Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-76

Î28 Az országgyűlés felsőházának 76. ülése 1930. évi május hó 13-án

t kedden. ben járulnak hozzá a terhiekhez. Ennek folytán itt egy bizonyos kautéla szükséges. Ha már nem hoztuk he, amit a vármegyéknél behoztunk, ami a városoknál is jól bevált azelőtt, a virilizmust, akkor legalább el kell fogadini és nem leíhiet kifogásolni azt, ha itt hatéves helybenLakás követeltetik meg az illetőtől, mert hat év után válhat csak olyan polgárrá, akiről tudjuk, hogy itt állandóan akar maradni, akiről tudjuk azt, hogy akár egyenesadók, akár pedig fogyasztásiadók lerovásával a köz terheihez hozzá is járul, és így a város javaiban való határozás, ha ilyen közvetett úton, ilyen képviseleti úton is, őt megilleti. JMagy háborúság van a demokraták berkeiben a miatt, hogy a választók összeírásánál attrocitásokkal akar eljárni a belügyminiszter úr és meg ajkarja fosztani a választók ezreit választójoguktól, mert nem tudjak mindazokat a bizonyítványokat beszerezni, amelyek ahhoz szükségesek, hogy honpolgárságukat igazolják, nem tudják beszerezni iskolai bizonyítványaikat és nem akarja a belügyminiszter úr engedélyezni, hogy ezek hivatalból szereztessenek be. Alapelv az, hogy aki valami joggal élni akar, annak az előfeltételét is őneki magának kell bizonyítania. Másodszor, ha betekintettek volna az 1925. évi országgyűlési választói törvénybe, akkor látták volna azok, akik ezeket a vádakat emelték, hogy abban ez, foglaltatik: aki a szűkebb Magyarországon! született és itt lakik, az magyar honpolgárnak tekintetik mindaddig, amíg- az ellenkezőnek vélelmezésére nem merült fel valami adat. Azonkívül pedig intézkedés történt már korábban, hogy mindazok a honpolgárok, akik 1921 július 21-ike előtt legalább 4 évig- Budapesten laktak és itt ÍX községi terhekhez hozzájárultak, a községi illetőséget megszerzettnek tekintendők s a községi illetőség megszerzésével, ha nem mindjárt a iszűkebb Magyarországon születtek is, magyar állampolgároknak tekintendők. Ez két olyan expediens, amelyet a belügyminiszter iVr mindenesetre nem fog mellőzni majdan az öszszeírás elrendelésénél, amely máris megadja a lehetőséget, hogy a választók ezreinek nem kell honpolgári olklevielét keresnie, hanem egyszerűen ezekre hivatkozva, honpolgárságát az öszszeíró küldöttség- előtt igazolni tudja. A törvényhatósági bizottság 150 tagja általános választás által, az arányos választási rendszer szerint kerül be a törvényhatósági bizottságba. Az általános választással bekerült bizottsági tagojk a, különböző pártállások szerint viasztatnak meg és így tisztán csak politikai pártállás szerinti törvényhatósági bizottság alakulna meg, ha megfelelő korretktivum nem adatnék. Ha ebben aa országban minden magyar állampolgár, aki választójoggal bír, a jogegyenlőség és a szabad magántulajdon elvén állana és ezt vallaná alapigazságnak, akkor nem is kellene és nem is volna szükség ilyen ikorrektívumra. Méltóztassék elgondolni azt, hogy a törvényhatósági bizottságban most is működik egy párt, amely osztályharcot és osztály uralmat hirdet, amely nem akar arra a meggyőződésre jutni, hogy minden erőnek öszszefogásával, a gazdasági életben az összes termelési tényezőknek, tehát a földerőnek, a szabad munkának és a tőkének együtt kell dolgoznia, hogy új termeivényeket állíthassunk elő és gazdagabbal tegyük az országot. Ha egy törvényhatóiságban ilyen párt működik, méltóztassék megengedni, hogy az a párt és az a polgári társadalom, amely jelenleg többségben van és a jogegyenlőség alapján mindenkinek egyforma jogot ad, hogy a törvényben előírt feltételek alkalmazása mellett mindenki egyformán gyakorolhassa a jogát, amely elismeri mindenkinek a szabad munkája által megszerzett vagyonának jogos felhasználhatóságát és nem akar közvagyont teremteni, nem akar osztályuralmat létesíteni: akkor ez a párt megvédje magát és korrektivumokat yigyeni bele a törvényhatósági pártok összeállításába Innen van az, hogy örököstagok is vannak a törvényjavaslatba felvéve. Ezen örökös tagok megválasztásával a főváros érdekében hosszai éveken át olyan, érdemes- munkát végzett egyéneket akarunk oda juttatni, aki a meghiggadt gondolkozás és a tapasztalatok óriási erejével egészen másként fogják intézni a közügyeket és a közügyekben szavukat hallatni, mint ahogyan esetleg az általános választás által ifjan bekerülő, hevülő erők azt elvégezni óhajtják. Az örököstagok mellett ott van az érdekképviseletek részére biztosított 18 tagállás, mint korrektívum. Itt volt a legnagyobb ütközőpont a Felsőház bizottságában és azt hiszem, itt lesz a legnagyobb ütközőpont a teljesülésben is. Én abból indulok ki, — és a Felsőház minden tagját arra kérem, méltóztassék ezt komolyan és mélységes átgondolással megfontolni, — hogy nem arról van szó az adott esetben, hogy az érdekképviseletek az ő különleges érdekeik védelmére vonuljanak be a törvényhatósági bizottságba, mert a törvényihatósági bizotság közigazgatás és nem politika, hanem azért akarjuk az érdekképviseletek kiválasztott embereit a törvényhatósági bizottságba bevinni, mert ezeknél a kiválasztott férfiaknál meg vagyunk arról győződve, hogy éppen az érdekképviseleti autonómiában a közjó érdekében kifejtett működésük mintájára a közjót fogják a törvényhatósági bizottságban is munkálni. Elhangzott itt tegnap az a kijelentés, hogy a Felsőház is érdekképviseleti alapon van megszervezve, és ez a Felsőház milyen kitűnően és jól működik, hogy nem a Felsőháznak egy bizonyos formában megalkotott grémiuma választotta ki az érdekképviseleti tagokat, hanem az érdekképviseletek maguk. Ez a tényállás. Hogy a Felsőház érdekképviseleti testületei maguk választották az idedelegáltakat, igaz, de miért igaz és miért helyes ez? Azért, mert ez a Felsőház az állami szuverenitásnak egyik részese, az országgyűléssel és az államfővel együtt a teljes szuverenitásnak hordozója és birtoklója. Ebben a Felsőházban döntetnek el a Képviselőházzal és államfővel együttesen az összes politikai kérdések, amelyek az egész országot érdeklik, ahol igen sok társadalmi és foglalkozási osztály van, látszólag egymással talán ellentétbe is jöhetnek, magánérdekeikkel kapcsolatban akárhányszor össze is ütközhetnek, azonban, amikor arról van szó, hogy ezek a látszólagos ellentétek kiegyenlíttessenek és mindegyik osztálynak és mindegyik foglalkozási rétegnek megadassék a szabad fejlődés és szabad művelődés, akkor a politika dönt és a politikát itt döntik el, nem a törvényhatóságok bizottsági termében. Ha azonban olyan speciálisan fejlődött ennek a fővárosnak a helyzete, hogy itt igen sok olyan választó van, aki híve az osztályharcnak és osztályuralomnak és amikor azután mi megakarjuk védeni e főváros törvényhatóságában a jogegyenlőséget és a szabadtulajdont, meg akarjuk védeni a polgári társadalmat és a polgári gondolatot, akkor méltóztassék megengedni, hogy azok közül a kiválóságok közül, akik fel vannak sorolva, — mert hiszen az egyes érdekképviseleti autonó-