Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-82

Az országgyűlés felsőházának 82. ülése mányt és a Felsőház méltóságos tagjait, vegyék .szívükbe a munkásügyeket, mert nyugodtan mondhatom, hogy a mezőgazdasági munkásság még nem veszett el, még nem merült a szélsőségekbe, még megvian a hazafias érzületben, ne hagyjuk tehát, hogy közöttük elhinthessék a szélsőségek magvait. Ma még ha el is hintik ezeket a magvakat, eltiporjuk az ilyei: törekvéseket, de gondoskodni kell a jövőre nézve, hogy ezek a magvak fejlődésbe ne mehessenek a munkások körében, amit csak úgy lehet elérni, ha a hazafias munkásságnak megvan a kenyere. Hazánk érdekében szükséges nekünk a munkásság hazafiasságát minél jobban fenntartani. (Élénk helyeslés.) Ezelőtt két esztendővel itt a Felsőház plénuma előtt kértem a földmívelésügyi miniszter úr őn agy méltóságát, hogy a mezőgazdasági munkás aggkori biztosítást minél előbb alkossa meg. Ügy tudom, hogy a földmívelésügyi miniszter úr kidolgozott egy javaslatot, amely a nagy munkaadókat nagyban sújtotta volna. A körzeti mezőgazdasági kamarák, és azok munkásszakosztályainak tagjai erre eltekintették ettől, mert úgy látták, hogy e javaslat révén bajba jut a mezőgazdaság és akkor bajba jut a munkásság is. Most azonban előttünk fekszik egy javaslat a Felső Dunántúli Mezőgazdasági Kamarától kiindulólag^az Ormándy- és Glaserféle javaslat, amely nézetem szerint el is fogadható és keresztül vihető is volna, mert a kötelező aggkori biztosítás nem terhelné meg különösen sem a munkást, sem a munkaadót, , sem az államot, nem úgy mint a Társadalombiztosító. Ezzel a tervezettel lehetne a legjobban elérri az általános megnyugvást. A javaslat főbb alapelve az, hogy fizessen a munkaadó, a munkás és az állaim. A munkás azokra a napokra fizessen, amikor dolgozik, a munkás helyett a munkaadó ugyancsak akkor] fizessen, amikor dolgoztatja a munkást, az állam nedig az év minden napjára, az egész 360 napra fizessen. A munkás minden nap fizessen 3 fillért, a munkaadó ugyancsak 3 fillért, az állam pedig 6 fillért A javaslat tervezői szerint a biztosítás kezdődnék 20 éves korral és az elhalálozás vagy rokkantság esetén a biztosított 40 éves kor után 1600 pengő, 45 éves korban 2400 pengő, 50 éves korban 3300 pengő, 65 éves korban 9000 pengő. Az adminisztrációs és reprezentacionális költségek igen keveset emésztenének fel. A járulékokat a Postatakarékpénztárba kellene befizetni és a befizetési lappal igazolná a munkás a maga igény jogosultságát. Ügy tudom, hogy ezt a Javaslatot a földmívelésügyi miniszter úr már elvetette volna, pedig a Felsődunántúli Mezőgazdasági Kamarának úgy munkássaakosztálya, minit pedig igazgató választmánya, valamint a közgyűlése is elfogadta, én tehát csak arra kérném a méltóságos Felsőházat, hogy ha ez a munkásügyi javaslat idekerül, azt a munkásság érdekében, a munkásság megnyugtatására méltóztassanak szívesen támogatni. Van még néhánv dolog, amit a nép életéből cl kell mondanom. (Halljuk! Hallrak!) A múltban a pénzügyminiszter úr ő nagyméltósága megvalósította, hogy az 5000 aranykoronán felüli hiadiikölosöniegyzők. f ba nem is kamatban, de bizonyos segélyben részesüljenek. Kérdem, miért nem tesz a kormány semmi gondoskodást azoknak a szegény falusi embereknek érdekében, akik nem tudták 5000 aranykoronát a haza oltárára adni, csak 100—200—1000 vagy 2000 aranykoronát? Akármibben nehéz az állam nénzügvi belvzete, akármilven nehéz a kisemberek adózása, éppúgy, mint a nagygazdaságok FELSŐHÁZI NAPLÓ. Y. 1930. évi június hó 24-én, kedden. 263 és a kisiparosok adózása, de az a falusi kisember méltán elvárhatná, hogy a legfelsőbb helyről, a magyar kormány részéről, ha nem is nayy mértékben, de vala/mi segélynyújtás formájában , segítségére siessenek iákkor is, ha nem tudott 5000 aranykoronát jegyezni haidikölosönre, hanem csak 1000 viswr^ 2000 koronát tudtak a haza oltárára áldozni. Azt mondották annaik idején, hogy ez a legjobb pénz, ha ez elvész, alkkor elveszett Magyarország.^ Igaz, Magyarország egy része elveszett, de még egy kicsi megmaradt belőle. Nem lesz ennek a falusi népnek megnyugodottsága addig, amíg a kormányzat ezt az ügyet a legkisebb hadikölcsönjegyzőkre nézve is nem rendezte. Itt van ezenkívül a vitézségi érmesek helvzete. A falukban sok vitézségi érmessel találkozom, kisezüst, nagyezüst vitézségi érmeseikkel, akik azt mondják: a hazáért küzdöttünk, a hazáért véreztünk, vitézségi éremre tettünk szert önfeláldozásunk révén és most az állam reánk sem tekint, mert beszüntette a vitézségi éremnótdíjak fizetését. Ez ismét nagy elkeseredésre ad okot a vitézségi érmesek között. Nincs rendezve még a hadirokkantak és hadiárváik ügye sem. (Ügy van! Ügy van!) Azok, akik csonkán, bénán maradtak, csak küszködni tudnak a 16—32 pengős segélyből, különösen nehéz a helyzetük azoknak, akiknek 5— 6—7—8 gyermekük is van. Méltóztassék elfrondolni, hogy az a törne kisgazda abból a 16—32 pengőből fenn tudja-e tartani a családját, tudja-e neveltetni a gyermekeit. Lehetetlenség, hogy amikor ezek az emberek áldozatot hoztak, a legnagyobb, a legszentebb áldozatot, saját vérük et, saját egészségűiket áldozták fel a haza oltárára, akkor ne rendezze a kormány ezt az ügyet. Ezekben voltam bátor röviden elmondani a falusi nép ügyét-baját, és ha egyszerűek voltak is a szavaim, méltóztassék azokat úgy venni, hogy azok a falusi ember, a falusi észjárás szerint jöttek, a falu szavaival mondottam el azokat, amik a magyar falunak leginkább a bajai, amik leginkább a szívéin fekszenek a magyar falusi népnek. (Éljenzés.) Bízva abban, hogy — habár a kormány nagyméltóságú tagjai közül egyik sincs itt —• szavaim meghallgatásra találnak, abban a reményben fogom elfogadni a költségvetést, hogy legalább már egyszer a falu népére is, jó és megelégedett szívvel tekintenek. Kérem, hogy elmondott szavaimat és kérelmeimet a falu javára vegyék fontolóra és intézzék el. (Éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra következik gróf Hadik János ő excellenciája! Gróf Hadik János: Nagyméltóságú Elnök Ür! T. Felsőház! A kormány gazdasági éh szociális politikáját egyáltalában nem helyeslem, azzal szemben nagy aggodalmaim vannak és az, hogy a költségvetést, úgy mint az elmúlt években, elfogadom, csak annak dokumentálására szolgál, hogy addig, amíg lehetséges, távol kívánom magam tartani minden pártpolitikai niozgalomtól és igyekszem dolgozni a gazdasági válság enyhítésén. T. Felsőház! Meg kell jegyeznem, hogy nekünk itt a Felsőházban nagyon nehéz a helyzetünk. A. felsőházi törvény 30. §-a kimondja, hogy csak általános vitának van helye, ennek következtében az összes^ tárcákra vonatkozó megjegyzéseket egy beszédbe kell összefoglalni és ez azután lehetetlenné teszi azt, hogy mindazokat a kérdéseket felhozzuk, amelyeket fel kellene hoznunk, különösen ezidén, amikor a Képviselőház röviden végzett a költségvetés43