Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-56

Az országgyűlés felsőházának 56. ülése 1929. évi március hó 14-én, csütörtökön. 5Í* nak módosítását fogadnók el, akkor az országnak balneológiai szempontból legfontosabb, hogy azt ne mondjam, egyedül fontos két pontjára: a Balatonra és Budapest székesfőváros területére a dolog szabályozása igen hosszú időn keresztül fog bekövetkezni. (Gróf Hadik János: Tévedés!) Ez a törvény nem lép életbe, és az indítvány szerint egy egészen új novelláris intézkedésre van szükség. Ha azt az időt be akarjuk várni, amíg ez a törvényes intézkedés bekövetkezhetik, elő fog állani egy helyzet, amelyben a jelentéktelen helyeken, például a a gróf Széchenyi Aladár által a múltkor említett Bekecsen életbe log lépni ennek a törvénynek hatálya, de az ország szempontjából és a fürdőügy szempontjából, idegenforgalmi szempontból, a közgazdasági élet szempontjából legfontosabb pontokon a törvényes szabályozás hosszú ideig nem fog életbelépni (Gróf Hadik János: Tévedés!) Abban az esetben, ha a t. Felsőház azt a határozati javaslatot fogadja el, amelyet én voltam bátor benyújtani, akkor ettől a veszélytől megmenekülünk, de viszont a törvényhozás ingerenciáját mégis biztosítjuk a miniszter által kiadott rendelkezésekre, biztosítjuk magunknak' a módot, hogy azokba utólagosan, de kellő időben beavatkozhassunk (Gróf Hadik János: Utólag!) és a törvényhozás a maga kezét állandóan a kérdés ütőerén tarthatja. Ennélfogva bátor vagyok határozati javas latomat elfogadásra ajánlani. (Helyeslés.) Elnök: A miniszter úr ő excellenciája kíván szólni. Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter: Nagyméltóságú Elnök Ur, t. Felsőház! Ha csak arról volna szó, ha csak az volna Hadik ő excellenciájának a legnagyobb nehézsége, hogy ilyen felhatalmazásra precedens nincs és hogy ez az egész világ legiszlációjában példátlan, akkor nagyon könnyen egy fundamentumra kerülnénk, mert csak a saját hatáskörömben lévő matériákból is tudok példát mondani. Ez az 1924 : VI. te., a lakásügyekre vonatkozó törvény, amely megállapította még skalárisán is a szedhető összegeket és azután 15. §-ában adott egy felhatalmazást a kormánynak, hogy a törvényt, belátása szerint, a társadalmilag és szociálisan gyengébbek érdekében változtatással léptesse életbe és pedig igen lényeges változásokkal. Van tehát precedens nemcsak a világon, a világ judikaturájában, hanem saját judikaturánkban is ilyen felhatalmazásra. (Gróf Hadik János: Túl vagyunk már a forradalmon!) Végre is nem ez a fontos. Fontos az, hogy abban az esetben, ha Hadik ő excellenciája javaslatának első pontja elfogadtatnék, tényleg az a helyzet állna elő, amelyre Simonsits Elemér' ö excellenciája rámutatott, hogy tudniillik ez a fürdőtörvényjavaslat célját azokon a Legnevezetesebb pontokon nem éri el, amelyekkel tulajdonképpen foglalkozni kivan: a fővárosban és a Balatonnál. Mert ne méltóztassanak elfelejteni és méltóztassék magas figyelemre méltatni azt, hogy a 10—15. §-okba vannak belekodifikálva a «gyógyhely» elnevezés feltételei, azután a gyógyfürdővé való átalakulásnak a feltételei, a gyógy hely bizottságra vonatkozó feltételek, a gyógyfürdőbizottság, a hatósági biztos, a jövedelmek forrásainak megállapítása és más intézkedések. Ezekre a paragrafusokra Budapestre és a Balatonra vonatkozólag is feltétlenül szükségünk van, mert hiszen máskép nem tudunk rendet teremteni ezen a két ponton sem. Minthogy azonban egészen speciális helyzet van mind Budapesten, mind a Balatonnak különböző pontjain, — voltam bátor említeni — bocsánatot kérek a pleonazmusért, — ismét megemlítem — Budapesten van először meglehetősen magas fürdőkultúra, másodsorban van autonóm testület, amellyel szemközt állunk a mi intézkedéseinkkel. A Balaton vidékén pedig a különböző ilyen szempontból értékesnek nevezhető természeti kincsek a legkülönbözőbb magántulajdonban vannak, a legkülönbözőbb kulturális színvonalon állanak. Nem lebet tehát az egyébként hasznos, a lü—25. paragrafusokban megállapított alapfeltételeket azzal a merevséggel ráalkalmazni erre a két fontos pontra, mint a minő merevséget tulajdonképpen Hadik ő excellenciája vagy kivan, vagy amennyiben nem kivan, (Gróf Hadik János: Nem kívánok!) akkor megsemmisíteni kívánja indítványának első pontjában még azt a jót is, amit ez a törvényjavaslat Budapestre és a Balatonra nézve nyújtani kivan. Mert hiszen ha elfogadjuk a Hadik-féle javaslatot, akkor az első pont kimondja, hogy mellőzendő Budapestre és Balatonra vonatkozólag ennek a törvényjavaslatnak az a része, amely a 10—25. §-okban van. Mármost, ha ezeket a paragrafusokat mellőzzük, akkor természetes, hogy az e paragrafusokban lefektetett alaptételek, amelyek hasznosak és szükségesek, nem lesznek többé alkalmazhatók. Mert az indítványnak második pontja azt mondja, hogy novelláris úton dolgozza ki a népjóléti miniszter rövid időn belül taxatíve azokat a feltételeket... (Gróf Hadik János: Azt nem mondottam!) Hanem? (Gróf Hadik János: Azt mondottam, olyan törvényben, amelyet módosítania utólag a kormánynak egyoldalúlag nem lehet és nem szabad. Egy keretet!) Ez az, amit nem lehet megcsinálni. Elég sokat tanácskoztam én szakemberekkel. Nem lehet úfv megszövegezni egy törvényjavaslatot a feltételek dolgában, az említett paragrafusokban lévő matéria alkalmazása dolgában Budapestre és a Balatonra vonatkozólag, hogy a végrehajtó főhatóságának felhatalmazásra ne legyen szüksége. Nem lehet így taxatíve minden dolgot oda besorolni. Ha mégis koncedálja Hadik ő excellenciája, — nem tudom, koncedálja-e — hogy abban a készítendő új novelláris törvényjavaslatban is kell felhatalmazás, akkor tisztelettel kérdezem, miért ne adjuk meg itt a felhatalmazást? (Gróf Hadik János: Azért, mert módosíthatja a fennálló törvényt! Ez a különbség!) Ezer bocsánatot kérek, mély tisztelettel kérem a t . Felsőházat, méltóztassék figyelmére méltatni a szöveget, amely így szól (olvassa): «Felhatalmazást kap továbbá a m. kir. minisztérium», — tehát a kormány — «hogy e törvények a gyógyhelyekre és az üdülőhelyekre vonatkozó 10—25. §-ait Buda pest székesfőváros területén és a Balaton partja mentén módosításokkal léptesse életbe». Tehát életbeléptetni kell a 10—25. ^-okban foglalt matériát; minthogy azonban nem vagyunk képesek minden speciális helyzeti változást előre figyelembe venni, a módosítások kellenek itt és ott. Itt nem változtatásról van szó, hanem életbeléptetésről, vagyis a helyzet által parancsolt módosítások eszközlésére van itt felhatalmazás. Tisztelettel kérem, méltóztassék tehát az eredeti szöveget elfogadni. (Helyeslés.) Elnök: Gróf Hadik János ő excellenciája kíván szólani. Gróf Hadik János: Mélyen t. Felsőház! En nem érthetek egyet ő excellenciájával abban a tekintetben, hogy ő szembeállítja a taxatív felsorolást a törvény módosításával. Én nem kívántam taxatív felsorolást. Belátom, hogy nem