Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-76

Í26 Àz országgyűlés felsőházának 76. ü hatóság képviselője a bizottság. Két törvényes intézkedésében a közgyűlés hatáskörét kizárólagosan állapította meg, felsorolván egyenként mindazokat az ügyeket, amelyek a közgyűlés hatáskörébe tartoznak. A közgyűlés másról nem határozhatott, csak akkor, ha egy későbbi törvény a közgyűlés hatáskörébe újabb ügyeket utalt.. Ellenben a tanácsról úgy intézkedett, hogy a tanács végrehajtó közege a törvényhatósági bizottságnak, egyszersmind azonban első- vagy másodfokú közigazgatási hatóság azokban az ügyekben, amelyek kifejezetten hozzá vannak utalva, de egyszersmind hatásköre van mindazokban az ügyekben,^ amelyek sem a közgyűlésnek, sem más hatóságnak fenntartva nincsenek. így történt azután, hogy az idők folyamán a törvényhatósági közgyűlés határozott a felett, hogy néhány négyszögölnyi terület megvétele vagy eladása közgyűlési jóváhagyással eszközölhető legyen, a haszonbérleti éa bérleti ügyekben a szerződés megkötésének a jóváhagyása a közgyűlés hatáskörébe tartozott, az orvosi és szülésznői oklevelek mind a közgyűlés hatáskörébe tartoztak, a korengedélyek megadása, a telekrendezések, a magántelkek kihasítása; ez mind a közgyűlés hatáskörébe tartozott, és így megesett évenként igen sokszor, hogy száznál több közgyűlési tárgy volt a tárgysorozatban felsorolva, amelyek közül két vagy három érdemesebb és az egész közületet érintő ügyben a törvényhatósági bizottság résztvett, munkálkodott, véleményt mondott és azután határozott. Ellenben ezeket a csip-csup ügyeket a referensnek előadása «mellett egy folyton zsibongó, zajongó, némelykor csak 8—10 bizottsági tagból álló közgyűlés hallgatta végig és az elnök egyhangúan mormolta tovább: Elfogadtatik, nem fögadtatik el. , , • Mármost, a közgyűlésnek ezzel az úgylát-' szik, nagyon széles, de semmit sem jelentő hatáskörével szemben a fejlődő élet a tanácsnak •mindig szélesebb és szélesebb hatáskört biztosított. Csak egyetlen-egyre mutatok rá, az úgynevezett községi üzemekre. A községi üzemek létesítése a törvényhatósági közgyűlés hatáskörébe tartozott; a közgyűlés határozta el, hogy ezeket felállítsa; ezeknek^ igazgatása, vezetése, tisztviselőinek alkalmazása, ^költségvetésének megállapítása, zárszámadásának helyesbítése, ezeknek a közüzemeknek pénzzel való alimentálása mind a tanács hatáskörébe tartozott, és a tanács ennek következtében rettenetes nagy hatalomra tett szert, mert hiszen méltóztassék osak elképzelni, hogy az üzemek, különösen a háború alatt, folyton szaporodtak az élelmezés nehézségei következtében. Ehhez járult továbbá az is, hogy abban a — mondjuk — biedermeyeresen naiv korszakban, mikor 1872 után a tör vény hatóság megalakult, olyan ügyrendet alkottak meg, amely a békés, csendes, jóravaló polgároknak gyülekezete számára szolgált, akik nem a pártok szerint választatva kerültek be a törvényhatósági bizottságba, hanem az illető kerületek többségének (Ügy van! Ügy van!) bizalmával felruházva s akik egész nyugodtan és csendesen, egymást kapacitálva, egyszer egyik kerület, másszor a másik kerület vezetőinek argumentációját fogadván el, a főváros javára tevékenykedtek. A laj

stromas szavazással bekerültek a városházára a pártok, amely pártokiba természetesen tömörültek a bizottsági tagok, akik bizonyos fokig alá voltak vetve a pártok fegyelmének. Ennek következtében az ügyrend, amint majd később erre rá fogunk mutatni, megfelelő, kielégítő nem volt. Ellenben igenis az akkori kisebbség terroése 1930. évi május hó 13-án, kedden. risztikus módon akart fellépni s az ügyrend hiányait - felhasználva, valóságos obstrukeiót tudott teremteni. Ez az ügyrend azt mondja, hogy minden olyan indítvány, amelyet a közgyűlés elfogad, ha pénzbeli kiadással jár, előbb kiadatik a tanácsnak véleményadás végett. A legszebb, legokosabb és legjobb gondolatok teremtődtek' meg ott nem úgy, amint Szigeti János vagy Szőke Gyula felsőházi tag urak mondták, hogy a tanács nagyszerűen győzött. A tanács igenis nagyszerűen működött, mert a tanács tisztikart képezett ki, de a törvényhatósági bizottsági tagok a 'bizottsági üléseken is álltak elő ideákkal, amelyek, ha megfelelőknek találtattakj a tanácstagok által, a közgyűlés elé, egyébként pedig az indítványok a tanácsnak úgynevezett temetőjébe kerültek. Magam azóta, hogy a törvényhatósági bizottság tagja vgyok, 1912 óta tudom azt, hogy minden költségvetési vita alkalmával a tanács hozzájárulásával 30—40 olyan indítványt fogadott el a közgyűlés, amely okos, célszerű, használható volt. A legkevesebbje az, amely ezek közül megvalósult. Csak egy példával élek, A legutóbbi költségvetési vita alkalmával az az indítvány tététett — s ezt a tanács elfogadta — hogy a tanács köteles 1930 január 1-éig a közgyűlésnek javaslatot tenni, hogy a záróra utáni kirakatvilágításokra szolgáló villanyvilágítás ára mérsékeltessék. A tanács ennek a javaslatnak 1930 január 1-éig nem tett eleget. En a közigazgatási bizottságban e miatt februárban felszólaltam, megkérdeztem a polgármester urat, hogy miért nem intézkedik, és kértem, hogy intézkedjék, hiszen a fővárosnak előnyére szolgál, ha este, mondjuk 10—11 óráig ezek a kirakatok kivilágíttatnak, mert ezek a fővárosias, világvárosias jelleget adnak az utcának. A polgármester úr megigérte, hogy majd utána fog nézni a dolognak; azt hiszem, most is utána néz. Még egy példa, mélyen tisztelt Felsőház. A fővárosi közgyűlés elhatározta 1907-ben, hogy a^ közélelmezés előmozdításása, olcsóbbá tételére vásárpénztárt alapít részvénytársasági formában.^ Azután pedig 1920-ban a főváros temetkezési vállalatot állított fel kizárólagos joggal. Két üzem volt, amely a tanácsnak teljes hatalmában volt. Most már bekövetkezett az, hogy az alpolgármester úr még csak a tanács meghallgatásával sem intézkedett, hanem ezt a két intézetet egyszerűen arra használta, hogy velük, mint részvénytársasági alapítóval egy faárugyárat létesített részvénytársasági formában s ennek a faárugyárnak adták át a koporsókészítés és eladás kizárólagossági jogát. Mikor pedig a főváros közgyűlése arra az álláspontra helyezkedett, hogy ezt a faárugyárat meg kell szüntetni, mert a koporsó-gyártást az asztalosoktól elvenni nem lehet, — elvégre azok adózó polgárok, akiknek jövedelmét, keresetét a fővárosnak, a törvényhatóságnak biztosítania kell — s amikor azután nagy keservesen és nagynehezen kiküzdöttük, hogy ennek a részvénytársaságnak felszámolása kimondatott, akkor rájöttünk arra, hogy milyen gyönyörűen intézkedtek ebben a részvénytársaságban, amelynek voltaképpen nem volt más feladata, mint koporsókat készíteni és átszolgáltatm a temetkezési intézetnek. Az anyagot megvették, a munkát felhasználták, itt pedig az árat kapták meg. 50.000 pengő veszteséggel zárult ez a részvénytársaság. Ez az a tanácsi működés, amelyet oly nagyon lehet dicsérni? Ez az a tanácsi működés, amely a mi autonómiánkat biztosítja? Semmi beleszólásunk és ingerenciánk nem volt, csak a