Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-77

151 Az országgyűlés felsőházának 77. ülé lési határozat jóváhagyás végett 1927. április 25-én érkezett a belügyminisztérium'ba. Minthogy a telekvétel vételárának fedezése kérdésében aggályok merültek fel, szükséges volt a főpolgármester és a tanács meghallgatása Ezek megtörténtével a határozat 1927. május 25-én jóváhagyatott. A vásárcsarnok építéséré vonatkozó határozat 1928. június 27-én érkezett ! fel a belügyminisztériumba. A részletes költségvetés, az építési tervek nem küldetvén fel, azokat be kellett kívánni, ezenkívül az ügyben a kereskedelemügyi miniszter urat is meg kel- ! lett hallgatni. A felhívásnak 1928. szeptember j ,'Mg — tehát júniustól szeptember 3-ig — a szé- | kesfőváros nem tett eleget és csak akkor hozta i meg a maga határozatát. Tehát szeptember j 3-án terjesztetett fel a határozat és én ugyan- j azon hó 22-én már jóváhagytam. Késedelmet tehát ne a belügyminisztérium- í ban méltóztassék keresni, hanem a székesfővá- ; rosnál, aminthogy ezekből a dátumokból vilá- ! gosan^ kitűnik az, hogy az én minisztériumom- ! ban lévő akták a toronyról abszolúte semmi- ; féle felvilágosítást nem nyújtanak. Erre a to- ! ronyra tehát a magam részéről sem tudok ref- i iektálni. Igen kérem a felsőházi tag urat, hogy ! erről a kérdésről a székesfővárosnál tessék ér- ! deklődni, mert én nem építettem tornyot. Ami a határozati javaslatot illeti, kérem | annak elutasítását, mert bajos volna általános | rendelkezést a végrehajtási utasításba olyan | tárgyra nézve 'belefoglalnom, amely tárggyal | maga a törvényjavaslat nem foglalkozik. Hisz i a végrehajtási uíásítás tulajdonképpen nem je- ! lent mást, minthogy a törvényt a törvény in- ; tencióinak megfelelően az életbe átviszi.' Itt \ szó van olyan rendelkezésekről, amelyek köte^ j lezőlee mondanák ki, hogy minden tanácsko- I zásról kötelesek kommünikét kiadni. Mármost | előállhat olyan helyzet, hogy egyenesen indo- ; költ lehet a székesfőváros érdekében, hogy j semmi felvilágosítás a sajtó részére ne adassék, j Olyan kommünikét kellene tehát kiadni, hogy j nem adnak kommünikét. Erre kötelezni mégis ' bajos volna a székesfővárost, ellenben nincs I akadálya annak, hogy a székesfőváros maga ! szabályrendeletileg állapítsa meg a törvény keretein belül azt, mikor kötelezi hatóságait és testületeit arra, hogy a sajtónak kommünikét tartozzanak adni. Én éppen ezért a magam részéről nem tudok hozzájárulni a határozati javaslathoz, de lehetőségét látom annak, hogy a. székesfőváros maga a saját hatáskörében szabályrendeletileg intézhesse el ezt a kérdést. Elnök: A 39. § meg nem támadtatván, ki- ! mondom, hogy az elfogadtatott. Ehhez a szakaszhoz Szigeti János ő méltósága határozati javaslatott nyújtott be, amelyet itt fogok szavazás alá bocsátani, de amelyet előbb fel fogok olvastatni. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a határozati javaslatot fel-, olvasni. Latinovits Endre jegyző (felolvassa a határozati javaslatot). Elnök: Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e Szigeti János ő méltósága most felolvasott határozati javaslatát elfogadni, igen vagy nem? (Nem!) Ha nem, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Latinovits Endre jegyző (olvassa a 40—48. §-ok sorszámát; a szakaszokat a Felsőház hozzászólás nélkül elfogadja. —- Olvassa a 49. ,? sorszámát): Szigeti János! Elnök: Szigeti János ő méltóságát illeti a szó. Szigeti János: Nagyméltóságú Elnök Ur ! Mélyen t Felsőház! Az általános vita során rá-. se 1930. évi május hó lU-én, szerdán. mutattam arra, hogy a .székesfőváros tanácsa 1872 óta egészen a mai napig jelentékeny szolgálatokat tett a székesfőváros fejlődésének, szakszerűségével és t tisztakezűségével. Azt hiszem, a tanácsi elintézés fontosságáról a mélyen t. Felsőház meg van győződve, hiszen a kollegiális elintézés módja átment a bírói gyakorlatba is, de a dolog természeténél fogva is olyan ügyekben, amelyek előzményekre nyúlnak vissza, amely részletes ismereteket tételeznek fel és amelyek az összesség szempontjait akarják figyelembe venni, ez a kollegiális elintézés kétségkívül igen hasznos volt. A székesfőváros tanácsa ennek az elintézési módnak — mint említettem — teljes mértékben eleget tett. Természetesen nem lehet most célom, hogy indítványt tegyek a tanács visszaállítására, mert hiszen önmagammal jutnék ellenkezésbe, minthogy azt mondottam, hogy a törvényhatósági tanácsot az autonómia szempontjából a magam részéről megfelelőbbnek tartom. Kétségtelen azonban az, hogy a törvényhatósági tanács mindenekelőtt mégis csak politikai testület lesz, mert a dolog természeténél fogva be fognak oda vonulni a pártok vezérei és alvezérei, akik elsősorban is politikai szempontokat fognak itt képviselni sokkal inkább, mint szakszerűségi szempontokat. Ennek következtében a magam részéről mégis szükségesnek látnám azt, hogy a törvényhatósági tanács mellett legyen egy szerv, ha nem is kifejezetten, amely az ügyeket előkészíti, nem abban a mértékben, amelyben ez itt intendáltatik, hogy tudniillik az egyes előadók fognak a törvényhatósági tanácsban szerepelni, hanem úgy, ~ ezt tartanám kívánatosnak — hogy ezek az ügyek előzetesen gremialiter a polgármester és az ' egyes osztályvezetők részéről tárgyaltassanak meg és ez után a tárgyalás után kerüljenek a törvényhatósági tanács elé. Ezért bátor vagyok a következő indítványt előterjeszteni (olvassa): «A Felsőház felhívja a belügyminiszter urat, hogy a törvény végrehajtási utasításába vegyen fel olyan rendelkezést, mely szerint a polgármester köteles az ügyosztályvezetőkkel tartandó értekezleteken a törvényhatósági tanács elé kerülő ügyeket szakszerűen előkészíteni.» Egy bizonyos formája ennek benne van a törvényjavaslat 49. § 5. pontjában; ez ugyanis azt mondja, hogy (olvassa): «A polgármester a szükséghez képest időnként, de félévenként legalább egyszer értekezletre hívja össze az alDolgármestereket, az ügyosztályvezetőket és a kerületi elöljárókat, akik a reáiuk bízott igazgatás ügymenetéről, az esetleg felmerült nehézségekről, súrlódásokról és hiányokról-- a szükséges intézkedések megtétele céljából — nejen tést. tesznek a polgármesternek». En azt kívánom, hogy a polgármester ne a szükséghez képest félévenként, hanem mindannyiszor, ahányszor annak szüksége mutatkozik, hogy bizonyos ügyek előkészíttessenek a törvényhatósági tanács elé, a maga ügyosztályvezetőivel rendc^ értekezleteket tartson é« ezeken az ügyeket megfelelően előkészítse. Kérem indítványom elfogadásit. Elnök: A belügyminiszter úr kíván szólani. Scitovszky Béla belügyminiszter: Nagy méltóságig Elnök TTr! Igen t. Felsőház! Nem vagyok abban a helyzetben, hogy Szigeti János ő méltóságának határozati javaslatát elfogadhassam. Ebben a határozati javaslatban nem foglaltatik más," mint az az óhajtás, hogy a végrehajtási utasításban rendelje el a belügyminiszter, hogy a polgármester köteles legyen minden ügyet az ügyosztályvezetőkkel tartandó