Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-82

Az országgyűlés felsőházának 82. ülés bardirozásuk lehetőségének előmozdításáról, másodszor az altruista intézetek megerősítéséről, a hitelkamat mérsékléséről és az ebiben az irányban szükséges intézkedésekről; végül a belső záloglevólpiac megteremtése érdekében nyújtandó adó- és illetékkedvezményekről. Az első javaslat lényege az, hogy egy országos zálogievélalap létesíttessék, amelyet persze úgy gondoltam, hogy az az állami kölcsönből legyen hasítható — mondjuk — 100 millió összegben. Indítványom akkor az volt, hogy ezt a 100 milliót kiihasítva, alapot létesítsünk, amelyet minden intézet biztosítékul igénybe vehet az általa kibocsátandó záloglevelek névértékének, mégpedig 10%-a erejéig. Ez az alap ugyanakkor arra szolgálna, hogy az zálogleveleket vásároljon, tehát ezáltal a záloglevelek elhelyezését megkönnyítse. Viszont ugyanakkor ez az alap bizonyos intervenciókra is használható volna. Tudniillik akkor, amikor a záloglevelek kurzusa esik, zálogleveleik vásárlásával lehetne azoknak kurzusát bizonyos fokig fenntartani. Az az alap az én tervem szerint úgy lett volna igénybe vehető, hogy az illető intézet, — bármelyik intézete az országnaik — kötelezte volna magát arra, hogy legalább 50% erejéig

1 kisbirtokosoknak fog kishiteleket nyújtani, amely kishiteleknél be kellett volna tartani a.zokat a feltételeket, amelyeket indítványoztam s amelyek szerint olcsó kamat mellett. egyszóval megközelítően altruisztikus feltételek mellett nyújtotta volna ezeket a kölesönöket, ami szintén nagyban segítette volna elő a kisbirtokosok hitelügyét. Az alap létesítése megerősítette volna a belső záloglevélpiacot, mert hiszen nekünk azon kell lennünk, hogy olyankor is, amikor emiszsziók a világpiaci viszonyok következtében nem eszközölhetők, mégis lehessen zálogleveleket értékesíteni. További javaslatom az volt: a P. K.-t és az altruisztikus intézeteket is meg kell erősíteni. Ebben' azt kívántam, hogy a rövidlejáratú hiteleknél a kamatláb maximuma intézményesen biztosíttassák és a gazdaközönség részére átmenetileg néhány évre szóló hitelek nyújtása lehetővé tétessék. Aki például hosszúlejáratú hitelhez nem tud hozzájutni, egyelőre, mert nem tudunk külföldön zálogleveleket eladni, vagy csak átmenetileg akar kölcsönt igénybevenni, és bevárja azt az időt, amikor hosszúlejáratú kölcsönök igazán előnyös feltételek mellett lesznek kaphatók, kapjon pár esztendőre szóló átmeneti hitelt, amelynek segítségével viszonyait mégis rendezheti. Ez a javaslatom a vidéki pénzintézeteket is segítette volna a rövidlejáratú hitelek nyújtásánál. A harmadik javaslatban a záloglevelekből eredő kamatjövedelmet kívántam a jövedelmiés társulatiadó alól, valamint a záloglevelekbe fektetett vagyont az örökösödési illeték alól is mentesíteni. • Ezek az intézkedések odavonták ' volna a tőkét és mindenki örömmel vásárolt volna a belföldön zálogleveleket, amire a magam részéről nagy súlyt helyezek. Látjuk, hogy az illetékmentesség és egyéb kedvezmények az iparvállalatokra nézve az 1927 : III. törvénycikkben biztosítva vannak. Ezek a kedvezmények a most tárgyalás alatt álló iparpártolási törvényben is bennfoglaltatnak, sőt talán még nagyobb mértékben. Ilyen kedvezmények a zálogleveleknél is mindenesetre indokoltak. Eá akarok térni, t. Felsőház, a záloglevélkoncentráció kérdésére. Már évek óta kísért — hogy úgy mondjam — az a veszedelem, hogy itt záloglevélkoncentráció jön létre, amely bizoe 1930. évi június hó 24-én, kedden. 265 nyos fokig monopóliumot biztosít egy külföldi pénzcsoportnak. A legújabb terv az, hogy egyfelől monopóliumot biztosítanak itt egy belföldi pénzintézetnek, a többi pénzintézet csak arravaló volna, hogy ezeket az üzleteket kvázi közvetítse és felhajtsa, másfelől monopóliumot biztosítanának egy külföldi pénzcsoportnak, aminek óriási hátrányai vannak. Mert ha mi a szabad versenynek útját álljuk, ha mi mindent állami kézbe, állami ellenőrzés alá fogunk venni, és még a pénzügyi politikát, a bankpolitikát is egyes miniszteriális tisztviselők kezébe adjuk, akik semmiesetre sem bírnak olyan gyakorlattal és olyan tudással, hogy felvehetnék a versenyt a bevált, régi, 40—50 éves múltú pénzintézetek vezetőivel, hogy összeköttetést teremtsenek a külföldön, amint hogy ; nemcsak zálogleyélelhelyezésről van' szó a külföldön, de egyéb más üzletekről is, amelyek tekintetében a nagy pénzintézetek már mind összeköttetésekkel bírnak, ha ezeket egy tollvonással eltöröljük és azt mondjuk, hogy monopóliumot léptetünk életbe, akkor mi a záloglevélüzletet örök időkre kiadtuk a kezünkből és odaadtuk egy tál lencséért függetlenségünket a hosszúlejáratú hitel kérdésében. Ez az én véleményem szerint semmi esetre sem. engedhető meg. Minden erővel küzdeni kell és én a magam részéről küzdök is az ellen, hogy ez ilyen formában létesüljön. Bizonyos megállapodásokat lehet létesíteni külföldi csoportokkal, de ez csak az összes bankok résztvételével, a nagyobb bankok résztvételével történhetik, amelyeknek együttműködését nem korlátozzuk és nem tesszük lehetetlenné. Én — amint nagyon jól méltóztatnak tudni — sok kérdésben nem értek egyet a nagybank-politikával, mert vannak közöttünk differenciák, nézeteltérések. De hogy mi ignoráljuk azt, hogy ezek a nagy magyar intézetek évek hosszú során át mindig kiszolgálták a hitelszükségletet és összeköttetéseik révén igazán nagy összegeket tudtak behozni az országba, ez lehetetlen dolog, ez lekicsinylés és igazságtalan álláispont volna, amelyre én a. magam részéről nem tudok helyezkedni. Ennek következtében én azt tartom, nemcsak hogy^ a ma szőnyegen lévő tervek meg nem valósíthatók, hanem határozottan kívánnám és szükségesnek tartanám^ hogy végre két,_ vagy két és fél évi huzavona és a koncentráció hangoztatása után, amely a mi hitelviszonyainkat határozottan lerontotta, egy kormánynyilatkozat jöjjör. amelv kijelenti, hogy koncentráció nincsen. Ha a bankok koncentrációt akarnak csinálni, az ő dolguk, de a kormány erőszakkal, presszióval és saját kezébe véve az egész akciót, nem. fogja forszírozni a koncentrációt. Ez esetben legalább megint megindul a régi verseny. Itt fel kell említenem, hogy miért mondom azt, hogy két éven keresztül milyen bénítóan hatott a hitelügyekre ennek a koncentrációs eszmének folytonos h'angoztatálsa. Ha egyszer a külföld és a külföldi pénzcsoportok azt látják, hogy minden

1 8 napban jön egy nyilatkozat, hogy a pénzügyminiszter málr megint tárgyal a koncentrációval, hogy iderepültek ezek, amoda repültek azdk a különféle tényezők, amelyek bele volnának kapcsolva ebbo a monopóliumba, nem lesz olyan esztelen egy külföldi pénzcsoport, ihogyf bármely hazai bankikal szóba álljon. Azt fogják mondani, hiszen kérem, ott van a koncentrációs terv, mit jönnek hozzáník, mi egyáltalán nem állhatunk rendel! kezesre. Az első időben, régebben, két év előtt, amikor a kilátások nagyon jók voltak, — és ezt 43*