Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-55

18 Az országgyűlés felsőházának 55. ü Ez a hivatal tradicionális múltjából, a régi évtizedes múltból, áthozva tradicióit a jelenbe, mindenkoron hivatása magaslatán állott. Kötelességérzet, odaadás, lelkiismeretesség, ügyszeretet és tudományszolgálat olyan mértékben jut abban a hivatalban kifejezésre, amelyhez a kritika nem is fér. A mi Központi Statisztikai Hivatalunk bátran állhat és állt mindenkor a nyugati nagy államok nagy statisztikai szolgálata mellett. Elismerésben is részesült, vezetői nevek voltak a nemzetközi statisztikában, a statisztikai tudományban, és mindenkor elismerést szereztek ennek az országnak. Ugyanez áll a székesfőváros statisztikai hivatalára is. Ha most a törvényjavaslat átalakítja, kiterjeszti szervezetében ezt a hivatalt és felügyeleti hatáskört, befolyást biztosít annak tudományos szempontból az ország többi közhatósági statisztikai intézményeire, ezt örömmel üdvözlöm, ez egy kezdeményezés, amely a statisztika egységének biztosítására szolgál. Ez olyan kezdeményezés, amely hivatva van a mi statisztikai szolgálatunkat az egész országra vonatkozólag egységesíteni, annak színvonalát emelni, természetesen feltételesen, — ami nem lehet előttem kétséges a Központi Statisztikai Hivatal ismerete mellett — hogy ez nem jelent egyúttal beavatkozást fennálló más statisztikai intézmények belső életébe, nem jelent beavatkozást azoknak önálló működésébe, ami különösen a székesfőváros statisztikai hivatala szempontjából fontos. En nem abból a sokat vitatott autonómia szempontjából emelem ezt ki, mert azzal a bizonyos autonómiával úgy vagyunk, hogy amikor jogokról van szó, akkor az teljes mértékben érvényesül, amikor kötelességekről van szó akkor már szó fér hozzá. Hiszen az a bizonyos autonómia odáig megy, hogy a kormánynak az alantas autonóm hatóságok feletti vagyonjogi felügyelete kétségbe vonatik, holott a kormány legelemibb kötelességét teljesíti, amikor az adózók százezreit az autonóm hatóságok gazdálkodásával szemben megvédi. En nem az autonóm jogok, hanem a tudományos működés szempontjából tartom szükségesnek rámutatni arra, hogy ennek a felügyeleti jogkörnek, beavatkozásnak nem szabad idáig kiterjednie. Amikor azonban a t. kormány e törvényjavaslat révén befolyást kivan gyakorolni az autonóm statisztikai intézményekre is, és amikor központosítani kívánja magát a statisztikai szolgálatot, legyen szabad a t. miniszterelnök úr figyelmébe ajánlanom, akinek felügyeleti hatáskörébe fog ez a szolgálat kerülni, azt a körülményt, hogy szerintem a legelső feladat volna, bár — ez nem a törvény keretébe tartozik, hanem közigazgatási úton kellene elintézni — az egyes minisztériumok külön statisztikai szolgálat;« it megszüntetni és a Központi Statisztikai Hivatalban összpontosítani. Az idők folyamán úgy alakult ki a helyzet a statisztikai szolgálatnál is, mint a sajtószolgálatnál. Régen, azokban a régi jó időkben, amikor még mi szolgáltunk, az országnak egy sajtóhivatala volt, egy sajtóosztálya a miniszterei nökségen, amely kitűnően teljesítette is a maga feladatát. Hogy ma a külügyminisztériumnak külön sajtószolgálata van, ez nemcsak érthető, de szükséges is, ez mindenütt megvan, mert egészen más jellegű a külügyi sajtószolgálat: az a külügyi politikának speciális szolgálatában kell hogy álljon, szolgálata ugyanis kifelé irányuló, míg a miniszterelnökségi sajtóirodáé befelé irányul. De hogy majdnem minden minisztériumban külön sajtószolgálat leése 1929. évi március hó 13-án, szerdán. gyen, — az igazságügynek tudtommal nincsen — ez olyan luxus, melyet ez a szegény ország magának meg nem engedhet. A statisztikában a szakszolgálattal, a szakszerűséggel indokoltattak ezek a különállások. Engedelmet kérek, mélyen t. Felsőház, a Központi Statisztikai Hivatalban különböző ágai a szakszolgálatnak intéztetnek kitűnően. En a statisztika szempontjából nem ismerek különbséget ipari, kereskedelmi vagy mezőgazdasági statisztika közt. Mások természetesen az adatszolgáltatók, de a feldolgozás módjának, rendszerének egy és ugyanannak kell lennie. Legyen szabad még egy szempontot a t. kormány, elsősorban a t. miniszterelnök úr szíves figyelmébe ajánlanom, amidőn a statisztikai szolgálatot ilyen módon kibővíteni méltóztatnak. A t. kormány igen bölcs és helyes intézkedést tett akkor, amikor annak idején a minisztériumok személyzeti létszámát szabályozván, egy régi kívánságnak eleget tett. Boldog emlékezetű Tisza István vetette fel törvényhozási lag elsőízben ezt a kérdést, de javaslata nem emelkedett törvényerőre, hogy a minisztériumokban a fogalmazói kar a segédtitkársággal kezdődjék és megszűnjék az a régi gyakorlat, hogy az egyetem padjairól közvetlenül a minisztériumba került a fiatalság: gyakornok, segédfogalmazó gyanánt, — mi úgy hívtuk, hogy óvodába — és ott képeztessenek ki, ahol sajnos a képzés nagyon nehéz és nagyon ritka. Mondom, helyes intézkedése volt tehát a kormánynak, hogy ezt az állapotot megszüntette és azt az álláspontot foglalta el, hogy csak 6., 7., vagy 8. évi külső hivatali gyakorlat után jöhessen be referens a minisztériumba. Már most méltóztassék venni, mi ennek a helyes rendelkezésnek a konzekvenciája a szukkreszcencia nevelése szempontjából? Az igazságügyi miniszter úr bír elég hatósággal, hogy a maga személyzeti szükségletét rendszeres nevelés útján biztosítsa. A pénzügyminiszter urnak, a közoktatásügyi miniszter úrnak szintén vannak ilyen hatóságai, a gazdasági minisztériumoknak azonban nincsen nevelő intézetük. A kereskedelemügyi minisztériumnak egyáltalán nincsenek olyan alantas hatóságai — az államvasútat és a postát, mint speciális szakszolgálatokat kivéve — amelyek a minisztérium fogalmazói karát ipari, kereskedelmi, kereskede lempolitikai, iparoktatási stb. szolgálati ágak számára neveljék. A földmívelésügyi minisztériumnak éppoly kevéssé áll ez rendelkezésére. Pedig gondoskodni kell a minisztériumok szukkreszcenciájáról. Nem ismerek intézményt, mely alkalmasabb volna erre, amely — hogy úgy fejezzem ki magam — jobb gyakorlati főiskolája lehetne ennek a gazdasági referensképzésnek, mint a statisztikai hivatal. Akik ebből a hivatalból néhány évi munka után ki fognak kerülni, azokra nyugodtan merem rábízni a miniszteriális szolgálatot. Itt nemcsak a tudományos készültség kíváritatik meg tőlük, hanem végigvezettetnek a gyakorlati élet összes ágazatain, amint az a statisztikai felvételek feldolgozása által nyilvánul. A t. miniszterelnök úr szíves figyelmébe ajánlom tehát azt, hogy a statisztikai hivatalba kellene kinevezni ezeket a segédfogalmazókat nagyobb számban azért hogy két, esetleg három minisztérium szükségletét lehessen évek száma alatt velük pótolni. Ennek segítségével viszont mód adatik a kormánynak arra is, hogy a Központi Statisztikai Hivatal igazán elhanyagolt fogalmazói karának helyzetén és rangsorviszonyain segíthessen. Alig van, talán egyáltalában nincs állami központi intézmény, ahol annyira elha-