Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.
Ülésnapok - 1927-55
34 Az országgyűlés felsőházának 55. ülése 1929. évi március hó t3-án, szerdán. olyan természeti kincsére, amelyről némely honfitársunknak tudomása sincs. A' magam részéről nagy megnyugvással és örömmel üdvözlöm a mélyen tisztelt népjóléti miniszter urnak fürdőügyi törvényjavaslatát, e téren az első úttörő törvényjavaslatot, amelyre már olyan régóta várunk. Nem ringatom magamat abban az illúzióban, hogy ez a törvényjavaslat rögtön megváltoztat mindent, hogy itt máról-holnapra gyökeresen megváltozik niinden. Hiszen ennek a törvényjavaslatnak főfontossága jóformán nem is abban az ötvenkilenc paragrafusjm n van, ami t ez a törvényjavaslat rendeleteken és a gyakorlati végrehajtáson van a fősúly. Maga a népjóléti miniszter úr sem csinál titkot abból, hogy ő csak kerettörvényt akart és akar alkotni, melyet a gyakorlatnak, az életnek kell reális tartalommal betöltenie. Mélyen t. Felsőház! Egy nercre legyen szabad megállni a kerettörvénynél. Hiszen a magyar törvényhozás újabban — ha szabad némi kritikát gyakorolni — mindinkább a kerettörvények megalkotásának álláspontjára helyezkedik. Sok olyan kérdéssel, amit a régi törvényhozási mentalitás magában a törvényben kívánt részletesen szabályozni, az újabb törvényhozás a részletes szabályozást rendeletekre, a végrehajtásra bizza. Az én igénytelen nézetem szerint, ha elvileg lehet is sok kifogást tenni a kerettörvényeknek mindinkább haladó divatja ellen, talán éppen az ilyen gyakorlati törvénynél — mert ez a törvény az 1. C-tÓl az utolsóig gyakorlati törvény lesz — kevésbbé kell kifogásolnunk azt, bogy ez a törvény nem részletezi minuciózusán a kérdéseket, nem köti meg a végrehajtás kezét, nem csinál olyan^ prokrustesi ágyat az apró, mozaikszerű kérdések összességének, amelyeknek természete — hogy úgy mondjam — a szabadabb mozgathatást kívánja meg. Ez a törvényjavaslat tele van fölhatalmazásokkal. Fölhatalmazza az egész minisztériumot, a népjóléti miniszter urat, az igazságügyi-, a földmívelésügyi- és a kereskedelemügyi miniszter urakat igen fontos kérdéseknek rendeleti úton való szabályozására. Mi, amikor a bizotságban tárgyaltuk a javaslatot, nem anynyira ez ellen a sok felhatalmazás ellen foglaltunk állást, de egyetlen fölhatalmazás ellen koncentráltuk kifogásunkat: tudniillik a 46. §-nak 2. bekezdése ellen, amely fölhatalmazza a minisztériumot arra, hogy a törvénynek a gyógyhelyekre és az üdülőhelyekre vonatkozó paragrafusait Budapest székesfőváros területén és a Balaton partján módosításokkal léptethesse életbe. T. Felsőház! Kétségkívül van abban némi kirívó, sőt bizonyos ellentmondás, hogy amikor a megmaradt Magyarországon az egész fürdőkérdés énpen Budapesten és a Balatonon kulminál és amikor e mellett az ország többi része háttérbe szorul, éppen a főkérdés, éppen Budapest és a Balaton kérdése marad a törvényben teljesen szabályozatlanul és a kormány csak fölhatalmazást kap arra, hogy Budapesten és a Balaton partján a törvényt módosításokkal léptethesse életbe. Elvileg ez ellen — ismétlem — méltán lehet kifogást emelni, mert föltétlenül kívánatos volna az, hogy érmen a legfontosabb terület: Budanest és a Balaton kérdései magában a törvényben oldassanak meg, vagy legalább is azok a sarkalatos alapelvek a törvényben jelöltessenek meg, amelyek között a végrehajtási rendeletnek mozognia kell. De gyakorlatilag, bármennyit gondolkozom is a kérdésen, igazat kell adnom a népjóléti miniszter úrnak: — annyira eltérők Budapestnek és részben a Balatonnak fürdőügyi viszonyai is az ország többi részétől — hogy jóformán lehetetlen itt magában a törvényben szabályozni például a budapesti kivételes kérdéseket. Ilyen körülmények között szerintem csak két alternativa áll előttünk Ha nagyon aggályoskodunk, ha törvényességi szempontból leküzdhetetlen aggályaink vannak és lia nem fogadjuk el, hanem visszaküldjük a javaslatot, ezzel veszélyeztetjük azoknak a további helyes és üdvös rendelkezéseknek hamarosan megvalósítását, amelyekot mindnyájan helyeslünk; vagy pedig a második alternativa az, hogy e vényt. Mert a harmadik alternatíváról, arról, hogy éppen a lodologban, a budapesti és a balatoni kérdésben egyáltalán ne történjék semmi intézkedés, azt hiszem SZÓ sem lebet. Mélyen t. Felsőház! ' Az én felfogásom szerint nagyon megszelídítené a törvényességi aggályt az, ha a minisztérium utasíttatnék arra, bogy az első nagy különleges végrehajtási rendeletét és annak minden jövőbeli lényeges módosítását tudomás végett bemutassa az Országgyűlés mindkét Házának, amint hogy erre van is a törvényeinkben precedens, és sok olyan törvényes rendelkezést ismerünk, amely a kormányt egy vagy más fontos ügyben az Országgyűlés mindkét Házához való jelentéstétel reiitasílja. De t. Ház. nézetem szerint még e nélkül is elveszi egy kicsit a támadás élét, az a körülmény, hogy a minisztérium kiadandó rendel«' tének tulajdonképpen mégis a törvény keretében kell mozognia, a törvény intencióihoz kell simulnia, a törvény elvi rendelkezéseit kell figvelembe vennie. Kétségtelen, hogy minden módosításnak, minden eltérésnek éppen azért, mivel ilyen nagy, tágkörű felhatalmazást kap a kormány, nagyon meg kell indokolva lennie, hogy azt a közvélemény elfogadhassa, S még egyet, igen t. Felsőház! Éppen a Balatonról és éppen Budapestről lévén szó, ez a kérdés anynyira a közvélemény állandó figyelme, kritikája mellett mozog, hogy fel sem tudom i('ii' lezni azt, hogy épben ilyen kényes, exponált területen a minisztérium ne a legnagyobb körültekintéssel adná ki a maga végrehajtási rendeletét. Ismétlem, hogy csak két alternatíva közt van választás: vagy visszaküldjük a javaslatot, vagy a szépséghiba ellenére is elfogadjuk. En azt hiszem, hogy nem tennénk jó szolgálatot a fürdőügynek azzal, ha ennek a törvényjavaslatnak megalkotását elodáznánk. Mert hogy csak egy pár pontra utaljak, amire a" főherceg úr ő fensége és az előadó úr is szívesek voltak kiterjeszkedni, ott van a védövek kérdése, a külső- és belső védövek, a kisajátítás, az érdekeltségi kör, a gyógyhelyi hivatalos bizottság megalkotása, a fürdőbiztos hatáskörének precizirozása, és még két fontos rendelkezés: a nagyobi) befektetést teljesítő vállalatoknak 20 éves adómentessége és végül éppen az, am.it én a törvényjavaslat egyik legbecsesebb, gyakorlatilag legüdvösebb rendelkezésének tartok, hogy a belügyminiszter felhatalmaztatok arra, bogy a gyógyhelyén levő házadó után befolyó községi pótadó 30—50%-át a gyógyhely rendelkezésére bocsáthassa közérdekű célokra. Ez utóbbi olyan fontos rendelkezés, amely nem kevesebbet jelent, mint a fürdő-hitelügy felé vezető első lépést, mert ez az összeg, amely körülbelül ki fog tenni évenként több százezer' pengőt, módot fog nyújtani egyik-másik gyógyhelynek arra, hogy több évre kiterjedő pro grammot alkosson, és módot fog adni arra, hogy az a törlesztéses jelzáloghitel, amelyet
