Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-82

256 Àz országgyűlés felsőházának 82. ülése 1980. évi június hó 24-én, kedden. ket, és ezek a körülmények mireánk is újabb és újabb feladatokat hárítanak. Gondolni kell arra az 1 millió hold földre, amely a földbirtokreform títján az utóbbi időben kiosztatott, és gondolni kell e földek művelőire. Ezeknek a kisembereknek szellemileg is a hónuk alá kell nyúlni és azokat istápolni, mert különben, ba ezt meg nem tesszük, ezek abban a versenyben, amelyben ma az egész mezőgazdaság van, nem tudnak megállani és elvéreznek. Gondolni kell arra a sok százezer egyéb mezőgazdára, akik még igen messze állanak a mai mezőgazdasági kultúra fokától. Gondolni kell a mezőgazdaság mechanizálódására, amelynek előbb-utóbb he kell következnie. Végül gondolni kell sok minden másra, amit a mai élet nap-nap után problémaként felvet, és amit a mezőgazdasági szakoktatással egy bizonyos fokig ellensúlyozni lehet. Legyen szabad nekem egy pár számadottal szolgálnom, hogy ezt a leépítést helyesen illusztráljam. A mezőgazdasági szakoktatást Magyarországon ezldőszerint 193 egyén látja el, ugyanakkor pedig a 850.000 népiskolai tanköteles oktatását 16.000 tanító végzi el. A beruházások összege a szakoktatásnál a folyó évi költségvetésben 750.000 pengőt tett ki, az új költségvetésben azonban ez 40.000 pengőre szállott le. A népies gazdasági szakoktatás támogatására a folyó évre előirányzott 165.000 pengő helyett az új költségvetési évben már csak 135.000 pengő áll rendelkezésre. Ezek a számok valóban szomorúak. Tisztelettel kérem -a — sajnos — jelen nem lévő földmívelésügyi miniszter urat, ha már a rendes költségvetés keretén belül nem tudta magának azokat a szükséges összegeket biztosítani, amelyek ennek a óéinak előbbrevitelére szükségesek, legyen szíves minden erejével azon lenni, hogy a beruházási költségekből biztosítsa magának a megfelelő összegeket. Ha már e kisemberek százezrein és mindazokon, akik erre rászorultak, anyagilag nem tudunk segíteni, akkor legalább egy szellemi tőkét bocsássunk rendelkezésükre, mert különben e nélkül képtelenek 'a mai gazdasági versenyben megállani. Áttérek már most a második ikérdésre, és pedig a mezőgazdasági tudományos és kísérletügyi intézményekre. Ezek közül viszont elsősorban és jóformán pusztán csak a gabona- és liisztfcíisérleti állomás intézményével kívánok foglalkozni, kapcsolatosan a minőségi búzának termelésével. Felmentve érzem magamat bevezetésül mezőgazdasági tudományos és kísérleti intézményeinkről, úgyszintén gabona- és lisztkísérleti intézményünkről általánosságban beszélni, mert ugyancsak gróf Somssieh László pénteki beszédében elég részletesen vázolta azokat a sivár állapotokat, amelyek ott is* léteznek. En tehát pusztán a búzáról és a búza minőségéről kívánok ezzel kapcsolatosan beszélni. Amikor még a közös osztrák-miagyar monarchia megvolt, lanuikor még megvolt a közös vámterület, és amikor védvámjaink még teljes mértékben érvényesültek, akkor a magyar mezőgazdának nem okozott nagy fejtörést gabonáinak, különösen búzájának megfelelő áron való értékesítése. Jóformán senki sem gondolt abban az időben arra, hogy valami extra minőségű búzát termeljen, hanem mindenki azon volt, hogy a holdankénti átlagterméseket emelje és ezáltal, saját jövedelmét fokozza. Ma egészen más a helyzet. A közös osztrákmagyar monarchia megszűnt, megszűnt a közös vámteirület, védvámjaink egyáltalában nem tudn'ak érvényesülni, és benne állunk egy öldöklő verseny kellő közeoén egy olyan búzával, amely ugyan katasztrális holdanként 20 métermázsánál is többet hozhat, amely azonban egy rendes, normális világtermés mellett a külföldön vagy eladhatatlan, vagy oedlg csak olyan nyomott árért adható el, amely annak termelési költségeit sem fedezi. Ez a helyzet. Kivételt képeznek természetszerűleg azok az aránylag csekély mennyiségű tiszavidéki, régi, f jóminőségű búzák és azok <a búzák, amelyek már az utóbbi idők folyamán minőségileg javíttattak. Mesterséges intézkedésekkel átmenetileg ebben a vonatkozásban is nemcsak lehet, de kell is a mezőgazdaság helyzetén segíteni, ezt a kérdést azonban véglegesen csak úgy lehet helyesen és jól elintézni, ha olyan minőségű búzákat fogunk termelni, amelyek az amerikai «Monitoba I.» elnevezésű búzának jó tulajdonságait nemcsak elérik, de azokat felül is múlják. Ha lesznek már nagyobb mennyiségű idegen búzáink, és azokból őrölhető lisztmennyiségek állanak rendelkezésünkre, akkor úgy gondolom, nem leszünk kénytelenek nyomott áron eladni búzánkat, lisztünket, hanem lehetséges lesz azokat teljes versenyárak mellett eladni, sőt azt hiszem, tekintettel arra, hogy a príma minőségű búzából készült lisztek sokkal illatosabbak és sokkal kellemesebbek, mint az amerikai búzából készült ilsztek, ennek következtében a világversenyben is jobb árért fogjuk tudni értékesíteni a mi lisztünket, mint a konkurrencia. A minőségi búza termelésével áll, vagy bukik tehát szerény nézetem szerint a magyar búzának a sorsa, áll, vagy bukik a magyar mezőgazdaságnak a sorsa és evvel kapcsolatosan csonka hazánk sorsa is, mert belátható időn belül nem hiszem, hogy át lehessen térni a búza helyett más. vetemények termelésére. (Ügy van! Ügy van!) Ezeknek a minőségi búzáknak a mikénti termelését irányítani, továbbá megállapítani azokat a fajtákat, amelyek az ország egyes vidékein termesztendők, és megállapítani azt, hogy melyek azok a búzaféleségek, amelyekből a legjobb lisztet lehet kitermelni, ez a nehéz és súlyos feladat a gabona- és a lisztkísérleti állomásra háramlik, amely, mint pénteken is hallottuk, nemcsak hogy nem rendelkezik a megfelelő anyagi erőkkel, de nem rendelkezik ennek következtében kiváló vezetőjén kívül azokkal a munkaerőkkel sem, amelyekre ennek az intézetnek szüksége volna. (Ügy van! Ügy van!) Ennek következtében nyomatékosan felhívom a földmívelésügyi miniszter úr és az egész kormány^ figyelmét, hogy evvel a súlyos és nehéz kérdéssel behatóan foglalkozzék. Legyen teljesen tisztában a magyar földmívelésügyi miniszter úr azzal, hogy ennek a kérdésnek helyes megoldásával áll. vagy bukik a magyar búzának a sorsa, és ennek következtében legyen annyi energia és annyi kitartás benne, hogy biztosítsa ennek az intézetnek azokat az anyagi eszközöket, amelyek nélkül sem hivatásának nem tud megfelelni, sem pedig a mezőgazdaság által már régen várva várt eredményeket és megállapításokat elérni képtelen. Amint az előbb mondottam, mesterséges intézkedésekkel ideig-óráig bele lehet nyúlni a gazdasági életbe, szembe lehet szállni azokkal a mezőgazdaság minden vonatkozásában krízisszerűen jelentkező állapotokkal, ez azonban a la longue meg nem állhat, amennyiben ezek a mesterséges intézkedések feleslegesen drágítják meg az életet és előmozdítják azt az elszegényedési folyamatot, amely ma egész Európában van. Sem a termelőnek, sem a fogyasztónak nem lehet állandóan bebeszélni azt, hogy egyfelől