Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-81

254 Az országgyűlés felsőházának 81. feleink azokat egyszerűen felmondották nekünk és most arra 'törekszenek, hogy velünk számunkra még rosszabb szerződéseket kössenek. Ezzel, azt hiszem, a célt elérni nem lehet. A francia külügyminiszter, Briand tervezete bizonyítja, hogy <az állandó értékesítés biztosítása miiyen nagykonoepciójú kérdés. Ha azonban mi 'támogatjuk is Briand külügyminiszter úr^ propozícióját, kérdem, várhatunk-e addig, amíg ez valóra válik? Azt hiszem, erre is nemmel kell felelni. Loucheur volt miniszter úr itt Budapesten megjelenve, minket arra buzdított, hogy a kisentente egyes államaival kössünk szerződést ós gazdaságilag kapcsolódjunk össze. Nem tudom, mélyen t._ Felsőház, hogy ha arra kerül a sor, nem keli-e erre is ráfanyalodnunk. Kérdés azonban, hogy ennek a tervnek nem lesz-e külpolitikai vagy nemzeti szempontból akadálya. Én tehát azt tartom, hogy keresni kell egy olyan módozatot ezen az eivi alapon, -amellyel szemben a nemzeti szempont és a külpolitikai szempont kevésbbé jelent akadályt. Ilyet vagyok bátor e rövidre szabott felszólalásomban ez alkalommal itt felvetni. Mélyen t. Felsőház! A mi közgazdasági életünk a nagyobb terjedelmű vámterületen épült fel és fejlődött ki. (Ügy van! Ügy van!) Már békében is voltak olyanok, akik politikai szempontból a külön vámterületnek voltak hívei. En sohasem tartoztam ezek közé, de azt tartom, hogy a mai világgazdasági viszonyok közepette kisegységű, külön vámterületen a gazdasági megélhetés igen nehéz f és a mezőgazdaság prosperitása nem biztosítható. {Ügy van! a középen.) Szükséges tehát ilyen nagyobb vámterületet keresni,' és én ki merem mondani, hogy ezt a vámterületet Ausztriával és Németországgal kell megkötnünk, (Ügy van! a középen!) illetve arra.kell törekednünk, hogy azt megkössük. Ha ez nem sikerül, akkor jöhet szóba Ausztria és Olaszország. S meg vagyok arról győződve, hogyha az előbbi, amelyet az első helyen említettem, sikerülj akkor ezzel mezőgazdaságunk jövedelmezősége biztosítva lesz, az ipar és a kereskedelem is megtalálja a számítását, mert kartellel éppen úgy lehet biztosítani az ipar prosperitását nagy vámterületen, mint ma kis vámterületen. Hogy ezt felhozni bátorkodom és merészkedem, annak magyarázatául csak azt említem fel, hogy Németország és Ausztria együttesen tízszer, sőt húszszor annyi mezőgazdasági termeivényt, állatot és növényt hoz be, mint amennyit mi exportálunk. Ha tehát Németország ezt a megállapodást, ezt a közös vámterületet hajlandó volna velünk megteremteni, ezzel sem Németország, sem Ausztria nem teszi tönkre az ő agrárérdekeltségét, ellenben ipari és kereskedelmi szempontból nagyobb előnyökhöz jut. Németország beviteli szükséglete .— csak a főbb terményeket említem meg: a búzát, az árpát, az olajneműeket és a tengerit — körülbelül 80 millió métermázsára, Ausztriának a bevitele pedig körülbelül hétmillió métermázsára rúfir. Ebből tehát méltóztatnak jól tudni, hogy micsoda kicsi százalék az, amit mi oda exportálnánk. A gazdasági kormányzatra bízom annak megítélését, érdemesnek tartja-e Hitelesitik : Jalsoviczky Sándor s. k. naplóhit ele sitö íse 1930. évi június hó 23-án, hétfőn. majd ezzel az eszmével foglalkozni és erre rátérni. Mielőtt igénytelen szavaimat befejezném, méltóztassanak megengedni még azt^ hogy a takarékosság szempontjából egy ideát tegyek kritika tárgyává, amely akképpen szól, hogy takarékosság szempontjából a képviselők számát redukálni kell. Hát méltóztassanak megengedni, hogy erre a magam részéről azt jelentsem ki, hogy ez a kérdés, amely nagyon fontos -közjogi kérdés, takarékossági szempontból egyáltalában el nem dönthető Ha valaki jónak látja azt, hogy a képviselők fizetése takarékossági szempontból redukáltassák, akkor méltóztassék annak azt javasolni, hogy a képviselők fizetése ugyanannyi százalékkal szállíttassák le és a kérdés nyomban meg lesz oldva. S ha a pénzügyminiszter úr ő excellenciája abban a nézetben van, hogy helyes volna 15—20%-kal a képviselő urak fizetését leszállítani, én, aki a Képviselőháznak hosszú ideig tagja voltam, állíthatom, hogy ennek akadálya egyáltalában nem volna, ezt a képviselő urak nagy többsége készséggel el is fogadná. Minket azonban itt a Felsőházban érdekel a kérdés abból a szempotból, hogy ha a képviselők száma redukálódik, akkor itt a választott felsőházi tagok száma hátrányba jut a kinevezettekkel szemben. A képviselők számának leszállítása tehát a közérdek szempontjából nem kívánatos, azért én ezt az ideát elvetendőnek tartom. Mélyen t. Felsőház! Mi most nemsokára, pár nap múlva, három vagy három és fél hónapos szabadságra megyünk — már az országgyűlés tagjait értem — és így természetszerűleg nem lesz alkalmunk az ország ügyeivel foglalkozni, vagy jobban mondva azokat itt tárgyalni. Ez azonban jól van így, mert kell, hogy a kormányzat vezetőinek ideje legyen nagy munkájuk után a pihenésre, hogy azután felfrissült erővel Összeülve, keressék azokat a módozatokat, azokat az eszközöket, amelyekkel gazdasági helyzetünk szanálását el lehet érni s most már meglehetősen sürgős és kívánatos volna, hogy a szegénység megállítása szempontjából a jövő évben ez be is következzék. Annak reményében, hogy ez be is fog következni, a költségvetést általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: A vitát megszakítom. ^Legközelebbi ülésünket^ holnap, folyó hó 24-én, kedden délelőtt 10 órára tűzöm ki, amelyen folytatólagosan tárgyalni fogjuk a ^ pénzügyi bizottság jelentését az 1930/31. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat tárgyában. Hátra van még a mai ülés jegyzőkönyvének felolvasása és hitelesítése. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a jegyzőköinyvet felolvasni. Bezerédj István jegyző (olvassa az ülés jegyzökönyvét). Elnök: Van-e valakinek észrevétele a most felolvasott jegyzőkönyvre? (Nincs!) Ha észrevétel nincs, a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki. Az ülést bezárom. (Az ülés végződik délután 2 óra 21 perckor.) Dr. Kaltenecker Viktor s k. -bizottsági tagok.