Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-55

Az orszáqqyülés felsőházának 55. ülése 1929. évi március hó 13-án, szerdán. 31 iavaslattól várok"" is valami eredményt. Várok különösen

,

'eredményt a helyi szervek működésétől, főkép a hatósági biztos működésétől, még pedig annál inkább, mert a törvényjavaslat a hatósági biztosnak egyenesen kötelességévé teszi, hogy a gyógyhelyeket az árak tekintetében felügyelje. Ebből a szempontból nagyon örülök annak, hogy a törvényjavaslat az üdülőhelyek kérdését is szabályozása körébe vonja. Mert gyönyörű szép gondolat az, hogy létesíttessék a Balaton környékén egynéhány hatalmas világ-hotel, amely majd idevonzza a külföldieket és lehetséges, hogy ha világ-hotelek létesülnének, azokat a külföldiek látogatnák, — ez lehetséges, de nem bizonyos — ellenben egészen bizonyos az, hogy ha a szerényebb igényeket kielégítő fürdőhelyek létesülnének, úgy a középosztály tagjai nem volnának kénytelenek filléreikkel a külföldet gazdagítani, mert megtalálnák itthon is a szerényebb nyaralás lehetőségét. Azt találom, hogy éppen ilyen üdülőhelyekben van nálunk a legnagyobb hiány. Alsóausztria, Stájerország tele van ilyen szerényebb üdülőhelyekkel, nálunk azonban ilyen kevés van és az is drága. Nagyon igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy népünket kellene megfelelően megnevelni, népünkbe kellene belenevelni azt a tudatot, hogyha valamely gyógyhelyet a betegek és a nyaralók nagy számban látogatnak, ez az illető környéknek, vidéknek jövedelmi forrása. A népbe bele kellene nevelni azt a tudatot, hogy úgy bánjék a gyógyhely-látogatókkal, hogy azoknak legyen kedvük a gyógyhelyet máskor is felkeresni. Ez a tudat meg van Alsóausztria népében, de — sajnos — hiányzik a mi népünkben. Gyógy- és fürdőhelyeink drágaságának mindenesetre egyik nagy oka az, hogy a fürdőidény nálunk aránylag rövid. Ennek ellenhatásául többször felmerült az a gondolat, felhangzott az az óhaj, hogy az iskolai nyári szünetek meghosszabbítándók. Nem vagyok kulturpolitikus, nem vagyok paedagógus és. éppen azért nem érzem magamat hivatottnak arra, hogy véleményt nyilvánítsak abban a kérdésben, hogy az iskolai szünet meghosszabbítása indokolt-e, vagy nem, azonban úgy találom, hogy ebben a kérdésben csakis kulturszempontok lehetnek irányadók, és a magam részéről nem tartom megengedhetőnek azt, hogy a fürdők érdekei játszanak szerepet annak a kérdésnek eldöntésében, hogy az iskolai szünet hosszabb vagy rövidebb legyen-e. (Űpy van! Ügy van! a jobboldalon.) Éppen azért örülök annak, hogy a kultuszminiszter úr ellenállott annak a törekvésnek, amely a fürdők érdekében a nyári szünetek meghosszabbítására irányult. (Helyeslés a jobboldalon.) A törvényjavaslattal kapcsolatban szó esett még két intézményről, amelyek az én szívemhez nagyon közel fekszenek: az egyik a turisztika, a másik a cserkészség. E két intézmény közt csak annyiban van rokonvonás, hogy a cserkészség is a természet szeretetére neveli a fiúkat, és a cserkészségnek is egyik programmpontja a kirándulások szervezése. A cserkészet nagy ereje azonban nem ebben van, hanem bámulatos nevelő hatásában. Tökéletesen igaza van annak, aki azt mondja, hogy a cserkészet egy új fiútípust teremt meg. (Vass József népjóléti- és munkaügyi miniszter: Ez MTy van!) De tovább megyek és kijelentem, VV^'y meggyőződésem szerint a cserkészet egy "j l'éiíitípust nevel ki. Végtelen örömmel látom, hogy az utóbbi években fiatalemberek v

annak cserkészcsapatokban még akkor is, a

mikor az iskola padjait már elhagyták, örömFELSÖHÁZI NAPLÓ. ív. mel látom, hogy főiskolai hallgatók is cserkészcsapatokba tömörülnek. Itt meglett fiatalemberekkel állunk szemben, természetes tehát, hogy foglalkoztatásuk is más kell hogy legyen, mint a fiúcserkészeké. A cserkészszellem azonban itt is ugyanaz, a cserkésztörvények ezeket a fiatalembereket is kötelezik. Aki ismeri a cserkésztörvényeket, — azt hiszem sokan vagyunk, akik ismerjük — az tudja, mit jelent az, amikor meglett fiatalemberek, jogászok, medikusok, technikusok cserkészeknek vallják magukat, cserkészfogadalmat tesznek és büszkén viselik a cserkészgombot. (Ügy van! Ügy van!) Ez olyan eredmény, amelyről néhány évvel ezelőtt még nem is álmodhattunk. Éppen ezért nincsen olyan áldozat, amit ezért az intézményért meg ne hoznék. Az előttünk fekvő törvényjavaslat különben a turisztikát és a cserkészetet szabályozás tárgyává nem tette, de erre a két dologra azért voltam bátor egészen röviden kitérni, mert ezekről a törvényjavaslat tárgyalása során szó esett és mert a javaslat indokolása foglalkozik ezzel a két intézménnyel. Visszatérve a törvényjavaslathoz, ismétlem, hogy a törvényjavaslattól fürdő- és ásványvízügyünk fellendülését várom és meg vagyok gvőződve, hogy a törvényhozás sok év mulasztását pótolja azzal, hogy ezt a javaslatot elfogadva, azt törvényerőre emeli. Éppen ezért a javaslatot általánosságban és részleteiben a magam részéről is elfogadásra ajánlom. (Elénk helyeslés és taps.) (Az elnöki széket báró Wlassics Gyula foglalja el.) Elnök: Szólásra következik József Ferenc királyi herceg őfensége. József Ferenc királyi herceg: Nagyméltóságú Elnök TTr! Igen tisztelt Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) Mint olyan ember, aki évek óta foglalkozom fürdőügyekkel, ma csak be akarom vezetni ezt a vitát és mint Budapest Fürdőváros Egyesület elnöke, akarok itt a népjóléti miniszter urnak és az ő minisztériuma egész tisztviselőkarának köszönetet mondani azért a fáradhatatlan munkáért, amelyet a mi segítségünkkel és az egész ország érdeklődése közepette véghezvittek. A fürdőügy Magyarországon, különösen Budapesten, rendkívüli fontosságú, mert ez a város annyiféle gazdasági forrásától lett elvágva, úgyhogy szinte ennek a kis országnak nagy tehertételévé vált. Körülbelül egyedülálló eset az egész^ világon, hogy egy fővárosban ennyi gyógyforás legyen és éppen ezért nagyon fontos kormányprobléma, de kereskedelmi probléma r is a gyógyforráspolitikának rendszeres irányban való vezetése, amelyet ezen törvényjavaslat révén én a légszebben látok megvalósítva. Franciaországban utaztam két évvel ezelőtt és tanulmányoztam a fürdőügyet. Ott ' a fürdőkérdés nagyon szépen van elintézve azzal, hogy van egy nagy társadalmi szervezet, a Syndicat d'initiativ. Ez a szindikátus országos szervezet, amely minden városban, ahol egy régi műemlék, érdekesebb vidék vagy gyógyforrás van, megtalálható és munkáját úgy végzi, hogy ez a társadalmi egyesület vonzza az idegeneket az illető városok felé és bonyolítja le az idegenforgalmat. Ez a szervezet, melynek központja Párizsban van, ott együtt dolgozik a mintegy társadalmi minisztériumot ' képező Office Nationale de Touristique nevű állami szervezettel. A törvényben némileg hiányt látok abban, hogy nincsen megállapítva: hogyan kellene a