Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-59

'.»I Az országgyűlés felsőháza nah :><>. ülése 1929. évi június hó 5-én, szerdán. pótlék és esetleg a fizetés javítás hosszú évek után. Az előlépés azonban csak azt illeti meg, aki szorgalmáyal és képességével arra rászolgál, s bebizonyítja, hogy szélesebb körben is képes az ügyeket kellő értelemben vezetni. Kivánatos volna, hogy nagyobb mértékben, mint eddig megtörtént, rekrutálják a tisztviselőket a különböző minisztériumokban alsó fokon is a vidékről és alkalmazzák magasabb állásokban. Akkor sokkal kevesebb bürokratizmus lesz és sokkal érdemlegesebb lesz az ügyek elintézése. Ezek előrebocsátása után röviden áttérek a .iavaslat egyes intézkedéseire. Elismerem és egyetértek a belügyminiszter úrral a tekintetben, hogy a virilizmus az eddigi alakban nem volt fenntartható. Ez tiszta dolog. (Az elnöki széket Beöthy László foglalja el.) Elvégre nem a vagyon maga adta a jogosultságot arra, hogy az illető a megyéhez menjen, hanem a vagyon rendesen bizonyos előfeltétele a magasabb műveltségnek. (Ügy van! a jobboldalon.) De ez csak módot ad arra, hogy az illető, aki vagyonnal bír, magát jobban kiképezze. Nézetem szerint mindig az volt a helyes felfogás, ha azt vallottuk, hogy a magasabb kiképzés folytán jutnak a virilisek vagyonuk alapján a megyei bizottságokba. Ha most korlátoztuk és korlátozni akarjuk azok számát, ez nagyon helyes eljárás, amennyiben ki lehet választani a vagyonos osztály közül azokat, akik tényleg ezzel a képességgel bírnak s akik hajlandók abban tényleg résztvenni. E kiválasztás által a megyei bizottság összetétele csak nyerni fog. A magam részéről szívesebben láttam volna, ha megmaradt volna itt is a régi rendszer : fele virilis és fele választott tag. Itt is a többi érdekcsoportok, a felekezetek, a kiválóan érdemes emberek és egyebek amúgyis belekerültek volna, mert azt a közhangulat a jelölésnél magával hozza, hugy az illetők akár mint virilisek, akár mint választott tagok, bekerüljenek. Hivatkozott ugyan a t. belügyminiszter úr arra, hogy utánozni kivan ja e tekintetben a Felsőház összetételét, ahol az érdekképviselet is biztosítva van. A különbség csak az, hogy ide a központba, ahol az

j érdekek képviselve vannak, természetesen csa'k a legelsőrendű férfiak jönnek. Ennek ellenére mit látunk ? Elismerem, hogy kiválóan vannak képviselve az érdekek, csakhogy tulajdonképpen, nézetem szerint, a törvényhozás termében nem annyira az osztályérdekeket kell biztosítani, mint inkább inkább biztosításra szorul, mert az osztályérdeket, a maga egyéni érdekét, mindenki önmaga biztosítja, arról külön nem kell gondoskodni, de a fogyasztókról, a közönségről Magyarországon ma nagyon kevés ember gondoskodik. További hatása az osztályérdek biztosításának az, hogy egyes urak természetesen tényleg igen gyakran felszólalnak, hosszú beszédeket tartanak, mert hiszen haza kell beszélniök. Ez előfordulhat ugyan a megyei gyűléseken is, ott azonban nem fog súlyos következményekkel járni. E tekintetben elismerem, hogy a t. belügyminiszter úr szükségesnek és fontosnak tartja ennek az érdekképviseletnek biztosítását s ezt is megvalósítani célozza. Ehhez magam is hozzájárulok Úgyszintén egyetértek abban, hogy a tisztviselőket újabb választásnak minden hat évi időszakban kitenni nem lehet. Ami kormányunk volt az, amely elsősorban megszüntette ezt a módozatot s e tekintetben részben eltérek Bezerédj István felsőházi tag úr véleményétől, amennyiben azt tartom, hogy a választás nem volt jó hatással a tisztviselőkre nézve, mert tényleg feszélyezte őket a közigazgatásban. Ha olyan ügyről volt szó, ahol az illető egyénnek nagyobb befolyása volt, természetesen azt láttuk, hogy nem is lehetett azt az ügyet éppen olyan tárgyilagosan, jobban mondva elfogultság nélkül elintézni, mint ahogy lehetett volna akkor, ha egészen közömbös az illető tisztviselő, akinek állása biztosítva van. Ezt igen fontos és szükséges intézkedésnek tartom. A törvényjavaslat továbbá újra felállítja a kisgyűlés intézményét. A kisgyűlés azelőtt bírói testület volt, ahol Ítélkeztek. Ha az állandó választmány nevét a belügyminiszter úr erre óhajtja megváltoztatni, az ellen természetesen semmi kifogásom nem lehet, bár igen sok ügy van és volt eddig is a törvényhatósági bizottság ügykörében, amely egészen felesleges volt, hogy ott legyen. Ilyen különféle ügyek voltak : a községi zárszámadások jóváhagyása, a különféle oklevelek kikirdetése ; 20—30-40 ilyen ügy volt minden városban. Ez egészen felesleges társulat volt, és azt tartom, hogy ezeket az ügyeket nem érdemes a kisgyűlés elé sem odautalni, még az se foglalkozzék ezzel, mert a kérdést igen egyszerűen lehetne azzal megoldani, ha azt mondjuk, hogy ezeket az ügyeket intézze el végleg az alispán ; ha pedig fellebbezés érkezik be ellene, azt tízennégy napon belül tárgyalja le a törvényhatósági bizottság vagy a kisgyűlés. Ezáltal nem történik sérelem, mert ha valaki sérelmesnek tartja az alispán határozatát, fellebbezéssel élhet ellene, ha pedig nem tartja sérelmesnek, akkor kénytelen ezzel az állapottal megelégedni. Ezzel egy nagy sereg kérdést lehet eliminálni úgy a törvényhatósági bizottság, mint a kisgyűlés tárgysorozatáról, s erre külön bizottságot felállítani egyáltalán nem is tartottam volna szükségesnek. Az autonómia biztosításának kérdésében is különleges véleményen vagyok. Igen örvendetes, hogy a Felsőház közigazgatási bizottsága ilyen módon precizirozta a dolgot, amely ma mindenesetre jobban precizirozva van jelenlegi alakjában, mint azelőtt volt, de én azt az angol elvet vallom, hogy men and not laws, emberek kellenek a gátra és nem rendszabályok. Ha vannak olyan emberek, mint voltak a múltban, akik szembe akarnak szállni a hatalommal, esetleg a saját életük kockáztatásával is, akkor az nem veszélyes az alkotmányra. Ha nincsenek ilyen emberek, akkor hiába minden rendszabály. Erre tehát nem helyeznék olyan nagy súlyt, amennyiben azonban ily módon szerencsés megoldást talál, ahhoz a maga ni ré.széról is hoz/.ájárnlnék. Nem tehetek semmi kifogást a 3. és 4. § ellen sem, amely a tisztviselők ellátását és jogviszonyait szabályozza, ennek folytán csak egyetlen egy kérdés marad, amely azonban igen fontos és amely arra késztetett engem, hogy felszólaljak. Ez a közigazgatási bizottság kérdése. Ebben a javaslatban a közigazgatási bizottság tulajdonképpen megsemmisül. Fennmarad olyan alakban, hogy egyes jelentéseket fogad el s egyes albizottságai fognak a jövőben is működni, de az első- és másodfokú határozattól elesik. Ez sokkal naa yobb jelentőséggel bír, mint azt az első pillanatban hihettük volna. Amikor ott voltam magam is és éveken keresztül működtem a bizottságban, nagyon jól láttam azt, amidőn odajött egy nagyon szigorú pénzügyigazgató úr, aki körömszakadtáig védte a fiskális érdekeket, lefogtuk őt mindaddig, amig beadta a derekát. Ennek az volt a következménye, hogy nemcsak azokat az ügyeket intézte el méltányosan, amelyeket elébe tártak, hanem kénytelen volt természetesen a többi ügyeket is máskép elintézni. Ugyanígy volt a többi állami tisztviselőkkel is, akikkel igí.zán nagyon harmonikusan