Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-76

134 Az országgyűlés felsőházának 76. ü amelynek a 4. pontban, ott, ahol újonnan létesítendő üzemről van szó, határozottan kifejezést ad. Ama fennálló üzemek definíciójánál azt mondja ez a szakasz, hogy közüzemnek kell tekinteni a főváros üzleteit, vállalatait, telepeit, ^ .amelyeket v?^- a saját szükségleteinek ellátására, vagy pedig más fogyasztók szükségleteinek kielégítésére létesített, vagy a jövőben létesít. Ez lehet őszinte bevallása a fennálló helyzetnek, de ha ehhez a javaslat semmiféle kommentárt nem fűz, akkor ezt úgy is lehet tekinteni, mint ennek az állapotnak szankcionálását. Szükségét láttam volna annak, Ihogy ez a szakasz megkülönböztetést tegyen a főváros különböző üzemei között. Megállapítsa, hogy vannak a fővárosnak közérdekű üzemei és ezek mellett oly üzemei is, amelyek nyerészkedésre irányuló vállalatok és mint ilyenek, az iparnak és kereskedelemnek káros versenyt támasztanak, amely utóbbiakra nézve mindi árt ebben a javasaltban ki kellett volna mondani azt, hogy ezeknek létjogosultságuk nincs, tehát megszüntetendők. Ez felelt volna meg a kormánynak a közüzemek tekintetében elfoglalt álláspontjának. A kereskedelmi és iparkamara a közelmúltban kiadott egy emlékiratot a közüzemekről. Ebben nemcsak a községi üzemekről, hanem a kiterjedt körben működő állami üzemekről is szó van. Ezen emlékirat számszerint 70 községi üzemet sorol fel, amely 70 közüzem között 30 foglaltatik, amely tevékenységét tisztán nyerészkedés céljából folytatja. 'Mivel foglalkozik ez a 30 üzem? Elsősorban ellátja a fogyasztók széles köreit, foglalkozik továbbá azzal, hogy ellássa a többi üzem szükségletet. Minden egyes üzem tehát a többi 30 üzem szükségletét is ellátja, de ezen túlmenőleg kicseréli szükségleteit azzal a 40 közérdekű üzemmel és teleppel is, amelyet a főváros fenntart. Ilymódon azután olyan széleskörű tevékenységet fejt ki, amely az ipar és kereskedelem tevékenységi körét rendkívül megszűkíti. De még továbbmegyek. Ezek az üzemek ellátják a főváros r 'intézményeit, kórházait, szeretetházait, árvaházait, szóval összes intézményeit, mégpedig versenypályázat nélkül, mert a közszállítási szabályzat megengedi azt, hogy a főváros saját, szükségleteit önellátás útján fedezhesse, amely esetben nincs alávetve a közszállítási szabályzat rendelkezéseinek. Ily önellátás mellett megtörténhetett, megtörténhetik és meg is történt, hogy például azok az üzemek, amelyek a kórházakat élelmiszerekkel, kötszereikkel, gyógyszerekkel és ^műszerekkel látják el, olyan egységárakat számítanak fel, amelyek nem felének mes: a nagybani egységáraknak. Hol érvényesülnek itt a gazdaságosság követelményei a főváros érdekei szempontjából? De bJo'l vam a közgazdiasági érdek, amely parancsolná azt, hogy ily üzemek létezzenek és terjeszkedjenek az ipar és kereskedelem, kárárai Felteszem a kérdést, hol van-a fővárosnak az a fölényes, patronizáló szerepe, amelylyel a főváros dolgozó társadalmát felkarolni, segítségére sietni volna hivat val A főváros görcsösen ragaszkodik ezekhez az üzemekhez, amelyeknek leépítése terén még a belügyminiszter úr intézkedésére is csak vontatottan tesz lépéseket. Az egyetlen vigasztaló momentum

1 mindezekkel szemben az, hogy a javaslat 92. §-a széleskörű meghatalmazást ad' a belügyminiszter úrnak ^zon közüzemek feloszlatására és korláése 1930. évi május hó 13-án, kedden. toizására, amelyek feladatuknak nem felelnek meg. Ha a belügyiminiszter úr ezen meghatalmazással élni akar, úgy erélyes kézzel rendet teremthet a főváros üzemi gazdálkodása terén és akkor a főváros iparát és kereskedelmét felszabadíthatja ezen kárt okozó üzemek versenyétől. Figyelmeztetek még arra a fenyegetői veSizedelemre, amely a közüzemek terjeszkedésével nem csupán az ipart és kereskedelmet, hanem egész mai kapitalisztikus

1 alapon nyugvó gazdásági rendünket fenyegeti. Méltóztassék tekintetbe venni, a mai igen súlyos viszonyok között az ipar és kereskedelmi körök nagyon nehezen tudják fenntartani magukat. Ha ilyen viszonyok között állandóan kell számítaniok a közüzemek versenyével és

1 terjeszkedésével, akkor önként nyitnak utat a közüzemek oly nagyarányú kiterjesztésének, hogy nem hosszú idő múlva elkövetkezihetik az az időpont, amikor ezek a közüzemek joggal mutathatnak reá arra, hogy ő reájuk a közellátás szempontjából szükség van, az ő tevékenységük a közellátás szempontjából nélkülözhetetlen. Ez az a veszedelem, amelytől tartani kell, . és amelyet megelőzni kell, tekintettel a fennálló és még valószínűleg hosszabb ideig tartó súlyos viszonyokra. Ehhez a kérdéshez tehát a kormánynak erélyes kézzel kell hozzányúlnia. (Élénk helyeslés.) Abban a reményben, hogy a belügyminiszter úr a 92. §-ban fenntartott jogával élni fog, a javaslatot általánosságban elfogadóim Fenntartom magamnak, hogy a 18. §-nál a részletes vita során módosító indítványt tegyek. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik Székács Antal ő méltósága! Székács Antal: Nagyméltóságú Elnök Ur! Igen t. Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) Nem érzek magamban hivatottságot arra, hogy a napirenden lévő törvényjavaslatnak közigazgatási részéihez hozzászóljak, ezért szives engedelmükkel csakis a gazdasági életet, a kereskedelmet és az ipart érintő kérdésekkel kívánok a törvényjavaslattal kapcsolatban foglalkozni. Az a számarány, amellyel a törvényjavaslat a főváros törvényhatóságában a gazdasági érdekcsoportokat képviselethez juttatta, nagy mértékben keserítette el a főváros kereskedelmét és iparát, amely joggal elvárhatta volna, hogy, ha már képviseletet kap a törvényhatóságban, akkor az arányszám méltó legyen a kereskedelem és ipar jelentőségéhez és ahhoz a nagy munkához, amelynek a főváros mai nagyságát elsősorban köszönheti. Némi igazságtalanságnak érzi a kereskedelem iazt, hogy annak ellenére, :hogy 60.368 keresőt számlál, a törvényhatóságban csak két taggal lesz képviselve, valamint az ipar, — a nagyipar és a kisipar — amely együtt a fővárosban 164.889 keresőt számlál, csak két-két taggal lesz a törvényhatóságban képviselve. A főváros kereskedelme és ipara ugyanannyi keresőt számlál, mint az összes többi foglalkozások együttvéve, mégis a kereskedelem és ipar csak hat taggal van képviselve, míg a többi foglalkozásúak tizenkét tagsági helyet kapnak. Ebben a számarányban a kereskedelem és ipar bizonyos lekicsinylést lát. Mert ha van ország, amelyben rendkívüli fontossággal bir az, hogy minden országos és várospolitikus elsősorban gazdaságpolitikus^ legyen, akkor ez Magyarország, és ha van ido, amikor fontossággal bir a főváros és az ország gazdasági regenerálásában, hogy a kereskedelemnek és iparnak kellő befolyás és hatáskör biztosíttassék, akkor ezek a mai idők azok,