Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-55

22 Az országgyűlés felsőházának 55. ül az mind egységesebbé is válik és azt csak egységesen lehet áttekinteni. Ez a javaslat ezt a célt szolgálja és ilyen alapon a javaslatot örömmel elfogadom. (Élénk helyeslés és taps. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Kíván e még valaki a törvényjavaslathoz hozzászólni ? (Nem !) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezáromA miniszterelnök úr ő excellenciája kíván nyilatkozni. Gróf Bethlen István miniszterelnök : Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen tisztelt Felsőház! Az után a két felszólalás után, amelyet gróf Teleki Pál és Szterényi József báró ő excellenciája részéről hallottunk, tulajdonképpen felesleges munkát végeznék, ha részletesebb indokolással kívánnám a szőnyegen lévő törvényjavaslatot alátámasztani. Ök maguk rámutattak beszédükben a statisztika ügyének fontosságára. Azt hiszem, aki figyelemmel kísérte azt a vitát, amely egyfelől a Képviselőházban, a Képviselőház bizottságaiban, azután a Felsőház bizottságában és most itt a Felsőházban lefolyt e javaslat tárgyalása körül, az igazat fog nekem adni akkor, amikor azt állítom, hogy ma már közéletünk a maga részéről teljes mértékben értékeli azt a munkát, amelyet a statisztika az ő tudományos működésével, adatgyűjtésével és adatszolgáltatásával a közélet számára jelent. Messze kinőtt a magyar közélet abból a mentalitásból, amelyre Szterényi ő excellenciája is rámutatott, amikor azt mondta, hogy a régebbi időkben a statisztikai tudományt mint egy felesleges, de szükséges rosszat tekintették, aminek egyik legpregnánsabb kifejezője volt annak idején boldogult Eötvös Károly képviselő, aki egy vitában, egy polémiában egy képviselővel szemben, aki az ő igazát kétségbevonta és azt statisztikai adatokkal cáfolta meg, azt felelte, hogy: «Kérem, én nem ismerek a statisztikánál haszontalanabb tudományt, mert az csak arra való, hogy mindent bebizonyítson, amit az ember bizonyítani akar.» (Derültség.) Éppen a magyar statisztikára nem lehet ezt mondani, mert amint az előttem felszólalt felsőházi tag urak is kifejtették, a magyar statisztika mindig megbízható volt és példaképen szolgálhatott a külföldön is a statisztika tudományának művelése szempontjából. (Ügy van! Ügy van!) Annak, hogy voltak idők és különösen a békeszerződés megkötése idejében volt olyan idő, amikor a magyar statisztika adatait kétségbevonták, oka nem az volt, mintha megbízhatatlan lett volna a magyar statisztika, hanem az volt az oka, hogy a számadatai mást bizonyítottak, mint amire ellenfeleink azokat felhasználni szerették volna. (Ügy van ! Ügy van !) De hogy mennyire megbízhatók voltak azok a számok, bizonyítja az úgynevezett utódállamoknak az az eljárása, hogy például a statisztikai felvételeknél a maguk igazának bizonyítására különösen a nemzetiségi statisztika szempontjából kénytelenek mindenféle Kunststück-ökhöz, mesterfogásokhoz nyúlni, példának okáért a névelemzéshez és a felekezeti különbségek bevonásához, csak azért, hogy a magyarság számarányát apasszák és más számokat hozzanak ki, mint aminőket a magyar statisztika annak idején felvett és be is bizonyított. Kétségtelen, t. Felsőház, hogy a magyar statisztika megbízható, objektív és ártatlan volt, és kétségtelen az is, hogy annakidején a statisztikai szolgálatnak megszervezése helyes alapokon történt, sőt ebből a szempontból is példaadó lehetett az egész világ előtt. Mert a magyar statisztika ügye alá volt ugyan rendelve egy szakreszortnak, de elsősorban az országgyűlésnek volt alárendelve, hiszen az országgyűlés elé terjesztette a magyar ése 1929. évi március hó 13-án, szerdán. kereskedelemügyi miniszter minden évben azt a munkaprogrammot, amelyet a statisztikai hivatal végrehajtani kívánt- Ezáltal befolyás volt biztosítva az országgyűlés számára, hogy maga irányítsa, milyen felvételek milyen alapon történjenek. Ebben kifejezésre jutott természetszerűleg az a politikai irány is, amelyet a Képviselőház, illetve az országgyűlés követett, amikor súlyt helyezett egyik vagy másik közéleti kérdésnek statisztikai megvilágítására. Ebből a szempontból példaadóan volt rendezve a statisztika ügye a magyar törvényekben. Ha mégis reformra van szükség, úgy ennek oka nem az, hogy megbízhatatlan volna a magyar statisztika, és nem az, hogy nem megfelelően lett volna eddig rendezve a statisztikai jog, hanem az, hogy a statisztikai munkálkodás az országban kiterjedt olyan hatóságokra is, amelyek régebben talán ezzel nem foglalkoztak, és amelyek működése az 1897 : XXXV. törvénycikkben mint olyan nincs is szabályozva és nincs azokkal a garanciákkal ellátva, amelyek biztosítják az Országos Statisztikai Hivatal működését. Már Szterényi ő excellenciája rámutatott arra, hogy egyes minisztériumok külön statisztikai hivatalokat állítottak fel az idők során. A földmívelésügyi minisztérium, a pénzügyminisztérium, a kultuszminisztérium foglalkozik statisztikai kimutatásokkal, újabban kiváltképpen a népjóléti minisztérium, és természetesen mindegyik a maga resszortja körébe vágó ügyek felvételeit intézi. Szükséges, hogy már ebből a szempontból is bizonyos centralizáció legyen biztosítható. De ezenkívül más hatóságok is foglalkoznak statisztikával. Itt van a főváros statisztikai hivatala s előreláthatólag szükségessé fog válni, hogy más nagyobb városok is hasonló hivatalokat állítsanak fel és a maguk városának körében megejtsék azokat a felvételeket, amelyek a főváros szempontjából is fontosak voltak és így tovább. De ez az elszórt és eldarabolt, el parcellázott munka okozta azután azt, hogy gyakran kétszeres, néha háromszoros felvételek történtek egy és ugyanazon kérdésben s gyakran ellentétes bázisokon, gyakran olyan bázisok alapján, amelyek egymással nem parifikálhatók és egymással harmóniába nem hozhatók. Ennek volt azután a következménye, hogy a közönség a sok statisztikai adat között nem is ismerte ki magát és hol az egyikre, hol a másikra hivatkoztak, mintha az adatok egymással ellentétben állottak volna. Gróf Teleki Pál rámutatott arra, hogy ez a külföldön is megtörtént, ahol természetszerűleg nem ellenőrizhették és nem ellenőrizhetik azt, hogy az egyes, erre hivatott hazai hivatalok milyen alapon csinálják meg a maguk felvételeit. Ez tette és teszi szükségessé, hogy a statisztika ügye egységes irányítás alá kerüljön, és ez az a fő indok, amely a törvényjavaslat benyújtásánál a kormánynak szeme előtt lebeg. A másik ok azonban a takarékossági szempont is. Kétségkívül áll az, hogy felesleges statisztikai hivatalokat egyes minisztériumokban akkor, amikor ezt az ügyet centralizálni kíváajuk, a jövőben fenntartani nem szükséges. (Helyeslés balfelől.) Szükséges lesz ugyan ezentúl is egy és más ügyet külön kezelni. Csak egy példát kívánok felemlíteni. Itt van a termésbecslés kérdése, amelyre vonatkozólag a földmívelésügyi minisztérium egy apparátust tart fenn : a szaktudósítók apparátusát, akik a maguk részéről a becslést eszközlik és ennek a becslésnek eredményeit azután a minisztériummal közölvén, azokat közhírré teszik. Bizonyos fokig ez nem statisztikai munkálkodás, de mégis belevág a statisztika ügyébe, — és hasonló esetek fordulhatnak elő más minisztériumokban is. Nagyban és egészben azon-