Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-56

56 Az országgyűlés felsőházánál' 56. ülése 1929. évi március hó 14-én, csütörtökön. amely a végrehajtási utasításra vonatkozik. Méír egyszer felolvasom (olvassa): «Mondja ki a Felsőház azt, hogy a javaslat végrehajtása tárgyában kiadandó rendelet he szükségesnek tartja oly értelmű rendelkezés felvételét, hogy a gyógyhely jövedelme alatt csak annak a javasiat 15. és 16. §-ában megállapított, tehát f a gyógyhelyi díjakhói és a községi hozzájárulás^^ïïeszenra kardost, méltóztatnak-e ezt a határozati javaslatot elfogadni, igen vagy nem? Akik igennel szavaznak, legyenek szívesek felállani! (Megtörténik.) Többség. A határozati javaslatot a Felsőház elfoeradta. Természetesen a Felsőház a szakaszt is elfogadta. Kérem a jegyző urat, méltóztassék a szakaszok sorszámát tovább olvasni. Kühne Lóránt jegyző (olvassa a 15—22. §-ok sorszámát; e szakaszokat a Felsőház hozzászólás nélkül elfogadja. — Olvassa a 22. § sorszámát.) Elnök: A 22. §-hoz Hadik ő excellenciaja kíván szólni. Gróf Hadik János: Tisztelt Felsőház! A 22. § azt mondja, hogy gyógyhelvlátogatók számára gyalogutakat lehet kihasítani. Indítványt nem akarok itt tenni, de nagyon kívánatosnak tartanám, ha a miniszter úr ő excellenciaja nyilatkoznék a tekintetben, milyen veszély fenyegetheti itt a fürdő körül a birtokosokat. Milyen esetben fogja az a bizottság a főszolgabíró elnöklete alatt kisütni, hogy most ezen a kerten vagy azon az erdőn keresztül utakat kell kisajátítani. Ez olyan beavatkozást jelent a magántulajdonba, amely esetleg veszedelmessé válhatik. Mit jelent ez a meghatározás? Hajlandó-e a miniszter úr ezt a legszűkebb kor Iátokra szorítani, hogy csak igazán indokolt esetekben, amikor a fürdőző közönség egészségügyi érdeke valóban megkívánja, fogják a kisajátítást keresztülvinni, mert különben ez a legnagyobb önkényre adhatna okot és a hatóság részéről egyes emberek zaklatására is vezethetne. Elnök: A miniszter úr ő excellenciaja kíván szólni. Vass József Népjóléti és munkaügyi miniszter TOHWPW^PflSPI^RTOWÍrii Elnök TÜH^Hi^^P Felsőház! Ismét abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy Hadik ő excellenciájával teljesen egy nézeten lehetek. Egészen természetes ugyanis, hogy ez a szakasz semmi mást nem intendál, mint azt, hogy olyan szituációban, amikor valamely gyógyforrás környékei vagy egy üdülőhelyen valamely ingatlan lenyúlik egészen annak közvetlen közelébe, esetleg valami nagyon szép erdő, pagony vagy más alakjában, ott a tulajdonos ne zárkózhassak el az elől, hogy a legszükségesebb mozgási, sétálási szabadság a vendégek részére biztosítható legyen. A törvény kodifikátorának azonban esze ágában sines, hogy vadaskertbe behatoljon, zárt helyeken, a turisták részére utat törjön stb. Ez igazán nem jutott eszünkbe, úgyhogy azt hiszem, ez után a felvilágosítás után talán Hadik ö exeelleneiájának aggodalmai is el fognak oszlani. Elnök: A szakaszt a Felsőház elfogadja. Kérem a következő szakaszok sorszámának felolvasását. Kühne Lóránt jegyző (olvassa a 23—38. §-ok sorszámai'; a Felsőház e szakaszokai hozzászólás nélkül elfogadja* — Olvassa a 39. § sorszámát.) Elnök: A 39. §-hoz Hadik ő excellenciaja és társai módosítást jelentettek be. Méltóztassék Gróf Hadik János: Méltóztassék talán előbb felolvastatni az indítványozók névsorát. Elnök: ^Ha eltudjuk olvasni. (Derültség.) Joanovich Pál jegyző (olvassa): gróf Almásy Dénes, gróf Széchenyi Bertalan, báró Inkey József, gróf Károlyi Gyula, Liptay Béla, báró Kornfeld Móric, Kiss Ernő, gróf Szirmay Sándor, Rakovszky Endre, gróf Hadik János, Teleszky .János, báró Harkányi János, gróf váry Elemér, Somssich Miklós, Darvas Béla, Zoltán Béla, Szigeti János. Gróf Hadik János: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! Ennél a szakasznál legyen szabad reflektálnom arra, amit ő excellenciaja válaszolt az általános vitában elmondottakra. Először is kijelentette, hogy itt nem egy Hadik és Vass személyes harcról van szó, hanem houy ő i« azon az állásponton van, hogyha a Felsőház bölcs belátása úgy dönt, hogy az én javaslatom a helyes, akkor azt elfogadja és személves ellentétről nem lehet szó. Ez magától értetődik, azt hiszem, nekem felesleges is volna ezt indokolnom, mert én alig emlékszem arra, hogy a legutóbbi időben valakit személyében támadtam volna. Nem csinálok pártpolitikát, nem támadom a kormányt személyi szempontokból sem összességében, sem személyeiben, ez tehát reám nem vonatkozhatik. Bizonyos furcsa benyomást kelt azonban a kérdésnek kiemelése. Mert ha a kormány ma arra az álláspontra helyezkedik, hogy mindenki, aki igyekezve az objektivitást megtartani, kritikát, bírálatot gyakorol egy javaslat felett, annak működése már személyes harc jellegével bír, az már támadás a kormány ellen, akkor ez nagyon szomorú lenne. Hiszen a felett nem panaszkodhatik a mai kormány, hogy valami borzasztó ellenzéke lenne akár az Alsóházban, akár a Felsőházban, mert minden javaslat úgy megy keresztül, ahogy akarja. A magam részéről ha valami javaslatot teszek, vagy macámévá teszek egy javaslatot, örülök, ha a bírálat minél szélesebb alapon indul meg; mert ha. az illetőknek, akik az én álláspontomat bírálják, nincs igazuk, ez megerősít engem abban, hogy nekem van igazam: ha t)t'di->- igazuk van. akkor elfogadom és mődo sítom saját álláspontomat. Remélem, hogy a miniszter úr ezt nem úgy értette, hoery már az is nagv sérelmet jelentene, ha valaki javaslatát bírálja. (Vass József munkaügyi és népjóléti miniszter: Nagyon világosan beszéltem!) Bírálatra néha talán mégis szükség van, mert hiszen tudjuk, hogy sok javaslatot meglehetősen gyorsan s néha pongyolán is szerkesztenek meg. nem árt tehát, ha valaki azokat bírálja. ö excellenciaja ezzel a 39. §-szal kapcsolatban, amely a hatósági kezelésben való átvételt kimondja, azt mondotta, hogy ez csak szűk korlátok között fog mozogni, hiszen fel van sorolva, hogy^ milyen beruházásokat szabad csak eszközölni és hogy nem lehetnek túlnagyok azok, amiket követelnek. En ezeket a korlátokat sem taxatív felsorolás útján, sem másképpen nem tudom meglátni ebben a szakaszban és határozottan állítom, hogy ezt a kérdést igenis, a fürdőtulajdonosok egyikének vagy másikának — már aki nem jól viselkedik — zaklatására lehet felhasználni akár a hatóság, akár más fórumok részéről. Ebben én mindig nagy veszedelmet látok Nem tartom megengedhetőnek azt, hogy a mi törvényeinkbe olyan rendelkezéseket lehessen becsúsztatni, amelyek hatósági önkényre adhatnak alkalmat. Természetes dolog, hogy