Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.
Ülésnapok - 1927-76
146 'Az országgyűlés felsőházának 76.ü> van kihagyva az érdekképviseleti csoportok közül, mely jelentőségénél fogva méltán veheti fel a versenyt bármely érdekképviseleti kategóriával, amely a törvényben fel van sorolva és ez a magyar pénzintézetek csoportja. Két szempontból találom sajnálatosnak, hogy a magyar pénzintézetek nem kapnak képviseletet a törvényhatósági bizottságban. Az első szempont a szakszerűség szempontja, mert hiszen az a szakszerűség, amelyet a pénzintézeteknek képviselete jelenthetne a törvényhatósági ^bizottságban, mindenesetre lényegesen hozzájárulna,^ hogy ezek a szakkérdések megfelelő alapossággal, ^eredményesen intéztessenek el. De van egy másik szempont is, amely talán még túlmegy ennek a szempontnak a jelentőségén is. Ez a szempont az, hogy a törvényben ezt a mellőzést esetleg szimptomatikus jelenségnek lehetne tekinteni, úgy tüntethetnék fel, mintha ez az intézkedés szimptomája volna annak a téves megítélésnek és helytelen felfogásnak, amely a közvélemény égy részében a magyar pénzintézetekkel szemben megnyilatkozik. Noha meg vagyok róla győződve, hogy sem a kormány, sem az országgyűlés nem osztozik ebben a helytelen felfogásban, mégis azzal az intézkedéssel, amely az érdekkén vis életi csoportoknak helyet enged, éppen csak a pénzintézeteket hagyja ki, támaszt nyerhetne ez a helytelen felfogás. r Méltóztassék megengedni, hogy csak pár szóval mutassak rá a magyar pénzintézeteknek fontos szerepére éppen a mai időkben. Mivel a legfelsőbb helyről és a legtájékozottabb oldalról mindig azt halljuk, hogy a mai nehéz gazdasági viszonyok között milyen rendkívüli fontossásra van a takarékosságnak és a belső tőkeképződésnek, lehetetlenség rá nem mutatni arra, hogy a belső tőkeképződésnél milyen fontos szerepe van a magyar pénzintézeteknek. Merem állítani, hogy a takarékosság, a tezaurálás lehetséges, de a belső tőkeképződés a pénzintézetek nélkül nem lehetséges, mert hiszen a belső tőkeképződés csak akkor éri el célját, ha az nemcsak pénzfelhalmozódás, nemcsak tezaurálás, hanem olyan tőke, amely azonnal a gazdasági élet vérkeringésébe be is kapcsolódik. De ennél a mai viszonyok között még f ontosabb szerepe a magyar pénzintézeteknek a hitelszolgálat ellátása, amely ma nem pusztán arra szorítkozik, hogy a nálunk felgyülemlett tőkéket szétosztja a hitelre jelentkezők között, hanem ennél sokkal nagyobb, mert hiszen Magyarország nagy hitelszükségletét a külföldről importált tőkékkel látják el és ma ezek nélkül a külföldről importált tőkék nélkül a magyar közgazdaság, általában a magyar gazdaság nagyon szomorú helyzetben volna. Ennélfogva a magyar pénzintézeteket tekinthetjük az egész magyar közgazdaság véredényrendszerének, amely nélkül ez a közgazdaság létezni nem tud. A nélkül, hogy konkrét propozíciót, javaslatot volnék bátor ebben a tekintetben előterjeszteni, csak kérem a mélyen t. belügyminiszter urat, hogy tekintettel a magyar pénzintézeteknek fontos^ szerepére, találjon módot arra, hogy a törvénynek ebből az intézkedéséből, hogy a pénzintézeteket az érdekképviseleti csoportok sorából kihagyták, mégse lehessen azt a káros következtetést levonni a pénzintézetekre, mintha a kormány, vagy a törvényhozás is osztaná azt a helytelen felfogást, amelyet a közvélemény egyes rétegeiben csupán a demagógiának sikerült támasztania. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik Lázár Ferenc ő méltósága! Lázár Ferenc: Nagyméltóságú Elnök Űr! se 1930. évi májtis ho 13-án, kedden. Mélyen tisztelt Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) Szerény megítélésem szerint a 18. § jelentőségét messze meghaladó mértékben exponálták, a, kérdés ugyanis nem annyira döntő fontosságú. A gyakorlatban azt tapasztaljuk, hogy az ; érdekkel) viseletek delegátusai a főváros törvényhatóságában és a törvényhatóság életében nem vették ki intenzíven a maguk részét. E tekintetben a székesfőváros igazolóválasztmányának elnöke, Gaár Vilmos t. barátom úgy a bizottsági tárgyalás során, mint a plénumban is, konkrét számszerű adatokkal is szolgált. Méltóztassék azonban megengedni, hogy ezen tűlmenőleg én is pár érvvel szolgálhassak a törvényjavaslat eredeti szövege mellett. Gróf Hoyos ő méltósága a gazdaérdekeket méltóztatott ideállítani. En úgy tudom, hogy éppen az országos kisgazda- és földmívespárt, amelynek a gróf úr és csekélységem tagja vagyunk, volt az, amely a törvényjavaslatot^ annak 18. %-kï mai szövegében kívánta statuálni. Én tehát a specifikusan gazdaérdekek képviseletére és védelmére leginkább r hivatott országos politikai pártnak a döntésében igazán meg tudok nyugodni. Bátor vagyok azonban felhívni a mélyen t. Felsőház figyelmét arra is, hogy az érdekképviseleteken különösebb sérelem nem esett, mert ha az ő igazgatóválasztmányaik esetleg, amit én egyáltalán nem hiszek el, nem megfelelő módon volnának ise célra összeállítva és onnan a megfelelő egyének kiválaszthatók nem volnának, ám. az f ő r ciklusuk lejártával módjukban van az illető érdekképviseleti intézményeknek olyan • választmányt összeállítani, amelynek bármely tagjára essék a választás, teljességgel alkalmasan töltik be hivatásukat. {Ügy van! Ügy van! — Báró Szterényi József: Gyámkodás! — Gaár Vilmos: Dehogy gyámkodás!) Gróf Hoyos úr azonban méltóztatott azt mondani, attól kell tartani, hogy ha a törvényhatósági 'bizottság többségi oártja választja ki a választmányokból a tagokat, akkor bizonyos politikai függő viszony áll elő. En azt hiszem, leginkább éppen azon tiszteletreméltó testületre áll, amit mondani fogok. az Országos Mezőgazdasági Kamarára, hogy az Országos Mezőgazdasági Kamarának és más kamarának vagy azok választmányának és igazgatósáe-ának egyetlenegy olyan tagja sincs, meggyőződésem szerint, aki ne volna olyan független egyéniség, hogy ezen kiválasztással politikai függőségi viszonyba kerülne. Azonkívül ne méltóztassék elfeledkezni arról.. és itt Koós Zoltán t. barátom szavaira is reflektálok, akinek előadásával túlnyomórészben egyetértek, hogy a törvényhatóság választott tagjai között mindezen érdekképviseleteknek exponenséi nagyon illusztris szemelvekben feltalálhatók. A nénzintézetek vezető férfi ai közül, vagy legalább is nagyon megfelelő nozicióban levő exponensei közül számosat találunk ma is Budapest székesfőváros törvényhatóságában, akik, rvllentétben az érdekképviseleti alánon ott ülőkkel mint választott ta.goV híven, lelkiismeretesen teljesítik kötelességüket és azt a kitűnő és szükséges hatást, amelyet a pénzintézeti vezetők a főváros közgazdasági vezetése tekintetében kell, hogy érvén vesítsenek, megfelelően és hatékonyan érvényesítik. Ilyen körülmények között, amikor arról van csak szó, amikor ezen szempontok figyelembevételével is csak az a kérdés, hogy maga a választmány, vagy a törvényhatósági bizottság válassza-e ki azt az egy-két egyént, azt hiszem, ez nem annyira döntő fontosságú téma, mint amilyennek állították, ami miatt ennek a törvény javaslatnak a sorsa problematikiissá