Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.
Ülésnapok - 1927-64
Az országgyűlés felsőházának 64. üléée 1929. évi június hó 24-én, hétfőn. 221 sara, a nemzeti szempontból fontos tevékenységet kifeitő ipartestületeknek és ipari érdekeltségeknek a támogatására, s végül a hazai ipar érvényesülése és a külkereskedelmi mérleg javítása céljából a közszállítások fokozottabb ellenőrzésére összesen 160.000 pengőt kívánok felhasználni». Azt hiszem, nem kell bővebben magyaráznom, hogy ez nevetséges, ez porhintés a kisiparosság szemébe, mert 160.000 pengőből ezeket a feladatokat teljesíteni nem lehet. Ez tavaly is benne volt a költségvetésben, de hogy mi történt vele, azt nem tudom. Ügy hallom, hogy egves ipartestületi székházak támogatására fordították. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Egyébként valami nagy hatást egyáltalán nem láttunk. Nagyon szomorú dolog, hogy a kereskedelmi miniszter úr annyira nem exponálta magát a költségvetés összeállításánál, hopy a kisipari és középipari érdekek erőteljesen és jól legyenek támogatva, mert ez a támogatás szerintem nulla. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: A kereteket azonban be kellett tartani!) Azt hiszi excellenciád, hogyha erélyesen és komolyan az iparosság érdekét szem előtt tartó egyén lett volna a helyén, megelégedett volna ezekkel a keretekkel? Azt hiszem, hogy nem. Akármilyen rossz helyzetben vagyunk, minden befektetésnél sokkal többet ér a társadalomnak egy ilyen értékes rétegének megmentése és alátámasztása. Ez sokkal fontosabb cél, amelyet az állam pénzügyének szolgálnia kell, minthogy egv vagy más befektetést rendeljünk, és nem tudom, micsoda fékeket rendeljünk. Erre különben majd rátérek. Amikor sínjeink sincsenek, akkor átmenetfékrendszert vezetünk be nagy összegekért, ami természetesen azoknak. akik ezeket készítik, nagyszerű üzlet, de semmikében sem szolgálja a közérdeket. Az ilyen beruházások sokkal kevésbbé fontosak, mint az alsó néprétegek komoly alátámasztása, mert ha ezeket nem segítik át a bajokon, akkor nélkülük nem képzelhető konszolidáció, ha pedig nincs konszolidáció, akkor felfordul minden és hiába elcktrifikáltak, hiába fékeztek új rendszer szerint vasúti kocsikat, azzal nem fognak semmiféle eredményt elérni. Az iparosság központi szerve azon van, hogy rávegye a szövetkezeti tagokat, hogy maguk is alaptőkejegyzéssel járuljanak hozzá a szövetekezetek támogatásához Mert hiszen mindent az államtól követelni és azután összetett kezekkel nézni, mindig segélyekre és deíicitmegtérítésre pályázni lehetetlen dolog, ennek meg kell szűnnie. Az említett akció azonban már folyamatban van. Természetes dolog, hogy mindaddig, amíg ilyen nehéz gazdasági viszonyokat élünk, nagyon lassan fog ez haladni, de már megindult és azon leszünk, hogy ebben az irányban is helyesebb alapokra fektessük a szövetkezetek ügyvitelét. Azt is meg akarom még említeni, hogy rideg üzleti szempontra egy altruista intézet nem heiyezkedhetik, mert hiszen nekünk ügyelni kell arra, hogy tönkre ne tegyük exisztenciánkat; a legmesszebbmenő jóindulatot kell tanúsítanunk, hogy a kisembereket, a kisiparosokat ilyen nehéz időkben támogassuk. A rideg üzleti szempontra való helyezkedést tehát hiába követelik tőlünk, mert akkor nem vagyunk altruista intézmény és akkor nem teljesítjük kötelességünket úgy, amint azt teljesítenünk kell. Az Ioksz-nak első feladata ma a munkaalkalmak biztosítása. Ebben az irányban a legalkalmasabb eszköz az ipari termékek exportja. Ebben a kérdésben mar megindult nálunk is FELSŐHÁZI NAPLÓ. IV. egy komoly akció, mely akcióról leszek bátor egészen röviden beszámolni. Azt, hogy a kormánynak az exporttevékenységére adott összege nem à fond perdu szerepel, hanem az általános gazdasági élet szempontjából közérdekű és liasznothajtó volna, azt hiszem, mindenki belátja. Ezt bizonyítja az löksz által lebonyolított kisipari exportról szóló jelentés és ennek az exportnak rohamos fejlődése. E szerint a központ másfél év alatt 908 szobát exportált 1,200.000 pengő értékben. Nem tudom, hogy a kereskedelmi miniszter urnak tettek-e jelentést erről, nekünk nem áll módunkban vele ilyen dolgokban érintkezni, soha még senkit nem hívtak meg tőlünk, hogy ügyeinket ismertessük. Azután azok a bizonyos kormánybiztosok — igazán tisztelettel és becsülettel vagyok a kereskedelemügyi minisztérium kormánybiztosságai iránt, nem akarom őket egy szóval sem bántani — de azt hiszem, egyáltalán be sem jutnak a miniszterhez (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Dehogy nem!) s nem is tudnak referálni. A kormánybiztosok intézménye nézetem szerint megbukott. Mindenütt vannak kormánybiztosok és ha azt az embert akarjuk megtalálni, aki abszolúte tájékozatlan arról, hogy mi történik ott, akkor csak a kormánybiztosi kell elővenni, mert az nem törődik az üggyel. (Derültséf).) Pedig a helyes beállítás az volna mindenütt, ha ahhoz értő embereket, kormánybiztosokat állítanának az ügyek vitelére, akik lelkiismeretesen, a legnagyobb szigorúsággal ellenőriznék az illető intézetet és mindig időről-időre, nem mondom, hog^ minden nap, de legalább egy évben kétszer vagy háromszor jelentést tennének miniszterüknek. Akkor üdvös volna a kormánybiztosi intézmény, de úgv ahogy most van, nem ér semmit. Ami a kisipari hitelt illeti, az az összeg, amely erre rendelkezésre állt, már régen elfogyott, és ma már nevetséges összeg, evvel a hiteligényeket kielégíteni nem lehet. Amint már tavaly is mondottam beszédemben, legalább 10 millió kell a kisipar hiteligényeinek kielégítésére rendelkezésre bocsátanunk, mert különben a kisiparosság összeroppan. És a fedezet is megvan erre, mert hiszen a Társadalombiztosító Intézet tartalékalapjánakegy része a kisiparosok házaira bekebelezendő jelzálogkölcsönök céljaira fordítható, úgyhogy külön fejtörés nem szükséges ahhoz, hogy honnan lehet a megfelelő összeget erre előteremteni. A rosszindulatú beállításokkal szemben, mert hiszen minden jóintézménynek, minden jószándéknak vannak rosszindulatú ellenzői. (Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter: Van, van !) akik azután helytelen irányban, hamis adatokkal igyekeznek a komoly akciót befeketíteni. Ezekkel szemben kijelentem, hogy az Ioksz-nál a kihelyezési kamatláb nem 30°/ o , mint az egyik úgynevezett iparosvezér helytelenül bátor volt jelezni, hanem 9'5°/o a bekebelezett tételeknél, 10'5% a kézizálogos és H'5% a kezeses kölcsönnél, ami még olcsóbb lehetne, ha nem kellene a közvetítésért a Pknak 075°/o-ot leadni. Ami ezt a 10 millió pengős kisipari hiteltámogatást illeti, nagyon kérem, méltóztassék úgy a népjóléti, mint a pénzügyi és kereskedelemügyi miniszter uraknak odahatni, hogy ez minél előbb rendelkezésre bocsáttassák. Ne húzzuk-halasszuk ezeket a dolgokat. Ha egyszer valamiről meggyőződtünk, hogy az helyes és szükséges, akkor fogjuk meg és intézzük el. Ezt főkép a kereskedelemügyi miniszter úrnak mondom, aki sok mindedt igért, de nem láttunk semmi eredményt. Itt van a földmívelésügyi miniszter úr, aki mindennap órás beszédekben kifejti, mennyire meg van győződve arról, hogy milyen bajban van 36
