Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-56

42 Az országgyűlés felsőházának 56. ülése 1929. évi március hó 14-én, csütörtökön. Továbbá olcsó kölcsönöket kellene nyújtani azoknak a tisztviselőknek és nyugdíjasoknak, akik a fürdőhelyeken, ületőleg üdülőtelepeken állandó otthont akarnak, maguknak szerezni, és laláii a ha/adómentesség bizonyos kiterjeszlésr is igen lényegesen előmozdítaná a fejlődóst. Mindezek mellett a leghatalmasabb segítség az volna, ha maga az állam építene, vagy legalább közvetett módon segítené elő az építkezést. És itt rámutatok arra, hogy szükség volna nemcsak a fürdőkultúra terjesztésére, hanem a közegészségügy érdekében is, hogy a kormány egyes tisztviselői kategóriáknak üdülőházakat 'építene, mint példának okáért a belügyminisztérium is tette, és sémin iesrtre sem tartom helyesnek azt, ha régi és célszerűtlen épületeket drága pénzen megyesznek és átalakítanak. Ehelyett sokkal megfelelőbb s a gazdasági életet is jobban tápláló dobig volna, ha ilyen üdülőtelepeket a kormány építtetne. Mélyen tisztelt Felsőház! Legyen szabad néhány szóval rátérnem a fürdőegyesületekre. A fürdőegyesületek tulajdonképpen gerincei ma a balatoni fürdőkultúrának és azok a keserves fillérek, amelyek az amúgyis szegény középosztályból kerültek ki. tették lehetővé, hogy egyes helyeken úgy, ahogy mégis némi kultúra mutatkozik. A törvényjavaslat 14. §-a szerint a gyógyhelyi bizottság feladatkörét a népjóléti miniszter a fii rdőegyesii lei ékre ruházhatja. Ezt a icmh [késést, úgy tudom, Némethy Károly őexcellenciája perhorreszká'lja azért, mert ő l ngy látja, hogy ezzel mintegy közjogi jogosítványt kapna ez a fürdőegyesületi alakulat. Én ezt 8 nézetet nem osztom. 30 évi balatonmenti tapasztalataim szerint a fürdőegyesületek — rámutatok példának okáért a boglári, a lellei, a zamárdii fiirdőegyesületekre — rendkívül sokai tettek a balatoni kultúra fejlesztéséért. A magam részéről e téren egy lépéssel tovább menteni volna és azt az úgynevezett érdekeltségi kört. amely — gondolom — a 18. §-ban van kontemplálva és ennek jogosítványait magára a fürdőegyesületre ruháztam volna át. Meri mi a tényleges helyzet? A fürdőegyesület nem nnsztán társadalmi alakulat, mert az »gyes ül et he rendesen azok kapcsolódnak bele, akik azon a helyen mint nyaralótulajdonosok, vagy ingatlantulajdonosok érdekelve vannak. Ezek a legjobban ismerik a hiányokat, ezek állapíthatják meg a legilletékesebben a gyógyvagy üdülőhely érdekében szükséges egészségügyi, építési és szépítési munkák szükségességét, ezeknek egymásutánját és fontosságát. Mire való tehát az az érdekeltségi kör, amelynek szervezete a törvényjavaslatban abszolúte nincs provideálva? Nézetem szerint tehát sokkal helyesebb volna. ha. kimondanák a kényszeregyesülést a fürdőegyesület területén lakó és ott érdekelt ingatlantulajdonosokra általában véve. Kétségtelen, hogy a kényszertársulás nem valami szimpatikus alakulat, azonban erre vonatkozólag vannak már példáink. Maga a tapasztalat is erre vezetett. Pl. a balatonfűzfői fürdőegyesület már statuálta is. Az ottani ingatlantulajdonosokat kötelezte, hogy fürdőegyesületi tagok legyenek, és mint fürdőegyesületi tagok, kénytelenek a közmunkákhoz bizonyos kvótát fizetni, gondolom, a telekérték 2%-át. Azonkívül látjuk, hogy a kereskedelmi és iparkamarák is ilyen kenyszertársulatok. és most ,i hegyközségekről szóló törvénynél is látjuk a keiiyszertársulásnak ezt a formáját, ami mindenesetre szükséges akkor, amikor az érdekeltség maga nem tud öntudatára jutni saját érdekeinek, és így indokolt, hogy bizonyos módon kényszeríttessék saját érdekeinek felismerésére és ennek a felismerésnek alapján a cselekvésre. Ebben az esetben a fürdőegyesület olyan társadalmi és gazdasági egyesülés volna, ahol az államnak bizonyos befolyása kétségtelenül indokolt, ós ebben az esetben helyénvalónak tartom azt, hogy a fürdőegyesületi választmány elnöke a hatósági biztos legyen, amit egyébként, ha a fürdőegyesület tisztán csak társadalmi egyesülés volna, a magam részéről a leghevesebben elleneznék. Igaz, hogy ezzel egy magánegyesülés közjogi természetű jogosítványt kapna, amit Némethy Károly őnagyméltósága már abban is megállapít, hogy a községi adókból 30—50% a fürdőegyesületet illetheti bizonyos beruházások céljára, de végre is, ha már erről a közjogi felhatalmazásról van szó, az érdekeltségi körben is megvan ez, mert az érdekeltségi kör is megállapíthatja a hozzájárulás arányát. Kérdem tehát, miért kapjon több ilyen közjogi természetű jogosítványt az érdekeltségi kör, mint a fürdőegyesüílet, amikor a fürdőegyesület magában öleli fel mindazokat, akik azon a területen érdekelve vannak? Javaslatot természetesen ebben az irányban nem teszek, mert ez a törvényjavaslat teljes átformálását vonná maga után, de folyamodom ebben a tekintetben ahhoz a bevált expedienshez. hogy a népjóléti miniszter urat kérném arra, hogy a végrehajtási utasításban ejtse módját annak, hogy ez a gondotlat, megvalósuljon. S erre van is mód a törvényjavaslatban, amennyiben a fürdőegyesülletek kötelesek lesznek alapszabályaikat revízió alá bocsátani; ennek a revíziónak a során a fürdőegyesületek feladatai közé talán be lehetne kapcsoüni ezt az érdekeltségi köri feladatot is. Nagyon megfontolandó volna azonban, nem kellene-e a hozzájárulás mértékét limitálni, mert nincs kizárva, hogy a közérdek és az érdekeltek közé a maga leleményességével és néha befolyásával is az üzlleti éleflmesség is beékelődik, Ikvázi provokálja a beruházásokat valami nem egészen ismeretlen úton-módon és olyan terheket rak azután az érdekeltekre, amelyeket azok nem tudnak elviselni. Ebben a tekintetben bátor vagyok rámutatni Hévizszentandrás példájára, ahol most csatornázást és vízvezetéket fognak csinálni. Ennek költségei természetesen az ottani ingatlan-tulajdonosokra vetették ki. Már most megtörtént az az eset, hogy egy altruista szövetkezetnél, a Magyar Államvasutiak Takarékos, Előleg Szövetkezeténél — amely tagjai részére ott egy ingatlant vásárolt, gondolom 29.200 pengőért, amelynek jövedelme, miután szobánkint 1 pengő 20 fillért számít, az én megállapításom szerint mindössze 1300 pengő, amiből 500 ós nem tudom, hány pengő lemegy adó, ra, más összeg pedig rezsiköltségekre •— ehelyett az 1300 pengő bruttóbevétel helyett a hatóság a hozzájárulási költséget 0500 pengő jövedelem után állapította meg ós ennek következtében megállapított 13 százalékot plusz 13 százalékot, vagyis 850 plusz 850 pengőt, összesen tehát 1700 pengőt 25 esztendőre, ami 42.500 pengőnek felel meg. Kegyesen megengedi azonban, hogy ez a huszonötéves megterhelés konvertálható egyszeri fizetéssel, amikor is 13.000 plusz 13.000, vagyis 26.000 pengőt tenne ki ez az összeg, ami azt jelenti, hogy a 25 éves öszszeg, a 42.500 pengő 130 százalékkal magasabb, rnánt volt annakidején az ingatlan vételára. Kérdem a mélyen tisztelt Felsőházat, mi lesz