Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.
Ülésnapok - 1927-58
r Az országgyűlés felsőházának 58. ülése 1929. évi június Jiő 4-én, "kedden. 71 vetítik az állami közigazgatást. Azután azt mondja: «gyakorolják az önkormányzatot saját belügyeikben.» Nyilvánvaló, hogy ilyen logikai beállítás mellett az következik, hogy az önkormányzat nem is közigazgatás, mert ha külön választjuk az önkormányzatot az állami közigazgatás közvetítésétől, ebből fogalmilag az következik, hogy az önkormányzat nem közigazgatás. De kérdem, micsoda akkor? Az is helytelen beállítás, hogy az önkormányzat csak a helyi belügyek intézésére vonatkozik, hiszen ez homlokegyenest ellentétben áll a régi magvar tradicionális felfogással, amelyre voltam bátor beszédem elején rámutatni, hogy tudniillik a régi vármefvei önkormányzat nemcsak a helyi ügyekkel foglalkozott, de az állami, országos érdekű ügyeknek egyetemes hatósági orgánuma is volt. Hiszen az önkormányzat ilyen felfogás mellett bír csak azzal a teljes erkölcsi és állametikai jelentőséggel és tartalommal, amely őt joggal megilleti. Ha a polgárok önkormányzati alánon állami ügyekkel, országos érdekű üo^ekkel is foglalkoznak, ez az^ami élénkíti az államhoz való kapcsolat tudatát, emeli a honnolgári öntudatot és^ azt a belátást, hogy a népesség, a honpolgárok nemcsak passzív anyaga az államhatalomnak, hanem annak aktív résztvevője. Hogy pedig ennek miféle áldásos hatásai vannak a közigazgatásban és állametikai szempontból is mi a jelentősége, ezt nem kell itt bővebben kifejtenem. 1886 óta több ízben nyújtottak be^ a közigazgatást érintő kisebb jelentőséerű törvényiavaslatot; a most tárgyalás alatt álló törvényjavaslat azonban az első nagy, organikus mű, amely a közigazgatás, s nevezetesen az önkormányzat újjászervezésével foglalkozik. Ha már most ennek a törvényjavaslatunknak mindenekelőtt általános politikai jellemzését kívánnám adni, akkor csak annyit mondhatnék tárgyilagossággal, hogy ezt a törvényjavaslatot a legislativpolitika s nevezetsen a demokratikus elv szempontjából bizonyos haladás, de hozzáteszem, óvatos haladás jellemzi. De hiszen a magyar jogfejlődés módszere általában a fokozatos fejlődés, a fokozatos haladás, a fokozatos evolúció, mindenesetre az evolúció és nem a revolució. Alkotmányunk jellege is erre mutat. Történelmi alkotmányunk van, amelynek intézményei önmaguktól, mintegy az organikus önkiegészülés következtében fejlődnek, változnak, módosulnak. De törvényhozásunk sohasem tért ki a haladás követelményeinek megvalósítása elől, amikor azt szükségesnek látta és amikor az a nemzet egyetemes érdeke szempontjából valóban indokolt volt. Nagy történelmi tényeink szólnak e mellett. Csak az 1848-iki nagy jogrendi átalakulásra mutatok rá, amikor az akkori nemesi, rendi országgyűlés saját belátásából szüntet le meg a kiváltságokat, döntötte le a rendi válaszfalakat, szüntette meg a jobbágyság függőségi viszonyát és tért át a honpolgári jogegyenlőség rendszerére. De utalhatok egy másik történelmi tényre is^ a közelmúltból, a mi Felsőházunk átalakulására, midőn a törvényhozás szem előtt tartva alkotmányunknak és dicső múltú Főrendiházunknak tradicionális szellemét, a főrendi táblát olyankép alakította át, amely a nemzeti hagyományok megtartása mellett a korszerű követelményeknek is megfelelt. Mélyen t. Felsőház! Ezek után legyen szabad már most áttérnem a törvényjavaslat rendelkezéseinek kritikai ismertetésére. Felmentve érzem magam az alól, hogy ennek a törvény javaslatnak rendelkezéseit, határozmányait teljes aprósélkossággal ismertessem, mégpedig # azért, mert hiszen a nyomtatásban megjelent és szétFELSÖHÁZI NAPLÓ. IV. osztott előadói, illetve bizottsági jelentés elég részletesen ismerteti a törvényjavaslatot. így tehát feladatom csak arra szorítkozhatik, hop^ kritikai alapon a törvényi avaslatnak kardinális, legfőbb rendelkezéseit ismertessem. A törvényjavaslat első. talán legfontosabb kérdése a törvényhatósági bizottságok újjászervezése. Törvényhatósági bizottságaink réíri, elavult alapokon nyugosznak; a törvényhatósági választójog alapja ugyanis az országgyűlési képviselői választójog, de a törvényhatósági bizottsági választójog alapja a mai napig még az 1874. évi országgyűlési választójog. Közben alkottak ugvan újabb választójogi törvényekel, azonban különféle törvényhozástechnikai^ akadályok miatt a törvényhatósági bizottságokat újból megalakítani, új törvényhatósági választásokat tartanig nem lehetett, úgyhogy törvényhatósági bizottságaink még a régi alapokon állnak mind a mai napig. A legsürgősebb feladat tehát most már ezeknek a törvényhatósági bizottságoknak új összeállítása. A törvényjavaslat a bizottsági tagok összeállításában kombinatív rendszert követ; közelebbről nézve a bizottsági tagok 5 csoportba sorolhatók. Az első csonortba tartoznak a legtöbb adót fizetők közül választott tagok; ez kétötöde a törvényhatósági bizottság tagjainak. A második csoportba tartoznak az összes választók kö zül választott tagok; ez is kétötöde az összes törvényhatósági bizottsági tagoknak. A harmadik csoport három alcsoportra oszlik: idetartoznak: a szakszerűség- kénviselete, a törvényhatóság területén székelő vezető kormánvhatósági hivatalnokok t a vallásfelekezetek képviselete lelkészeik útján és az érdekkénviseletek kiküldöttjei, tudniillik a törvény alapján létező különböző közhasznú intézmények, egyesületek, mezőgazdasági-, iparkamarák és hasonló intézetek választott kiküldöttei. Ezek egyötödét teszik a törvénvhatósági bizottság törzslétszámának. Ezenkívül a 4. pont alá tartoznak az örökös tagok, akiket a törvényhatósági bizottság nnasi kitüntetésképpen a közélet terén erdemeket szerzett férfiak közül választ korlátolt számban, tudniillik a törvényhatósági bizottsági tagok J>%-ának erejéig; végül az 5. pont alá tartoznak a törvényhatósági tisztviselők, akik hivatalból tagjai a törvényhatósági bizottságnak. Mint méltóztatnak látni, mélyen t. Felsőház, a törvényjavaslat a bizottság összeállításában vegyes rendszert követ. Az úgynevezett korporativ, érdekképviseleti elvnek és rendszernek enged nacryobb tért. illetőleg ezt a rendszert kombinálja az általános választójogi elyvel, mert hiszen az összes választók közül választott tagok is vannak, s vannak a virilisek közül választott tagok is az érdekképv'w leli kiküldöttek mellett. Azt mondhatnám, lxigy a korporativ rendszer útján igyekszik a Iöi-vényjavaslat mintegy a demokratikus elvnek is eleget tenni. Már most. Uraim, hogyan állunk a demokratizmussal? A demokratizmus elve tulajdonképpen az egyenlőséir elve. Az egyenlőség elvének azonban többféle és több irányú jelenlése van. Mindenesetre demokratikus elv az, hogy a honpolgárok minél nagyobb számának leérvén választójoga. Ez mint nosztulátum kétségkívül felállítandó és mint ideál olyan, amire törekedni kell. Kétségtelen,, hogy a demokratikus elv a modern jogfejlődés útjának az irány jelzője. Azonban a demokratizmus egyenlőségi elvének más irányú megnyilatkozása is van, nevezetesen az egyenlőség azt is megköveteli, hogy ne csak a választójogban nyilatkozzék meg az egyenlőség, hanem kifejezésre 18
