföld fásításáról és • a kopár-fásításról alkotott törvény tárgyalása során az indokolásban kifejtett, akkor teljesen érthetetlen, hamisam értelmezett takarékossági szempont az Alföld fásítását és a kopár-fásítást teljesen abbanhagyni, mert az a 28.000 pengő, ami fel vain véve, nagyon csekély öszszeg, számításba sem jön. Ennek következtében elmondhatjuk, hogy az az akció, amely egészen szépen indult, ma sub titulo takarékosság teljesen abban maradt. Kifogásolható a földmívelésügyi miniszter úr szőlőgazdasági politikája is. Ma 380.000 hold szőlőterületünk van. Évek óta ígérik a borfogyasztási adó teljes eltörlését, most pedig azzal biztatják a gazdákat, hogy majd a községek háztartásának rendezése után talán erre is sor kerül. Azt mondom, ha Jókai még elme, megírhatná újra azt a regényét, hogy: «Mire megvénülünk». (Élénk derültség.) A külföldi borházakra áttérve, ezeknél állítólag súlyos veszteségek érték az államot, Svájcban, Londonban, Berlinben. Érdekes volna megtudni, hogy a borházakban fekvő tőkék milyen sorsa jutottak. Legyen szabad itt nekem egy levelet felolvasnom, melyet a napokban kaptam, s amely körülbelül jellemzi azt, hogy a borházaknál milyen anomáliák vannak. Ezzel quasi alkalmat akarok nyújtani a földmívelésügyi miniszter úrnak arra, hogy ezeket az adatokat, ha nem helytállóak, megcáfolhassa és végre közölje az ország közvéleményével, hogy mi történt eddig: a borházaknál, mennyi pénz veszett el, mert hogy pénzt vesztettünk el itt, az egészen bizonyos. Amikor a kísérleti ügyet Sommsich László gróf úr a múltkor szóbahozta, azt mondotta, hogy 4—500.000 pengő volna szükséges egy évben ahhoz, hogy a mezőgazdasági kísérletügyi szolgálat megfelelhessen a maga hivatásának, feladatának, s ugyanakkor csak a berlini borháznál körülbelül egymilliót vesztettünk el. (Mayer János földmívelésügyi miniszter: Hogy lehet ilyet hasból 1930. évi június hó 24-én, kedden. 269 mondani?) Tessék akkor megmondatni, hogy mennyit! (Mayer János földmívelésügyi miniszter: Ne tessék számot hasból mondani! Nem lehet valótlan dolgokat a Felsőházban a nyilvánosságba bedobni! Több tárgyilagosságot várok! — Mozgás a Ház minden oldalán.) Ha a miniszter úr így beszél, még inkább kénytelen vagyok felolvasni ezit a levelet (olvassa): «Hogy a borpaloták mibe kerültek és mibe kerülnek évenként, azt pontosan megállapítani nem lehet. (Mayer János földmívelésügyi minjszter: Hallatlan!) Erre nézve Dengler és Vanemaeher építészek tudnának pontos felvilágosítást adni. A hamburgi borház már két éve van bezárva. A bért természetesen az állam ma is fizeti és meg 8 évig fizetni fogja, mert a szerződés 10 évre szól.» Igaz ez, miniszter úr? (Tovább olvassa): «A varsói borház haldoklik. Megmentésére tudomásunk szerint a közeljövőben Barcza államtitkár úr vezetésével egy küldöttség: fog kiutazni. Jó lesz, ha pénzt visznek magukkai, mert könnyen úgy járhatnak, mint Londonban jártak, a'hol az ottani borpalotával szintén baj volt s egy angol tábornok, aki az üzlet ellenőrzésébe valamiképen angol részről volt bekapcsolva, erélyesen lépett fel az ott szintén deputációzó Barcza államtitkárral szemben, úgyhogy az üzem adósságait Barcza rémülten fizette ki. Állítólag- sürgönyileg kért pénzt. A berlini ház szintén be van máj- csukva. Két negyedévi házbért, azaz összesen 70.000 márkát a földmívelésügyi minisztérium már az üzlet bezárása után volt kénytelen kifizetni s még négy esztendőt fizetni fog évi 140.000, összesen tehát 560.000 márkát, mert a szerződés 10 évre szól s csak a harmadik év végén mondható fel egy esztendőre. A bérlő a boron 27%-ot keresett volna rezsi fejében. Sört nem volt szabad kimérnie.»^ Németországban megtiltani egy ilyen vendéglőben a sör kimérését abszurdum. (Mayer János földmívelésügyi miniszter: Ide, a Felsőházba valók ezek a mesék?) Igen, ide valók! (Mayer János földmívelésügyi miniszter: Nevetséges dolog, ez regény!) Sokkal nevetségesebb és lehetetlenebb dolgok történnek a földmívelésügyi minisztériumiban! Csak azért ^nevetséges, mert különben nagyon is keserű; nevetséges azért, mert látszik a kapkodás, a rendszertelenség. (Mozgás.) (Tovább olvassa): «A berendezésre előirányzott összeg 300.000 pengő volt. Már a start rosszul sikerült, mert a helyiség szeptember 1- helyett október 15-én nyílhatott meg. Hogy milyen szakértelemmel történt a berendezés megrendelése, arra jellemző, hogy Dengler és Vanemaeher építészek, akiknek ügyibuzgalma, ágylátszik, a földmívelésügyi minisztérium részéről rendkívüli mértékben talált megértésre, eszközölték a tűzhely- és konyhaberendezést, szóval a kizárólag üzemi vonatkozású dolgok megrendelését is. A tűzhelyet a bérlőnek rögtön ki kellett dobnia, mert hasznavehetetlen volt. Ugyancsak erre a sorsra jutott az 500 literes főzőüst is, amely — minden szakértő tudja — vendéglői célokra teljesen hasznavehetetlen, valamint a söntésasztal is, amely rövid és keskeny volt, mint egy patikaasztal, holott 1500 személyes vendéglő söntéséül kellett volna szolgálnia. Az építészek 30.000 pengőt szántak szellőztetésre s alig tudta a bérlő kivinni, hogy az általa hozott, jóval olcsóbb ajánlatok közül egy 12.000 pengős .ajánlatot fogadjanak el. Ugyanez az arány a csillároknál is. Az építészek a tervekért 20.000 pengőt kaptak. Ezek díszítési tervek voltak. A való-