Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-58

"Az országgyűlés felsőházának 58. ülése 1929. évi június hó 4-én, kedden. 73 törvényjavaslatot az alsófokú közigazgatási bíróság felállításáról. (Éljenzés.) Az alsófokú közigazgatási bíróság felállításainak előnye először is az volna, hogy a legfőbb közigazgatási l)íróság, a mostani, egyetlen közigazgatási bírói fórum tehermentesíttetnék, H itt is a szétpontosítás elvét lehetne megvalósítani azzal, ha bizonyos ügyekben végérvényesen az alsófokú bíróság döntene; de másodsorban módját ejtenénk annak is. — ami végtelenül kívánatos volna — bogy közigazgatási bíróságunk hatáskörét jelentékenyen kiferjesszük; át kellene térnünk egyáltalán a mostan] taxatív rendszerről a bírói hatáskör általános elvi alapon való megállapítására, mert ez felel meg telje« mértékben a jogvédelem igazi követelményének. A törvényjavaslat harmadik főrendelkezése a fegyelmi jogról, az önkormányzati tisztviselők fegyelmi jogáról szól. A fegyelmi jog szabályozásánál két főszempontot kell figyelembe venni, először is és mindenekelőtt a közszolgálatnak, a közszolgálat érdekének feltétlen s minden irányú megóvását, a közszolgálat zavartalan, szabályszerű, jogszerű működésének biztosítását, ezzel kapcsolatban azonban ki kell terjednie a fegyelmi jognak arra is, hogy a köztisztviselőknek közszolgálati alanyi jogi helyzete az esetleges önkényeiskedésekkel széniben szintén megfelelő oltalomban részesüljön, innen van az, hogy a modern közigazgatási jogfejlődés mindinkább odairányul, bogy a fegyelmi eljárás lehetőig bírói formák közé szoríttassák. A fegyelmi eljárásnak ugyanis két főtímisa van: a közigazgatási típus és a jogszolgáltatási típus. Az újabb fejlődés mindinkább oda tendál, hogy a fegyelmi eljárás jurisdikcionalizálódjék. hogy bírói eljárási formák között folyjon le a fegyelmi eljárás, úgyhogy a tisztviselő jogosult, exiszteneiális érdeke is figyelembe vétessék és védelmei nyerjen. A törvényjavaslat a fegyelmi jog szabályozásában határozottan jelentékeny lépést tesz előre és ez annál inkább fontos, mert közszolgálati pragmatikánk nincsen és így az it len lefektetett szabályozás jórészben mintán] fog szolgálhatni az általános szolgálati pragmatikába beillesztendő általános fegyelmi jog szabályozására is. A törvényjavaslat többek között foglalkozik azután a törvényhatósági tisztviselőknek és nevezetesen a vármegyei tisztviselőknek illetményeivel is. Természetes dolog, hogy törvényhozásunk figyelme ki kell hogy terjedjen azoknak 'a tisztviselőknek anyagi ellátására, akik a közhatalom tényleges kezelői, gyakorlói, úgyhogy az államnak i

dévouatkozó kötelessége velük szemben nemcsak nos:i. hanem erkölcsi is. és nemcsak a tisztviselőkkel széniben rója le az állani köteleségét. hanem jól felfogott saját érdekeit is előmozdítja, ha, közszolgálati alkalmazottait tisztességes megélhetésükéi biztosító fizetésben részesíti. Ha a vármegyei tisztviselők illetményeit azok után az érdemek után szabhatnék meg, amelyeket ezek a tisztviselők — épnúgy egyébként," mint a többi tisztviselők is — különösen a világháború alatt kiváló munkateljesítményükkel és nemzeti, hazafias magatartásukkal szereztek, akkor természetesen azt kellem

1 mondanom, hogy ezek a fizetések nem elég nagvok. Ttt azonban az érzelmek nem irányíthatják a törvényhozás akaratát, hanem a szívvel együtt kell járnia az ész megfontolásának is és az idevonatkozó szabályozásnak mindenesetre határt szab az állami pénzügyi helyzete. Azt azonban teljes tárgyilagossággal megállapíthatjuk, hogy az a rendezés, amelyet a törvényjavaslat e részben nyújt, határozott haladást, bizonyos szempontból vívniáiiyszámbamenő eredményt jelent az eddigi bizonytalan helyzettel szemben. (Igaz! Ügy van! jobb felől.) A törvényjavaslat a tisztviselők illetményével kapcsolatban foglalkozik azután a képesítésnek kérdésével s ebben a tekintetben két jelentős újítást hoz be. Először is az elméleti képesítést emeli: az elméleti képesítésnél a törvényjavaslat az egyetemi doktori oklevelet állapítja meg, mint az alkalmazhatóság előfeltételét. Másodszor, és pedig nemcsak az önkormányzati tisztviselőkre, hanem az összes közszolgálati ágazatokra kiterjedő hatállyal, tehát a központi minisztériumi szolgálatra és az összes alsófokú vidéki kormányhatósági és < önkormányzati szolgálati ágazatokra is kiterjedő hatállyal előírja a gyakorlati vizsga rendszeresítését. A belügyminiszter úr ő nagyméltósága azon az érdemén kívül, hogy ezzel a közigazgatási reformmal egyáltalán előállott, nézetem szerint külön érdemet is szerzett azzal, hogy ennek a reformnak keretébe beállította ennek a gyakorlati vizsgának szervezését. Ami az első momentumot, az első érdemei illeti, legyen szabad itt rámutatnom arra. hogy a közigazgatási reformmal a 90-68 évek óta többször előállottak a mindenkori kormányok, do egyiknek sem sikerült ezt a reformot tető alá juttatnia. Javaslatuk vaflry mindjárt az alkotmányos tárgyalás küszöbén megakadt, vagy pedig, ha nagy erőlködéssel végigjárta az alkotmányos tárgyalás útját és annak öszszes fázisait, amint ez egy ízben történt, akkor meg az eredmény aft lett, hogy a törvényjavaslat terjedelmes anyaga az elértéktelenedésig megrövidült, csupán egy elvi deklarációra zsugorodott össze, nevezetesen ez volt a sorsa az 1891. évi úgynevezett Sznpáry-féle reformnak: az egész törvényjavaslatból csak az az elvi kilétei maradt meg, hogy a közigazgatás állami fiiadat a törvényhatóságok terén és ezt állami kinevezett, közegekkel kell ellátni. S még ezt a törvényt is hatályon kívül helyezte az 1907. évi LVÏIÏ. te. A mostani az első organikus közigazgatási reformjavaslat, amely szerencsés auspiciumok között az alkotmányos tárgyalásnak ehhez az utolsó fázisához el tudott jutni. Ez két dolg-ot bizonyít. Az egyik az, hogy erre a reformra okvetlen szükség van, mert a reformmal szemben még az aggályoskodók is elhallgattak és nem zárkóztak el a reform megvalósítása elől; a. második ok, személyi ok: a belügyminiszter árnak egyéni kvalitásai: az ő nagy kitartása és különösen megértő magatartása jelentékenyen elősegítette azt, hogy ez a törvényjavaslat ilyen simán, ilyen eredményesen az alkotmányos tárgyalásnak ehhez a fokához eljutott. (Ügy van!) Ami pedig a gyakorlati közigazgatási vizsga rendszeresítését illeti, ez külön érdem; ezzel a lépéssel a belügyminiszter úr elődeinek a mulasztását pótolja, mert^ a közigazgatási gyakorlati vizsga megszervezésére a kormányhatalmat már az 1883. évi I. te. utasította, de ez a vizsga a maii napig sem lett tényleg megszervezivei, az ' idézett minősítési törvénynek ez a rendelkezése végrehajtatlan maradt. Mélyen t. Felsőház! Nem kívánom tovább igényfoevenni becses türelmüket, de hiszen a törvényjavaslat főbb rendelkezésein amúgy is keresztül mentem. Méltóztassék tehát már most megengedni, hogy befejezésül a törvényjavaslattal szemben való állásfoglalásomra vonat13'