Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-64

Az országgyűlés felsőházának 64. ülése 1929. évi június hó 24-én, hétfon. 227 blamázsra vezet, ha olyan valamit ajánl mint kitűnő dolgot, amely nem válik be 100%-ig. Mindenki tudja, hogy a minisztériumban készült a röpirat, ingyen osztogatták szét 30.000 példányban a szuperfoszfát mellett. Ne vonják bele a földmívelésügyi miniszter úr nevét, hogy ő is egyik reklamőrje legyen a kartellnek, hanem tessék modern intézményeket felállítani és akkor, ha ott meg lesz állapítva szakszerűen, hogy milyen műtrágyára van szüksége az illető földnek, akkor méltóztassék támogatni — de egyformán — minden műtrágyát, nem egyoldalúlag a szuperfoszfátot, amely Cserháti szerint legfeljebb 30 — 407o-ig érvényesülhet. Még egy nagyon fontos kérdésről akarok szólni, és ez a Falusi Kislakásépítósi Szövetkezet működése. (Halljuk! Halljuk!) Amint méltóztatik tudni, annak idején a kormány kívánságára élére álltam ennek a kislakásépítő akciónak és mondhatom, hogy eléggé komoly és alapos tervet dolgoztam ki. Ennek a gerince az volt, hogy nem pénzzel, hanem jó anyaggal segélyezzük az építkezést és azután bizonyos mennyiségű házakat építsünk. Az anyagellátás tekintetében körül volt bástyázva a kérdés minden biztosítékkal, hogy ebből visszaélések ne származhassanak, hogy ne károsuljon meg az a kisember, akin segíteni akarunk. Nagyban, nyilvános árlejtés mellett vásároltunk tehát anyagot, azt a nyilvános árlejtés mellett vásárolt, nagyban beszerzett legprímább anyagot leküldtük a telepekre és ott majdnem önköltségi áron, nagyon csekély kis haszonnal, amely éppen a telep költségeit fedezte és nem a Faksz. központi költségeit, ahogy most történik, adtunk az építtető kisembereknek anyagot. Ez biztosítéka volt annak, hogy az a kisember, aki momentán ingyen kapja azt az anyagot. — mert hiszen fizetni kell érte, de Isten tudja mikor fizeti — aki azért elvesz akármilyen silány árut a vidéki fakereskedőtől és örül a kevésbbé jóminőségü faanyagnak és téglának is, mert boldog, hogy hazaviheti és megkezdheti az építkezést, ne legyen ennek kitéve, hanem príma anyagot kapjon en-gros áron. Ez volt célja a telepek felállításának. A másik cél, — és itt mondhatom, hogy a visszaesést évek multán is fájlalom az országos érdek szempontjából — a másik elgondolás pedig az volt, hogy a legtöbb faluban soronként, egymásután építünk az úgynevezett nincsteleneknek bizonyos higiénikus, egészséges házakat, amelyek mintául szolgálnak arra, hogyan kell egészséges házakat létesíteni. Most ennek milyen hatására számítottam én ? Arra a hatására, hogy ha meglátja a vagyonosabb kisgazda, hogy egy szegény embernek ilyen házat építtetünk, ki van zárva, hogy azonnal, a jövő építési kampányban ne fogjon hozzá és ne építsen maga is olyan házat, amely izolálva van, amely le van padlózva, amely nagy ablakokkal és tűzmentes tetővel van ellátva stb., úgyhogy az állam költsége nélkül hozzájárultunk volna ahhoz, hogy a falu kultúrája 50-60 s talán 100 esztendővel előreugrott volna. Hogy ez a feltevésem igaz volt, bizonyítja egy körülmény. Méltóztassék azokra a helyekre elmenni, ahol — nem ugyan a Faksz. vezetése alatt, mert hiszen az nem épít még ma sem házakat — az egyes szolid építészek által épített házak vannak, hogyan siet utána a lakosság a maga házait is a szerint átépíteni és átalakítani. Ez lett volna az az óriási eredmény és én reméltem, hogy pár éven belül az egész külföld idejött volna bámulni, hogyan lehet kevés anyagi eszközzel, de a kérdést ügyesen beállítva, a falu kultúráját ilyen nagy mórtékben előrevinni, eltekintve attól, hogy nemcsak a kulturális szempontot, hanem a legfontosabb szempontot, az egészségügyi szempontot is figyelembe kell venni. Most mi történt? Tuberkulotikus fészkeket, úgynevezett sárviskókat építenek nagyon sok helyen, Erről szintén meg lehet győződni. Olyan házak vannak, amelyeknek alapot sem ástak, hanem a földre rácsinálták a levert sárfalakat, úgyhogy részben kidobott pénz volt az, amit az állam a mai nehéz viszonyok között keservesen áldozott erre a kislakásépítő akcióra. Hogy kétévi működés után mit látunk, arra a választ a földmívelésügyi miniszter úr, akinek kötelessége ezt az akciót ellenőrizni és működését helyes irányba terelni, a különvélemények és reuitenciák ellenére, megtalálja a következőkben: A Faksz. vezetősége meg sem kísérelte, hogy az állami támogatással épülő házak egészséges, szilárd alapon nyugvó tartós házak legyenek, hanem hallgatásával vagy hozzánemértésével elősegítette azt, hogy az állami támogatással szilárd alap nélküli, egészségtelen sárviskók ezrei épültek fel az ország különböző részein, a legnagyobb számban azonban Orosházán, az úgynevezett Rákóczi-telepen. Nem tudom, hogy volt-e ott ő excellenciája, meggyőződött-e ezekről a dolgokról. Én is igyekszem végigjárni, de nagyon nehéz dolog egyszerre mindezeket megtekinteni. Mindenesetre személyesen gyűjtöm a tapasztalatokat — nem a támadásra, hanem arra, hogy szakszerűen nyilatkozhassam, mert hiszen a levegőbe nem szeretek komoly kérdésekről beszélni. Ott van azután a telepek kérdése. Említettem, hogy mi volt a célom a telepekkel. Egy célt mindjárt elértünk, be tudom bizonyítani az esetet, egy városban megjelentünk telepünkkel és három nap múlva a fakereskedők 30°/

0 kai lementek az árral. Tehát az árszabályozás szempontjából is nagy jelentősége volt a telepnek. Ez megszűnt, most ki van kapcsolva, mert a telepek most a Faksz-nak egy üzletágát képezik. Ma — méltóztassék erről meggyőződni — a legtöbb helyen a Faksz telepein árult fa drágább, úgy értesültem, mint a vidéki kis fakereskedőknél kapható fa. Ügy látom, hogy a programm, a nagy uralkodó eszme az, hogy a telepek azért vannak, hogy a Faksz keressen, mert hiszen a Faksz-nak központi kiadásait különben hogyan lehetne fedezni. Inkább azt mondtam volna, hogy alkalmazzunk ott egy józan eszű, szerény embert, akinek nem kell nagy fizetést adnunk, alkalmazzunk az ügyek lebonyolítására kevés olcsó embert, és inkább adjuk oda azt a pénzt azoknak, akiket segíteni akarunk: az építtető kisgazdákat támogassuk ezzel és ne legyünk mi árdrágítók. Az ország különböző részein tömegével állanak a félig kész házak. Különösen feltűnő a helyzet a főváros szomszédságában: Csepelen. Ide könnyű kirándulni. (Derültséa.) A Tamássy-utcában méltóztassék körülnézni, ott lehet látni sok befejezetlen házat. Az utca neve tehát nem használ semmit. Az építkezések számára megvásárolt és leszámlázott, be nem épített anyagokat egyik helyről a másikra szállította a vállalkozó — egy és ugyanazt az anyagot — és a hatóság kellő felügyelete hiányában többször számlázták és a Faksz a számlák összegét mindenkor kifizette. Itt nagy visszaélésről van szó, amely talán százezer pengőbe is fog kerülni, de meg lehet állapítani, hogy ez az ellenőrzés hiányából keletkezett, mert hogyha ez nem lett volna egy dédelgetett vállalkozó, és ha különösen a hatóság ügyelt volna erre, rögtön rá kellett volna jönnie, s akkor ilyen nagymérvű visszaélés meg nem történt volna. Épültek és épüjnek azonban szerencsére az állami hitel segítségével értékálló, egészséges és a falu kultúráját emelő csinos házak, külö-